2010. május 22., szombat

Zenét hallgatok

Tudom, tudom, megint mindennel el vagyok maradva. És tudom, hogy nem tudom beosztani az időmet. És hogy alvás helyett most is éppen zenét hallgatok, vagy századjára... de annyira tetszik!



Ha ezt olvassa Az, Akivel Még Nem Találkoztam, jelentkezzen! (És segítsen befejezni a munkáimat, mielőtt teljesen elnyel a GDP-termelési kényszerem...)Talán el kellene mennem bevásárolni? A múltkor majdnem bejött: békésen rollereztem az Auchanban a kocsival és nekimentem egy helyes srácnak - aztán megláttam a kezén a gyűrűt. Ez az én formám. De legalább rámnevetett... :)

Jövök majd, addig hallgassátok és legyen szép napotok!

2010. május 13., csütörtök

Busz, workshop, Laupheim (2. rész)

Folytatom a beszámolót, ti meg folytassátok a nyálcsorgatást, hogy milyen jó kis munkahelyem van nekem... :) Na jó, ez nem mindig igaz, de azért alapvetően szeretek itt dolgozni, és nem csak Laupheim miatt.

Az első nap rettenetesen húzós volt. Jutott rám két workshop, egy karácsonyi és egy pólófestés, ezekről mindjárt képeket is mutatok. Közben volt egy jó nagy etetés, dugig zabáltam magam barnamártásos husival, zöldségekkel, epertortás tejszínhabbal (nem tévedés, ilyen arányban szerepeltek a tányéromon!), és volt óriáspalacsinta Nutellával, amire a fagyiskocsinál számolatlanul mérték a gombóc fagyikat. A lila gépes workshopon már enyhe hányinger kerülgetett, gyorsan ledöntöttem hát fél liter narancslevet, amitől még rosszabb lett a helyzet... de hát olyan fincsi volt minden! Elálmosodni azonban nem volt időm, rohanni kellett tovább.

Karen Marie tavaly is kint volt a kiállításon, most vagy 8 új készlettel ünnepelte a saját 25. és a Rayher 50. éves fennállását. Kata mazsolázik:

Csináltam én is (félig) egy aranyos karácsonyi pop-up képeslapszettet, mondtam is neki, hogy ha most nem kezdek hozzá, megint nem kap senki karácsonyra képeslapot. Nevetett nagyon, majd eszembe jutott, hogy megmutatom neki az ő dobozhajtogató sablonjával készített esküvői dobozkáimat. Tündér volt, türelmesen megvárta, amíg kikeresem a telefonomból, aztán lelkendezek egy sort, hogy mennyire jó ez, és nagyon szeretem őt is, meg a sablonjait, a megrendelő menyasszonykám meg méginkább. Láttam, hogy jól esett neki, meg is ölelt. Ilyen a dán vendégszeretet.

Kb. ennyi fért bele az első napba, lehet, kevertem egy kicsit a sorrendet, de 4 óra alvás után már az angolt is kevertem a némettel, még jó, hogy ott mindenki beszélt minden nyelven, meg sem lepődtek ezen. Főleg miután közöltem, hogy magyar vagyok, ilyenkor mindig nagyon elcsodálkoztak, hogy olyan messziről eljöttem, Rayher Papa külön meg is köszönte a fáradságot a magyarországi brigádnak!

Vacsora előtt még volt annyi idő, hogy kiszaladtunk a boltba csokit venni. Illetve ez volt az eredeti koncepció, amiből végülis lett: 1/2 kg aszaltszilva, 3 tábla csoki, meg egy sor Ritter Minis, Vollkorn-Butterkeks (teljeskiőrlésű vajaskeksz, nyamiiii), meggylekvár, mogyorókrém, és (NEM RÖHÖG!!!) 3 macskakonzerv 1 euróért a Szőrösnek. Tudom, az plusz 1,2 kg a bőröndben, de hát mi a fenét vittem volna neki szuvenír gyanánt? Egyébként finom. Csak sótlan...

Vacsora: grillcucc. Nem gyengén. Zöldségek, saláták társaságában baconös szűzérme, grillezett lazac, meg grillezetlen is, meg pisztráng (az a Forelle, ugye?), meg tonhal. Meg pármai sonkába göngyölt sárgadinnye, amit nem szeretek, úgyhogy a dinnyét megkapta Kata, aztán olyan jóízűen ette, hogy visszavettem tőle és megkóstoltam. Hiba volt, mert most már szeretem, be is nyomtam, utána meg vakarózhattam, mert csalánkiütésem lett tőle. Vagy valami mástól, amit még öszeettem. Volt még hozzá 3 féle magos stangli, joghurtos mártogatószósszal, meg olívás kenyérke, meg magos izék és steakburgonya, de biztos kihagytam valamit. Van fotó a tányéromról, majd ha megkapom, megszkreppelem, érdemes lesz megtekinteni.

Este még a vacsi után sétálni és/vagy iszogatni szerettünk volna, de a társaság este 9-re feladta a harcot és tüntetőleg felvonultak a buszra aludni. Úgyhogy a szálláson még megittunk négyen fél üveg bort, a többit nem kívántuk, ezért otthagytuk a szobalánynak.

Reggeli kép rólam:


Jó sok időmbe telt, míg fejet varázsoltam a fújból, ekkor már eléggé ki voltam purcanva. De kezdődött a második nap, és még annyi minden hátravolt a 3 órai indulásig, rohanni kellett újból, hogy jusson időm lefotózni mindent. Vissza a kiállításra.

Nem csak scrapcuccok voltak ám (de nagy része az volt, hehe...)! Közeleg a karácsony (remélem, nem túl gyorsan), mint a bejárati Mikulás is mutatta, így megnézhettük, mi lesz az idei tél divatirányzata. Bézs vagy fehér, arany-ezüst-bronz, barna, szürke, földszínek. Kockás vásznak, természetes anyagok és filc fogja díszíteni az ajtókat és a fát, persze a szokásos piros-zöld-arany kombó még mindig divatos. Vagy nem divatos, csak muszáj. Nekem ez a hangulat a képen jobban tetszik...

Workshop is volt a karácsonyi díszekből, két aranyos kopogtatókoszorút csináltunk. Ez volt az első nap egyik programja. Mutatom az enyéimet, fél óra alatt össze lehetett dobni a kettőt, festéssel, szárítással, bélyegzéssel együtt.


Az ezüst feliratok hődomborítással készültek, ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni még egy szkreppes cuccot, az új, 18 féle színben kapható embossingpor-kollekciót. Eddig is meg voltam elégedve a porunkkal, mert szépen fedett, jól olvadt, de ez... ez egy álom! Kisebb kiszerelésű, és már az árát is tudom, kb. 1350 Ft lesz egy tégely, és a legújabb divatszínekben tündököl. Lila, rózsaszín, sárga, világoskék, erdeigyümi-lekvár, kétféle zöld - ezekből hiába kerestem bárhol, nem volt. Hát most van. Kukk ide!


Swarowskiék is kitettek magukért, hatalmas kristályokkal találkoztam szintén földszínekben. Bár túlzottan nem látszik a képen, de kör alakú, cápafoghoz hasonlító, és nagy, kerek medálok színesítik a kínálatot. Ami nekem meglepő volt, hogy ezeket nem finom láncokkal és nemesfémekkel, hanem fonott pamutzsinórral és bőrrel kombinálják. Szafari-stílus, meg egy kicsit rockos is, biztosan van, akinek ez bejön. Ekkora értékű kristályokat én az estélyimhez hordok (illetve hordanék, ha lenne, meg ha valaki elcipelne bálba), de egyébként a színvilág és a szikrázó csiszolás miatt percekig leragadtam a stand előtt. A kiállításon ilyen gombákra voltak felerősítve az ékszerek, az alap hungarocell, amit bevontak plüssel és fémes papírral, nagyon nagy ötlet!


Nem múlik a lilák, erdeigyümölcs-színek divatja sem. Most érdekes dekopapírokon jelentek meg, a papírba beledolgozott textilszálak kicsit retro, de nagyon meleg, barátságos hatásúak a lakberendezésben. Én mondjuk el tudok képzelni valami dekupázsolt cuccot vagy akár albumborítót is belőlük, még az Elsie Flannigan-féle stílushoz is hozzá tudnám passzítani, annyira különleges a textúrájuk.


Ja, fűztem gyöngyöt is a második napon... én, aki az első fülbevalómat szerelőpálca helyett gombostűvel raktam össze, mert hát szaktudok én nagyon... :) Ez a lánc kb. 40 perc alatt készült el, kimondottan hordható, csak még varázsolok egy pár fülit hozzá. Apró Swarowsky-kristályokkal bolondították meg, a teklagyöngyök pedig vegyesen matt, fényes és áttetsző színűek, határozottan elegáns.


A gyöngysor alatt az új pólóm látható, majdnem elfelejtettem a pólófestést, pedig nagyon ütős! Új textilfestékek jönnek be, amelyekbe beletapad nem csak a csillámpor, hanem a speciális fémfólia is. A sablonok öntapadósak, a minta nagyon finom és aprólékos, mert egy harisnyaszerű háló van ráoktojjálva, így nem csak "teli" formákat lehet festeni, hanem ilyeneket is:



Találkoztam egy német dolgozóval, elölről teljesen konszolidált öltönynadrágos-inges-nyakkendős úrnak tűnt, aztán megfordult:

Igen, az ott egy halálfejes, csillámos motívum. My Style, yess!

Papír is volt még, kedves gyerekmintás meghívót és ültetőkártyát és ajidobozt hajtogattunk, ha lenne gyerekem (de nincs!), és rendeznék neki gyerekzsúrt (kizárt!), minden bizonnyal ezzel lenne díszítve az asztal. Vagy Karen Marie cuccokkal. Tényleg édesek, de macskás jobb lett volna...


Indulás előtt még bementünk a sátorba, ahol a nagyleltár után megmaradt holmikat árusították ki. Az volt a neve, hogy Schnappchenmarkt, ahol az első a betű umlautos, így joggal pályázik nálam a "Legrondább német szó"-versenyben a dobogós helyek valamelyikére. Szeretem még a
Polyresin Stiefmütterchenköpfchen szót is, ami műanyag árvácskafejet jelent, egyelőre ez viszi a pálmát. Na mindegy. Lényeg, hogy 2 euróért lehetett kapni kifutó szériás scrapbook-papírokból egy csomaggal (25 db), ami azért volt megdöbbentő, mert az osztrák és német benzinkutaknál a WC-kupon 0,5 euró volt. Tehát ha jól számolom, több mint 6 papír = 1 pisiléssel. És akkor a 11 eurós cigarettaárról nem is beszéltem, itthon is drága, de talán nem véletlenül nem láttam dohányzó embert Laupheimben.

Azt hiszem, mindent sikerült leírni. (Ami kimaradt, az egy minialbumban fog szerepelni, csak még megvárom a többiektől a képeket.) Hazaúton még csináltam egy meglepően jó naplementés fotót, majd úra eljátszottam a padlónalvós műsort, érdekes, most senki nem röhögött vagy nézett rosszallóan...


Megpróbálom a kiállítás többi képét feltölteni egy Picasa webalbumba, ha sikerül, innen belinkelem, és megnézhetitek.

Pussszka:

Busz, workshop, Laupheim (1.rész)

Ahogy ígértem, jön egy kis beszámoló a hétvégén Laupheimben tett látogatásról, amelyre minden évben sor kerül. Már másodjára mehetek én is a Rayher magyarországi csapatával, most tudatosult bennem igazán, hogy több, mint egy éve itt dolgozom...

Busszal vágtunk neki a világnak 7-én este, tavalyi tapasztalataim alapján BORZASZTÓ hosszú útra készültem, így jobbnak láttam, hogy teljes menetfelszereléssel induljak. Így került be az amúgy sem kicsi bőröndömbe a kényelmes melegítő mellé egy pléd, rajta némi Mizo DNS-sel (értsd: szőr), csak hogy meglegyen a komfortérzet, amint alvás után a macskám darabjait szedegetem ki a számból és sepregetem le az arcomról...

Magyarországon megálltunk 3 helyen, majd átruccantunk Szlovákiába, felvenni a szlovák nagykereseket. A határon majd' egy órát vesztegeltünk, mert valami nyomkövetőre (???) és különböző papírokra volt égető szükségünk, dög hideg volt, pokrócba csavarva jegesmedve-partit rendeztünk a csajokkal. Erről is van kép, de hogy kinél, nem tudom. Pár napon belül remélem, minden engem (is) ábrázoló képet megkapok emailben.

Az osztrák határ után a szlovákok nagy megdöbbenésére elvackolódtam a busz padlóján a hátsó széksorok között, "Üldögéljen további 10 órát, akinek két anyja van!"- felkiáltással. Itt még nem alszom, csak utasításra úgy teszek, mintha... aztán elég jól elnyomott a buzgóság. Kb. 4 órát sikerült aludni, még álmodtam is, körtét szedtem a Kellékország Katájának, magassarkú cipőben, kovácsoltvas kerítés megmászása közepette. (Nem kicsit röhögött, amikor ébredés után előadtam neki. )



Reggel 8 körül értünk a szállásra egy Biberach nevezetű kisvárosban, a hotelnek még a neve is gyönyörű volt: Eberbacher Hof. Mindenütt faragott macskák és porcelánfejű babák díszítették a lépcsőfordulókat. Elég jól megértem a németeket, de a becsekkolásnál azonnal nyelvi nehézségeim akadtak. Egy idősebb hölgy, valszeg tulaj vagy ilyesmi, rendkívül kedvesen érdeklődött valamiről, közben a szobakulcsra mutogatva. Nem túlzok, 3 perc kellett, hogy felfogjam, a szobaszámunkat kérdezi, és azt, hogy most KICSEKKOLUNK-E, csak éppen ANGOLUL, valami borzalmas bajor akcentussal. Vúmnámör, valahogy így hangzott, tőlem francia vagy japán is lehetett volna, akkor sem vágtam volna kevésbé értelmes fejet. Végül Kata fejtette meg, mindenesetre jól röhögtem rajta.



Itt támadjuk be a laupheimi Rayher-bázist, a kukásmellényes fiatalember nagyon készségesen irányította a forgalmat a kapuban, német létére pedig kimodottan helyes volt - előítélet a csúnya német pasikról törölve.



A kiállító terem bejáratát a Télapó őrizte személyesen - tavaly békák voltak itt, kicsi, nagy meg koronás, minden mennyiségben. Valamelyiknek adtam is puszit, erre Télapóvá változott mire visszajöttem, Herceg sehol, ez az én formám.

Edit halkan figyelmeztetett (mivel már ismer), hogy ha a kiállítás papíros részét meglátom, ne vagy csak igen halkan kezdjek visítani, majd hozzátette, hogy ő is csak nehezen állta meg a tetszésnyilvánítás ezen módját. Mutatom, miért is:



Íme a BoBunny "Flower Child" kollekció, ami kb. júliusban várható Magyarországon. Ez az 5 féle lesz a teljes kínálatból. A Rayher egyébként bedobja még a BoBunnytól a "Dots" és "Tis The Season" papírokat is (5 féle), utóbbit Rayheres tervezésű, abszolút "kórdinéting" gomb-, szalag- és miltonkapocs-készlettel, valamint a...



..."Jazmyne" kollekciót, ami a leggyönyörűbb az összes közül. Sajna ebből sem mind a 16 papírt, a formavágottak kimaradtak, de így is érdekes lesz a dolog. Glitteres, nagyon jó minőségű egyoldalas papírokról van szó, legalább ennél nem szakad meg a szívem, hogy a másik oldalát nem tudom használni.

Újabb nagy gyártót vezet be a cég, megjelenik a My Mind's Eye a kínálatban. Itt látható az "Andrea Victoria" készlet, nagy örömömre a Die-Cut ívvel megspékelve kerül forgalomba várhatóan augusztus körül.



A natúr színek kedvelőinek jó hír, hogy a MME "Ooh La La" kollekcióból ezúttal nem a lányos rózsaszín, hanem a fiús verziót választották. Majd rögtön terveztek is hozzá egy szokásos gomb-szalag-milton csomagot, hogy hová a fenébe fogom tenni a boltban, az egyelőre rejtély...



...mivel a felsorolt 6 készlet mellé a következőkre lehet még számítani: Hobby Fun Inc. "Baby Girl", "Baby Boy" és "Christmas" készlet (utóbbi szintén gombbal, kapoccsal és szalaggal ellátva). Keresgettem a neten, hogy belinkeljem, de nem találtam semmit. Tündéri papírok, kicsi alvó babákkal, hosszúfülű nyuszikkal, kitömött oroszlánfigurákkal, kicsit a Lázár Ervin-féle mesevilág hangulatát idézve. Valamilyen rejtélyes oknál fogva (nincs gyerekem?) nem készítettem fotót a babás papírokról (sem), helyette mutatom a karácsonyi kollekciót, feldolgozott állapotában.




A negyedik gyártó pedig a Best Creation Inc., két készlet várható tőlük. Fiús anyukáknak a "Transportation"-t, lányos anyukáknak pedig a "Once Upon a Dream"-et mutatom, itt (felülről a második és harmadik kollekció). Na meg itt a képen is ez van kezemben, remélem, kellőképpen eltereli a figyelmet a gyűrött fejszerkezetemről. Igen, mindkét készlet tartalmaz formára vágott szélű papírokat is, egyébként meg csillámosak, és annyira jó az illatuk!



És akkor Tim Holtz-rajongók, figyelem! A scrap.hu-n a Trendfigyelő rovatban már emlegetett kooperáció eredményeként nem csak megszülettek, de kaphatóak lesznek itthon is a Sizzix Tim Holtz nevével fémjelzett vágósablonjai, ha minden igaz, augusztustól. Sajnos nem minden, de vagy 6 féle vágó-, valamint legalább 2 domborítósablon fogja színesíteni a palettát.



Tavaly is imádtam a Crafters Companion bemutatóját, ahol a lila bőröndöt feltaláló lány személyesen prezentálta a 3-4 perc alatt elkészülő pop-up képeslapokat, dobozokat és egyebeket. Ez idén sem volt másképp, ő és a társnője 4(!) nyelven nyomták szinkronban a bemutatót, mindenkit nagyon kedvesen invitálva a standjukhoz. Mi is jól elbeszélgettünk, közben meg járt a keze, és megmutatta, hogyan kell 3 perc alatt legyártani egy muffinos képeslap alapját, ami már csak díszítésre vár. A képen egy meglepetésdoboz látható, akrilcsíkon lebegő pillangókkal, amihez ezt használta (egyike a kiegészítő lapoknak az Ultimate Pro bőröndhöz).
Másik újdonságuk, ami azonnal birtoklási vágyat ébresztett bennem, az ez. A CleverCut egy profi vágógép, sarokkerekítő és szögben vágó és falcoló és perforáló és fotóméretező funkciókkal, ha valaki nagyon szeret, ezt kérném a névnapomra.

Úgy látom, most úgy belelendültem a scrapbook-termékek leírásába, hogy az összes többi történés egy új bejegyzésbe fog kerülni. Mivel már nem látok ki a fejemből, holnap folytatom a többi hobbicuccal és a programokkal, addig is jó nyálcsorgatást, gondolom, úgyis mindenkit ez érdekelt igazán... :) De azért érdemes lesz elolvasni a holnapit is, nekem hatalmas élmény volt a sok újdonság, és megmutatom, miket csináltam a workshopokon!

Már alszom is...

2010. április 22., csütörtök

12 hónapos album - Március

Jó sokáig váratott magára ez a bejegyzés, amiért is Mizo nevében kérek elnézést... hogy miért is? Múlt hét elején nagy nyugodtan tettem-vettem a konyhában, amikor is hatalmas robajra lettem figyelmes. Amikor berohantam a szobába, a következő látvány fogadott: a számítógépem háza arccal előreborulva fekszik a padlón, alatta a két hónapja vásárolt internet-stickem, és még egy villanásra észleltem a macsesz farka végét is, ahogy rémülten kiugrik az erkélyre az ablakon át. Az első megdöbbenés után olyan ordításba kezdtem, hogy szerintem az egész lakótelep zengett tőle, majd felkaptam a Dögöt és elindultam vele lefelé, az esőbe, hogy namostakkor és húdeelegemvan, és most bizony szélnek eresztem, hiába a négy év szerelem.

Persze ő ordítva tiltakozott és minden lehetséges helyen összekarmolta a hátam. A lépcsőházban sorban nyíltak az ajtók, hogy mi ez az éktelen nyávogás, én meg csak vittem, mint egy büntetés-végrehajtó... Három háztömbbel arrébb már nagyon sírtam. Lekuporodtam egy kapualjba, jött egy hölgy és bájosan megkérdezte, hogy most találtam ezt a szép kiscicát?! Majdnem hozzávágtam Mizot, de azátn elmondtam a sztorit, és felajánlottam, vigye, ha annyira szép. Mizo el sem mozdult mellőlem. Kétségbeesetten dörgölőzött hozzám, még az sem érdekelte, hogy csöpög rá az eső és a talpa is vizes lett, csak vigyem már fel és ne haragudjak rá.

Nagyon megsajnáltam, és a hölgy is próbált jobb belátásra bírni, hogy ezt nem szabad, meg biztosan nagyon szeretem, meg hogy milyen szép és ápolt, látszik, hogy kényeztetve, szeretve van.

Rájöttem, hogy Mizo az, AKI mindig velem volt, jóban-rosszban közel 4 éve... és nem tudtam lent hagyni. A liftben felfelé végig ölelte a nyakamat, erősen, mindkét mancsával és pihegett, remegett, de már nem nyávogott. Persze aztán büntizett még egy-két órát az erkélyen, de szerintem nagyon megijedt. Ahogy én is, hogy ha most eleresztem őt, elvesztem az egyik legfontosabb dolgot a kis életemből. Mert a fekete is szín...

Úgyhogy most sikerült pótolni a sticket, ezért a lemaradás. Köszönöm a türelmet, és a segítséget - az illető tudja, kiről van szó, nagyon-nagyon, és örök hála, és szipp meg hüpp a meghatottságtól.

Vissza a kis albumhoz. Már a negyedik oldal készül, de ennek ellenére még nincs késő csatlakozni! Főleg, hogy újabb ajándékot teszek a dobozba, ami az év végén egyben kerül kisorsolásra a résztvevők között. Kíváncsiak vagytok már rá? Akkor... először is leírom, mit kell érte tenni, milyen legyen a márciusi oldal.

- A februári oldal hátulján lesz, tehát a bal oldala kapcsos zárójel alakú.

- Témájában legyen valami ellentétes, kontrasztos dolog. Lehet pozitív és negatív, de ha nem történt semmi rossz a hónapban, az még jobb. Ha mérlegre raktál valamit, gondolkodtál egy döntésen, vagy csak eltértél valamilyen megszokott dologtól, az éppen ide illik.

- Színnek a narancsos-barnás árnyalatot választottam.

- Kötelező kiegészítő pedig egy nyíl, ami mutat valahová, és lehetőség szerint nem csak rajzolva van, hanem hangsúlyos, kiemelkedő, 3D-s eleme az oldalnak.

Mindezekért egy rakás chipboard-cuccot ajánlok fel, este mutatom!

Szép napot!

2010. április 20., kedd

Februári oldal

Haladunk, haladunk! Először is, ahogy ígértem, mutatom a februári nyereményt, íme!


Egy rakás kraft kartonból készített finomság és 2 teljes ív karton!


Aztán itt vannak az oldalak. Ágikáé:



És Sapimanóé:

Hamarosan jön a márciusi!


2010. április 3., szombat

Sokminden egyszerre

Milyen már, amikor annyi dolgod van, hogy azt sem tudod, minek fogj neki... aztán úgy döntesz, hogy inkább alszol egy jót?! (4-5 órát...) Persze a végeredmény kapkodás, vagy legalábbis munka hajnalig, de tudjátok, mit? Én még ezt is élvezem. Nem tudom, mi van velem, de az óraátállítás óta nemhogy nem szenvedek a korai keléssel, hanem sokáig fent is bírok maradni - lehet, hogy NAPELEMES vagyok?!

A múlt héten a szokásos munkahelyi agyérgörcs mellé kaptam egy csomó mindent. Jovi és Hana megajándékozott a Kreatív Blogger díjjal, egyből kettővel is, de az egyik már megvan. Így az ufósat teszem fel, nagyon szépen köszönöm!




Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad! (belinkelve a blogját)
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj Magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek! Ne felejtsd el linkelni a blogjukat!
5. Hagyj megjegyzést Náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

És az én 7 dolgom:

1., Mint fentebb megállapítottam, valószínűleg napelemmel működöm.

2., Fatalista is vagyok, kedvenc kifejezéseim közé tartozik a "Ha már úgyis..., akkor mindegy!", vagy a "Tudtam, hogy ez lesz, mert így kellett lennie." Ezen eszmefuttatások vége vagy sírás, vagy - főleg az utóbbi időben - buli.

3., Csúnya szokásom, de borzasztó cinikus vagyok azokkal, akik ostobák. És magamban nevetek rajtuk, ha még azt sem értik, hogy éppen piszkálom őket.

4., Jó szokásom viszont, hogy elolvadok egy mosolytól vagy egy kedves szótól, és ha valakitől ezt kapom, a végletekig kedves tudok lenni hozzá, ami gyakran kisebb ajándék, tárgyi figyelmesség formájában is megnyilvánul.

5., Folyamatosan szerelmes vagyok. Ha van valakim, akkor belé, ha nincs, akkor magába a szerelem érzésébe. Meg persze a macskámba, Mizoba... ma összeölelkezve aludtunk, ez már beteges?

6., Zene nélkül nem tudnék élni. Folyamatosan fülemben van a fülhallgató, reggel rádió (Bumeráng, yessss!), napközben a munkahelyemen szintén (Juventus), este hazafelé MP3, éjjel jó hangosan Youtube vagy CD. Vagy koncert. Meg éneklek mindenhol. Képes voltam megtanulni franciául olvasni, hogy énekelhessem a Romeo & Juliet francia musicalváltozatát. Gyerekkoromban zongoráztam és gimiben végig kórustag voltam, nagyon hiányzik!

7., Büszke vagyok rá, hogy minden, amit elértem, rajtam múlt és miattam lett így. Néha kevésnek találom, de aztán arra gondolok, hogy másnak még ennyi sincs, vagy a feneke alá lett rakva. Engem a folyamatos elégedetlenségem hajt előre, és az áhított dolog elérése utáni két perc elégedettség - aztán indulok új célt keresni. Jó ez így!

Talán nem olyan fontos infók ezek, de akit érdeklek annyira, hogy végigolvassa, annak köszönöm. Elég sok embernél járt már, úgy látom. Vekánál még talán nem, így neki biztosan küldeném!

Kósa Anditól 8 kérdést kaptam, szívesen válaszolok ezekre is.

1.Mi lenne, ha nyernék a lottón?

Kifizetném a hiteleimet, vennék Öcsémnek egy lakást, adnék a családomnak és a barátaimnak arra, amit nagyon szeretnének. Magamnak NEM vennék lakást, max. eltenném bankba az árát, ha később meggondolnám magam. A cégnél kérnék két hónap szabadságot és elutaznék valami tengerpartra, aztán tovább, amerre a lábam visz. Illetve a lakóbusz. És vinnék magammal valakit, akinek egyszer régen ugyanez volt az álma... ő tudja, hogy róla van szó, remélem!

2. Rossz szokásom?

Kések, szüttyögök, pödörgetem a hajam, érzelmihullámzom, dohányzom, ötletszerűen cselekszem.... soroljam még? És a legrosszabb, hogy mindezekre még büszke is vagyok.

3. Koffein?

Megyek, iszom egy kávét...

4. Színeim?

Újabban a lila, katonazöld és ha jó barna leszek nyáron, akkor a fehér. Lakberendezésben a tarkabarka irányzat - most kaptam egy pink függönyt, ezért késztetést érzek a szobám átalakítására, hogy menjen színügyileg a függönyhöz..

5. Mi van most rajtam?

Kék-rózsaszín melegítő, rózsaszín MY LOVE feliratú póló, és sportcipő, mert az előbb ugrottam le a boltba és nem vettem még le...

6. Háziállat?

MIZOOOO!!! (Meg a bogarak a fejemben.)

7. 10 év múlva hol látom magam?

Valaki mellett. Helyileg mindegy, de ha lehet, Budapesten.

8. Legutóbbi nagyon jó élményem?

Kiszolgáltam a boltban egy nagyon kedves lányt, Marley-t, erre ő beleírta ezt az élményét a blogjába. Ilyenkor érzem azt, hogy jól csinálom, amit csinálok. Köszönöm, Marley és "See you soon!"

Hát ez lennék mára.


2010. március 28., vasárnap

Bál!

Ülök a gép előtt, és örülök annak, hogy már nem kavarog (annyira) a fejem. Tegnap este Pál Utcai Fiúk koncerten tomboltam ki magamból a márciusban összegyűlt feszültséget, őrült jó volt!!! Találtam egy őskövület klipet, milyen viccesek rajta...




Hát igen, közel 16 éve szeretem őket, akkor így festett a banda. És az évek múlásával csak egyre jobb lesz a zenéjük. Ezt a fenti számot is eljátszották, végigugráltam-ordítottam-táncoltam az egészet. Reggelre semmi hangom nem volt, és még nem mertem megnézni, hogy kiégették-e a vadiúj nadrágomat... A cipőmnek annyi, mint a mellékelt ábra mutatja, de nem bánom - szegény már kiszolgálta 5 év alatt az idejét.


És nem ez volt az első buli a hónapban, háromszor jártunk a Morrison's-ban is... Ez a hónap erről szólt, meg a munkáról. De jön a tavasz, és szándékomban áll még inkább megváltoztatni a munka és a szórakozás arányát a kis életemben.

Süt a nap, jó melegen... asszem, boldog vagyok.

Csak ennyit akartam közölni a világgal, maradok tisztelettel:

2010. március 21., vasárnap

12 hónapos album - Február

Ahogy ígértem, itt is van a februári oldal terve. Új lapot kezdünk az albumban, és hogy viccesebben nézzen ki, változtatok kissé az alakján.

- Legyen tehát a jobb oldala kapcsos zárójel formára vágva, egyébként a mérete az előzőhöz hasonló, 20x20 cm.

- További kikötés, hogy valamilyen fém kiegészítőt kell tenni az oldalra.

- Az e havi kötelező szín legyen a kék!

- Az oldal témájába pedig csempésszünk valamilyen összehasonlítást, változást, amit sikerként éltünk meg. Végülis ez egy pozitív hangulatú album lesz, és én fontosnak tartom, hogy időről időre "megtapsoljam" magam valamiért... Biztosan mindekinek van ilyen öröme, ne vesszen hát el!

Március végén feladom a márciusit, lehet gondolkodni, mi is szerepeljen rajta. A jutalom pedig még pár napig az én titkom lesz, annyit elárulok, hogy lapos és barna... nem, nem az, amire gondoltok, természetesen papírból van...
Ha valaki elkészült egy-egy oldalával, jelezze nekem az aktuális havi oldalhoz kommentelve, hogy be tudjam tenni a képet!
Jó alkotást!

2010. március 16., kedd

Januári oldal

Van már januári oldal is!

Elsőként Sapimanóé futott be, íme:


Aztán itt van Ágikáé:


Hana alkotása:


Van még? Remélem...

2010. március 8., hétfő

Sapimanó cukorkája és éjszakai elmélkedés

Tegnap a fél éjszakámat azzal töltöttem, hogy részt vettem a Blog Crawl-on, és nagyon jól szórakoztam, meg gyönyörködtem, jajj, annyi ötletem lett... Aztán este rohantam megnézni, nyertem-e valamit, és sajnos nem. Illetve inkább az a sajnos, hogy már megint a gép előtt felejtettem magam és közben meg annyi mindent kellene csinálnom. De azért még ezt a blog candyt megpróbálom:

Sapimanónál találtam, nagggyon tetszik:

És most jön az, hogy lefekszem...

Ennél a szónál hátranéztem az ágyamra, ami az ablak alatt van, és inkább ne tettem volna... Tegnap leszedtem a függönyt, hogy majd jól kimosom és felteszem az újat. Igenám, csak az új függönyt, ami őrült pink színű és gyönyörű, fel kellene még varrni. Namármost. Tegnap éjjel Blog Crawl után még Zsuzskával megittunk egy-egy jó nagy pohár bort, minek következtében:

a., piszkosul éhesek lettünk;

b., zenét kellett hallgatnunk, pl. Quimbyt és Pál Utcai Fiúkat - baromi hangosan és baromi későn.

Ebből pedig az következik, hogy megint éhes vagyok az éjszaka közepén, függönyt varrni nem merek, mert kiutál a szomszéd a tegnapi hepaj után, és nagytotálban be lehet látni a szobámba.

Egyedül az alattam lakó öreglányt nem zavarja semmi, mert süket. De kajakra. Pár hónapja HAJNALI 4-KOR (!!!!) arra ébredtem, hogy híreket mondanak. Egyenesen az ágyneműtartómban. Hmmm... Felkaptam egy inget a földről és lecsattogtam mezítláb az ötödikre. Diszkréten kopogtam, semmi válasz, erősebb dörömbölésre csak előjött a néni. Mondtam neki, kicsit hangos a TV-je, kétszer is elmondtam, olyan hangos volt, mire közölte, hogy a szomszédnál hangos. Az agyam hirtelen visszaugrott a hatodikra, mondtam neki, hogy éppen attól nem halljuk egymást, ugyebár, mert a háttérben ÜVÖLT az ő KÉSZÜLÉKE és ÉN is mindjárt ÜVÖLTENI fogok, HA nem KAPCSOLJA ki, de AZONNAL. Szerintem szájról olvasni tud a nyanya, mert nagylelkűen, bár kissé cinikus arccal közölte, hogy hátakkorkikapcsolom.... Ajánlom is, mondtam, és felvágtattam a lakásba, ahol is hopp, ügyesen elengedtem a bejárati ajtót, mire az bevágódott és... na erre tényleg felébredt az ing eredeti tulajdonosa, akit éppen a tv miatti riadt ébredéstől akartam megóvni, ha már én nem tudok aludni az ő horkolásától. 1:1.

De ma reggel (mivel éjfél múlt éppen) aludni akarok, holnap csak 9 dolgom lesz egymás után, végülis szabadnapos vagyok. Talán ha időben végzek mindennel, felvarrom a függönyt is...

Na jó éjt... illetve inkább eszem egy pár falatot előtte...


2010. február 28., vasárnap

12 hónapos album - Január

Hogy behozzuk az év eleji fáziskésést, most feladom a januári oldaltervet, március közepén a februárit, március végén a márciusit, így áprilistól már időben leszünk. Minden hónap közepe táján lesz az újabb, így biztosan befejezzük év végére. Vagy nem...

A szilveszteri oldalakat meg lehet nézni az előző bejegyzésnél, várom továbbra is azokat, akik szeretnének velem játszani!

Kérdeztétek a határidőt. Legyen egy hónap, amíg a következő havi feladat fel nem kerül, jó? Most ez még nem érvényes, hiszen az elmaradtakat csináljuk. Ettől függetlenül bármikor lehet csatlakozni, és ha belinkelitek a kész oldalt, hozzáteszem az aktuális bejegyzéshez.

A januári feladvány pedig a következő:

- a szilveszteri oldal hátuljára dolgozunk (most jöttem rá, célszerű előre kilyukasztani, így látjuk, hol lesz a fűzés és a következő oldalakat is könnyebben hozzá tudjuk illeszteni);

- legyen ráírva a hónap neve (január), és néhány fontos momentum, gondolat, élmény, ami ebben a hónapban történt. Lehet montázs, vagy képregényszerű is;

- legyen az oldalon valamilyen újságpapír-szerű dolog (írásos scrappapír, könyvlap stb);

- szerepeljen rajta a piros szín;

- legyen az oldalon egy bújtatott komment, ez lehet kihúzható vagy felhajtható.

Azt hiszem, ennyi megkötés elég is. Várom a munkáitokat!

A januári nyeremény pedig itt látható:

5 x 2 m szalagból álló csomag


(Tartalma: 3 mm széles fehér, 6 mm széles homokszínű, borvörös és tengerészkék szaténszalagok, valamint 10 mm széles barna organzaszalag)


Remélem, inspirálóan hat majd! Szép napot:

2010. február 20., szombat

Szilveszteri oldal

Itt az oldalam:


A boríték maga az oldal, a fotó alatt lehet felhajtani. Ebben rejtettem el a kívánságaimat, fogadalmaimat, a szilveszteri buli leírását és egy verset, Nagy Lászlótól az "Adjon az Isten" c. kedvencemet. A csillogásról az éjszakai eget imitáló apró strasszok gondoskodnak, és az évszámot is ebből készítettem.

A boríték mindig fel akart nyílni, így tépőzárkoronggal rögzítettem, hihi... A bélés egy Unlimited Colours papírból készült, amit már jó régóta pakolgattam, mert nemigen tudtam vele mit kezdeni, de úgy látom, itt jól érzi magát.

Dikó oldala:


Sapimanó oldala:


Ágika is beszállt:

Hana oldala, azaz oldalpárja:


Mi maradt még el? A szilveszteri oldalért járó jutalom, ami nem más, mint...


...egy ív 2 mm-es strasszkövekből álló betűkészlet!



Imádom, mert fel lehet használni egyben és darabokra vagdalva is, és olyan szépen csillog... igen, ezek vannak az én oldalamon is - remélem, tetszik!