Busz, workshop, Laupheim (2. rész)

Folytatom a beszámolót, ti meg folytassátok a nyálcsorgatást, hogy milyen jó kis munkahelyem van nekem... :) Na jó, ez nem mindig igaz, de azért alapvetően szeretek itt dolgozni, és nem csak Laupheim miatt.

Az első nap rettenetesen húzós volt. Jutott rám két workshop, egy karácsonyi és egy pólófestés, ezekről mindjárt képeket is mutatok. Közben volt egy jó nagy etetés, dugig zabáltam magam barnamártásos husival, zöldségekkel, epertortás tejszínhabbal (nem tévedés, ilyen arányban szerepeltek a tányéromon!), és volt óriáspalacsinta Nutellával, amire a fagyiskocsinál számolatlanul mérték a gombóc fagyikat. A lila gépes workshopon már enyhe hányinger kerülgetett, gyorsan ledöntöttem hát fél liter narancslevet, amitől még rosszabb lett a helyzet... de hát olyan fincsi volt minden! Elálmosodni azonban nem volt időm, rohanni kellett tovább.

Karen Marie tavaly is kint volt a kiállításon, most vagy 8 új készlettel ünnepelte a saját 25. és a Rayher 50. éves fennállását. Kata mazsolázik:

Csináltam én is (félig) egy aranyos karácsonyi pop-up képeslapszettet, mondtam is neki, hogy ha most nem kezdek hozzá, megint nem kap senki karácsonyra képeslapot. Nevetett nagyon, majd eszembe jutott, hogy megmutatom neki az ő dobozhajtogató sablonjával készített esküvői dobozkáimat. Tündér volt, türelmesen megvárta, amíg kikeresem a telefonomból, aztán lelkendezek egy sort, hogy mennyire jó ez, és nagyon szeretem őt is, meg a sablonjait, a megrendelő menyasszonykám meg méginkább. Láttam, hogy jól esett neki, meg is ölelt. Ilyen a dán vendégszeretet.

Kb. ennyi fért bele az első napba, lehet, kevertem egy kicsit a sorrendet, de 4 óra alvás után már az angolt is kevertem a némettel, még jó, hogy ott mindenki beszélt minden nyelven, meg sem lepődtek ezen. Főleg miután közöltem, hogy magyar vagyok, ilyenkor mindig nagyon elcsodálkoztak, hogy olyan messziről eljöttem, Rayher Papa külön meg is köszönte a fáradságot a magyarországi brigádnak!

Vacsora előtt még volt annyi idő, hogy kiszaladtunk a boltba csokit venni. Illetve ez volt az eredeti koncepció, amiből végülis lett: 1/2 kg aszaltszilva, 3 tábla csoki, meg egy sor Ritter Minis, Vollkorn-Butterkeks (teljeskiőrlésű vajaskeksz, nyamiiii), meggylekvár, mogyorókrém, és (NEM RÖHÖG!!!) 3 macskakonzerv 1 euróért a Szőrösnek. Tudom, az plusz 1,2 kg a bőröndben, de hát mi a fenét vittem volna neki szuvenír gyanánt? Egyébként finom. Csak sótlan...

Vacsora: grillcucc. Nem gyengén. Zöldségek, saláták társaságában baconös szűzérme, grillezett lazac, meg grillezetlen is, meg pisztráng (az a Forelle, ugye?), meg tonhal. Meg pármai sonkába göngyölt sárgadinnye, amit nem szeretek, úgyhogy a dinnyét megkapta Kata, aztán olyan jóízűen ette, hogy visszavettem tőle és megkóstoltam. Hiba volt, mert most már szeretem, be is nyomtam, utána meg vakarózhattam, mert csalánkiütésem lett tőle. Vagy valami mástól, amit még öszeettem. Volt még hozzá 3 féle magos stangli, joghurtos mártogatószósszal, meg olívás kenyérke, meg magos izék és steakburgonya, de biztos kihagytam valamit. Van fotó a tányéromról, majd ha megkapom, megszkreppelem, érdemes lesz megtekinteni.

Este még a vacsi után sétálni és/vagy iszogatni szerettünk volna, de a társaság este 9-re feladta a harcot és tüntetőleg felvonultak a buszra aludni. Úgyhogy a szálláson még megittunk négyen fél üveg bort, a többit nem kívántuk, ezért otthagytuk a szobalánynak.

Reggeli kép rólam:


Jó sok időmbe telt, míg fejet varázsoltam a fújból, ekkor már eléggé ki voltam purcanva. De kezdődött a második nap, és még annyi minden hátravolt a 3 órai indulásig, rohanni kellett újból, hogy jusson időm lefotózni mindent. Vissza a kiállításra.

Nem csak scrapcuccok voltak ám (de nagy része az volt, hehe...)! Közeleg a karácsony (remélem, nem túl gyorsan), mint a bejárati Mikulás is mutatta, így megnézhettük, mi lesz az idei tél divatirányzata. Bézs vagy fehér, arany-ezüst-bronz, barna, szürke, földszínek. Kockás vásznak, természetes anyagok és filc fogja díszíteni az ajtókat és a fát, persze a szokásos piros-zöld-arany kombó még mindig divatos. Vagy nem divatos, csak muszáj. Nekem ez a hangulat a képen jobban tetszik...

Workshop is volt a karácsonyi díszekből, két aranyos kopogtatókoszorút csináltunk. Ez volt az első nap egyik programja. Mutatom az enyéimet, fél óra alatt össze lehetett dobni a kettőt, festéssel, szárítással, bélyegzéssel együtt.


Az ezüst feliratok hődomborítással készültek, ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni még egy szkreppes cuccot, az új, 18 féle színben kapható embossingpor-kollekciót. Eddig is meg voltam elégedve a porunkkal, mert szépen fedett, jól olvadt, de ez... ez egy álom! Kisebb kiszerelésű, és már az árát is tudom, kb. 1350 Ft lesz egy tégely, és a legújabb divatszínekben tündököl. Lila, rózsaszín, sárga, világoskék, erdeigyümi-lekvár, kétféle zöld - ezekből hiába kerestem bárhol, nem volt. Hát most van. Kukk ide!

Swarowskiék is kitettek magukért, hatalmas kristályokkal találkoztam szintén földszínekben. Bár túlzottan nem látszik a képen, de kör alakú, cápafoghoz hasonlító, és nagy, kerek medálok színesítik a kínálatot. Ami nekem meglepő volt, hogy ezeket nem finom láncokkal és nemesfémekkel, hanem fonott pamutzsinórral és bőrrel kombinálják. Szafari-stílus, meg egy kicsit rockos is, biztosan van, akinek ez bejön. Ekkora értékű kristályokat én az estélyimhez hordok (illetve hordanék, ha lenne, meg ha valaki elcipelne bálba), de egyébként a színvilág és a szikrázó csiszolás miatt percekig leragadtam a stand előtt. A kiállításon ilyen gombákra voltak felerősítve az ékszerek, az alap hungarocell, amit bevontak plüssel és fémes papírral, nagyon nagy ötlet!

Nem múlik a lilák, erdeigyümölcs-színek divatja sem. Most érdekes dekopapírokon jelentek meg, a papírba beledolgozott textilszálak kicsit retro, de nagyon meleg, barátságos hatásúak a lakberendezésben. Én mondjuk el tudok képzelni valami dekupázsolt cuccot vagy akár albumborítót is belőlük, még az Elsie Flannigan-féle stílushoz is hozzá tudnám passzítani, annyira különleges a textúrájuk.

Ja, fűztem gyöngyöt is a második napon... én, aki az első fülbevalómat szerelőpálca helyett gombostűvel raktam össze, mert hát szaktudok én nagyon... :) Ez a lánc kb. 40 perc alatt készült el, kimondottan hordható, csak még varázsolok egy pár fülit hozzá. Apró Swarowsky-kristályokkal bolondították meg, a teklagyöngyök pedig vegyesen matt, fényes és áttetsző színűek, határozottan elegáns.


A gyöngysor alatt az új pólóm látható, majdnem elfelejtettem a pólófestést, pedig nagyon ütős! Új textilfestékek jönnek be, amelyekbe beletapad nem csak a csillámpor, hanem a speciális fémfólia is. A sablonok öntapadósak, a minta nagyon finom és aprólékos, mert egy harisnyaszerű háló van ráoktojjálva, így nem csak "teli" formákat lehet festeni, hanem ilyeneket is:

Találkoztam egy német dolgozóval, elölről teljesen konszolidált öltönynadrágos-inges-nyakkendős úrnak tűnt, aztán megfordult:

Igen, az ott egy halálfejes, csillámos motívum. My Style, yess!

Papír is volt még, kedves gyerekmintás meghívót és ültetőkártyát és ajidobozt hajtogattunk, ha lenne gyerekem (de nincs!), és rendeznék neki gyerekzsúrt (kizárt!), minden bizonnyal ezzel lenne díszítve az asztal. Vagy Karen Marie cuccokkal. Tényleg édesek, de macskás jobb lett volna...

Indulás előtt még bementünk a sátorba, ahol a nagyleltár után megmaradt holmikat árusították ki. Az volt a neve, hogy Schnappchenmarkt, ahol az első a betű umlautos, így joggal pályázik nálam a "Legrondább német szó"-versenyben a dobogós helyek valamelyikére. Szeretem még a
Polyresin Stiefmütterchenköpfchen szót is, ami műanyag árvácskafejet jelent, egyelőre ez viszi a pálmát. Na mindegy. Lényeg, hogy 2 euróért lehetett kapni kifutó szériás scrapbook-papírokból egy csomaggal (25 db), ami azért volt megdöbbentő, mert az osztrák és német benzinkutaknál a WC-kupon 0,5 euró volt. Tehát ha jól számolom, több mint 6 papír = 1 pisiléssel. És akkor a 11 eurós cigarettaárról nem is beszéltem, itthon is drága, de talán nem véletlenül nem láttam dohányzó embert Laupheimben.

Azt hiszem, mindent sikerült leírni. (Ami kimaradt, az egy minialbumban fog szerepelni, csak még megvárom a többiektől a képeket.) Hazaúton még csináltam egy meglepően jó naplementés fotót, majd úra eljátszottam a padlónalvós műsort, érdekes, most senki nem röhögött vagy nézett rosszallóan...


Megpróbálom a kiállítás többi képét feltölteni egy Picasa webalbumba, ha sikerül, innen belinkelem, és megnézhetitek.

Pussszka: