2009. október 7., szerda

Szomorú vagyok

Mindegy is, miért...
Szomorúság ellen jó a csoki, meg a blog candy, úgyhogy ezennel mindkettőből magamhoz veszek egy keveset.
Iris blogján ez a csemege:


Kimnél ezt találtam:



És ma alkotni is fogok, és minden jó lesz. Ja, scrap-tali lesz Zuglóban, majd beszámolok arról is.

Mentem.


2009. szeptember 27., vasárnap

Csoda egy szombat délután

Mielőtt továbbolvasol, kérlek, kapcsold be itt ezt a zenét... csak hallgasd... merülj el benne... így talán megérted, mit is akartam mondani ezzel az oldallal.



Ritkán van, hogy egy papírtól kapok ihletet, de most így történt. Budapesti életem első napján, még február 22-én találtuk meg egymást, ez a Basic Grey "Lily Kate - Soar" papír meg én.



Rögtön tudtam, hogy egy olyan oldalt akarok készíteni belőle, ami rólam szól. Csak egy érzésről, hangulatról, ami magával ragad. Ilyen az alkotás folyamata, amikor magától a helyére kerül a fejemben minden, és elhiszem egy pár órára, hogy rend van a világban.

Szóval egy augusztusi szombat délután kimentem a Duna-partra, vittem a fényképezőgépemet, leültem és vártam... olyan valószínűtlenül zöld és kék volt minden, hogy csak néztem és örültem. És egyszer csak megszólalt ez a dal a rádióban. A papíron életre kelt a madár, és már tudtam, milyen kép fog az oldalon szerepelni.

Tegnap szombat délután volt, nekiláttam hát. A scrap.hu-n a fórumban Rika mutatta ezt a videót, és gondoltam, kipróbálom. Na nem egészen úgy, az nem is én lennék. A papírból először is kivágtam a madarat, így lett egy madár alakú lyuk. Aztán előkapartam az összes létező bélyegzőmet, kerestem egy bronzos tintát és hajrá! Szépen körbepecsételtem a lyukat. Ahol a bélyegző átlógott volna a másik oldalra (pl. a nyakánál), ott egy sima papírral letakartam. Aztán a lyuk szélét belülről körbetintáztam. Ahol nem fért be a párna, ott fültisztító pálcikával vittem fel a tintát. A végén pedig alátettem egy zöld, márványos papírt, így egészen hasonló lett, mint Heidi műve. Íme!


Vágtam még egy madarat, sima zöld kartonból, megmentettem egy fél madárszárnynak valót a Soar papírból (ahol nem látszik, ott mindig kivágom alóla, és milyen jól jönnek ezek a fecnik!), így lett 2 és 3/4 madaram. A többi már egyszerű volt. Az elrendezésterv egyébként a scrap.hu vázlat kihívásában is szerepel (naná, azért ilyet terveztem, hogy én is meg tudjam csinálni az oldalamat...). Még egy kis szalag, meg csipke, meg színes apró miltonok kedvenc munkahelyemről. Rátettem a júliusi kit-kubos készletből megmaradt cseppeket (NEKEM AKKOR SEM ESŐCSEPPEK!!! Dekorációs nonfiguratív elemek, na!), meg a Thickers betűmatricákat is (nagyon fogy, a "k" betűt már úgy kellett kirakni. Olyan "kő-még-hatású"). Itt látszik mindez közelről.



És itt az egész egyben, tadaaaammmm!


Nekem azt jelenti ez az oldal, hogy számomra az alkotás egy valódi csoda, ajándék!
(A boltban egyébként beugrott még a kosaramba a Lily Kate család további két tagja, Queen Ann és Mia is, ők még várják a sorsukat - szerintem nem sokáig...)



Szép napot!

2009. szeptember 26., szombat

Akarsz nyerni?

Akkor töltsd ki ezt a kvízt a Scrap.hu-n! Gyönyörű nyeremény vár rád, ha téged sorsolunk ki nyertesként, már ezért is megéri... vagy azokért az érdekes cikkekért a Magazinban, amiken át kell rágnod magad, hogy minden kérdésre válaszolhass. Azok között, akik szeptember 28. éjfélig helyesen kitöltött kvízlapot küldenek vissza nekünk, szeptember 29-én a következő ajándékcsomagot sorsoljuk ki:



A csomag tartalma: 1 kétoldalas Collage Press "Grayson hall" papír, 1 csomag Making Memories "Passport" chipboard betű, válogatott díszítők (gombok, virágok, címkék) szintén Making Memories "Passport".

Szóval hajrá!

2009. szeptember 25., péntek

Bringatúra Zsuzskával

A scrap.hu-n néhány hete útnak indult egy vázlat kihívás, illetve volt már ilyen, csak felelevenítettem kissé. Ennek lényege, hogy 10-15 naponta egy-egy új vázlatot teszek fel, amely alapján az emberek alkotnak valamit. Talán még azoknak is segít ez, akik most próbálgatják a szárnyaikat, hiszen a vázlattal könnyen meg lehet tervezni egy oldalt - szeretem én is, így nem ülök órákig egy oldal fölött és tologatom jobbra-balra a kiegészítőket.

Ja, ha már szárnypróbálgatás. Megnéztem, edzett vagyok-e még. Jelentem, igen... Valamelyik vasárnap, amikor már éppen aktuális lett volna egy nagytakarítás, odakint meg tombolt a nyár, Zsuzskával elhatároztuk, hogy a fene egye meg a porszívót meg a felmosót, inkább elmegyünk bringázni és majd este kiganézzuk a lakást. És lőn. Irány Szentendre. Olyan szép volt az út az erdőben, jó volt kimozdulni egy kicsit a természetbe, és kellemesen elfáradtunk, de azért nem annyira, hogy utána felfrissülve ne tudtuk volna röpke egy óra alatt gyönyörűen kipucolni a lakást.

Szilvitől loptam az ötletet, miszerint akrillapra dolgoztam. Olyan szépet, mint amilyen neki van, nem tudtam se szerezni, se csináltatni, úgyhogy vettem a Rayherben egy üvegmatrica-festéshez szükséges 30x40 cm-es lapot, levágtam egyenlő oldalúra és azt használtam. Jó volt, mert ezt könnyen át lehetett lyukasztani egy melegített tűvel a miltonok rögzítéséhez és a varráshoz. Gyűjtöttem faágakat és végre felhasználtam a régóta otthon hányódó, selyemvirágokról leszedegetett zöld leveleket. Ilyen lett:



A szép türkiz Prima virágokkal sem tudtam eddig mit kezdeni, mert nekem túl intenzív volt a színük, de itt végre megtalálták a helyüket Zsuzska pólójával harmóniában. A miltonokat körömlakkal színeztem (ki ken fel ilyen szentjánosbogár-színű borzalmat???), a katicabogarak és a méhecske pedig Dress it up! fantázianevű, a Krea-Tippben beszerzett holmi. A keretet a Rayheres kiárusításon vettem, Karen Marie egyre inkább belopja magát a szívembe a lézerstancolt finom kis műalkotásaival. Ja, a szívecskés gomb a természetimádatomat hivatott szimbolizálni, mert faerezetes és olyan cuki!



Itt látszik, hogy mennyire alaposan megdolgoztam a Dream Street papírt (Baylee'Garden - Garden Grass), talán felesleges is volt, mert nem látszik, milyen volt anno. Gyűrtem, téptem, a hátulját is festettem és a szórt festéket airbrush-filctollal (Rayher) vittem fel. Ja meg háromféle tinta a szélén: sok jádezöld, kevesebb arany és egy leheletnyi sötétbarna. Szegény papír...



A kommentcímkéhez a papírt is Szilvitől kaptam, a Jillybean Soup kiegészítőinek volt a csomagolása. A felirat a scrap-táborban is használt American Craft Thickers Daiquiri betűkészlettel készült.



A végén még a lap széleit bemázoltam elefántcsontszínű akrilfestékkel. Hát így volt.

(Bosszantó kis kiegészítés: a nagy bringázás közben leeresztett a kerekem. Odatekertem egy fiúkból álló csoporthoz segítséget kérni, mire az egyik megkérdezte: "Te nem halasi vagy?" Mondtam, hogy igen, de csak VOLTAM. Mert? "Akkor te voltál Gábor barátnője, ugye?" Döbbb... Még itt is. Persze pumpájuk nem volt.)

Szép napot:

2009. szeptember 22., kedd

Elmaradt oldal, meg az élet napos oldala

Még a scrap-táborból tartozom néhány oldallal, amelyekből egyet most gyorsan fel is rakok ide is, oda is.

Mizocicáról szól, aki most éppen nagyon jó, mert alszik. Reggelente viszont nem bírok vele, és van, hogy már fél 5-kor! (grrrr...) a lábamat karmolássza, mert Őfelsége már jól kialudta magát napközben. Emiatt aztán konstans fejfájásom van a nap folyamán.

Azért mégis imádom.


Ez az oldal tulajdonképpen egy játék volt, ami arról szólt, hogy mindenki kikészítette az asztalra a képeket, papírokat és eszközöket, amelyeket használni szeretett volna az oldal elkészítéséhez, és arrébb ült eggyel. 10-10 percet kaptunk arra, hogy a szomszédunk munkáján dolgozzunk, majd aztán megint arrébb kellett ülni. És a végére, mire viszaértünk a sajátunkhoz, készen is volt, csak össze kellett ragasztani.


Az enyémen a következő scrap-társak ügyködtek:


  • Beandy: csíkos papír tépése, krétázás


  • Juca: piros szalag


  • Éva: domborított mancsnyomok


  • Tünde: egérkés és cicás pecsétek


  • Ágika: kommentcímkék


  • Erika: cím


  • Hana: szegecsek


  • Jovi: macska gomb (amely leesett és most nem tudom, hol van, de ha előkerül, visszateszem)


  • Szilvi: gyöngytoll


  • Borka: cicás pecsétcímke körbetintázása, 3D-sítése


  • Veka: tappancsnyomok


Aztán az úgy volt, hogy mikor ragasztottam volna, valahogy összemaszatolódott és meg kellett fordítani az egészet fejjel lefelé. Tehát a tappancsokat át kellett rajzolni végül a másik oldalra, majd Tünde azt mondta, hogy a cicapecsétet igazából nem is oda akarta, ezért áttettem arra a helyre, amit mutatott. Ilyen tájban kelt lába a gombnak is, de már találkoztam vele itthon, csodálkoztam is. Úgyhogy Jovi, ha olvasod, légyszi jelöld ki a gomb új helyét... vagy akár a régit.

Az én új helyem is ki van jelölve, sőt meg is van szokva, meg a macska fel van mászva a fára, ahogy a magyartanárnőm mondaná. Szenvedő szerkezet. Én is szenvedtem, mire megtaláltam az ideális albérletet és lakótársat, de most itt Békásmegyeren nagyon jó. Biciklivel 3 percre van a Duna, meg gyönyörű kirándulóhelyek is vannak a közelben, de erről majd legközelebb. Ha van egy kis időm, csak lemegyek a partra és nézem a vizet, meg a hajókat, meg az izmos kajak-kenus legényeket... Vagy fotózgatok. Legutóbb pl. az új ruháimat, amelyeket felvettem egy fürdőruci fölé, majd lecsattogtam a Dunához, levetkőztem, lefényképeztem a cuccokat és nagyon meg voltam elégedve magammal. És nem is néztek furán az emberek.

Kicsit katonás, nem? :P (Talán nem véletlenül...)


Végül kikapcsolódásképpen idétlenkedtem még egyet az árnyékommal, itthon rásegítettem Photoshoppal - majd ebből is lesz valami rettentően elgondolkodtató oldal.

Most meg visszaülök szkreppelni, amíg szabin vagyok. Juhúúúú!

Szép utó-nyári napot:

2009. szeptember 21., hétfő

Csak egy újabb nap

Ma felkeltem és kb. 250-szer meghallgattam ezt a számot:



Szöveg, ha valakit érdekelne:

"Don't ask me how I'm doing if you don't wanna know
I stayed up too late woke up late oh you know how it goes
Give off the vibe everything's fine
As long as you, long as you just don't look in my eyes

It's all going just so perfectly wrong...

Hey ey ey ey
What can I say
It's just been one of those
One of those days
Hey ey ey ey
what can I say
It's just been one of those
One of those days

It's all mine this kind the life of hurry up and wait
Too many things to do, to lose it gets a little insane
Too much crazy in 24 hours
So many bills, too little frills, and not enough flowers

What I wouldn't give for a minute to myself...

Hey ey ey ey
What can I say
It's just been one of those
One of those days
Hey ey ey ey
what can I say
It's just been one of those
One of those days

Ah ah aha

Hey ey ey ey
What can I say
It's just been one of those
One of those days
Hey ey ey ey
what can I say
It's just been one of those
One of those days

It's all going just so perfectly wrong..."


Nem is olyan "wrong". Ma éppen ezért nem is csinálok semmit, csak szkreppelek, mint tavaly, és nem olyan hangulatban, mint tavaly.

Amúgy Gábor ébresztett azzal, hogy telefonon kívánt boldog szülinapot... hmmm...

Most kikapcsolom a gépet és alkotok. Majd jövök.

2009. június 21., vasárnap

Nem vesztem el...

Lassan visszaszivárgok a blogomra. Alkottam én eddig is, igaz, nem sokat és nem csak scrapbookot - ezeket fel is fogom tenni nemsokára. Költöztem kicsit, még egy (remélem, utolsó) hátravan. Szép sorban helyére kerül minden.

Az igazság az, hogy volt némi szándékosság az eltűnésemben. Bántott valaki, akinek nem engedtem belépést az életembe, gondolataimba, és ettől kicsit megrémültem. De nem adom fel, mert a kedves kommentekből látom, hogy sokan olvassák, szeretik az írásaimat, munkáimat, és ez új erőt ad az alkotáshoz. Köszönöm!

Egyébként minden oké. Iiiimádom a munkámat, jó Pesten élni, nem bántam meg a döntésemet, sőt! Olyan dolgokhoz jutottam hozzá ezáltal, amiről nem is álmodtam: egy jó kis csapat, egy külföldi workshop, sok-sok új élmény! Igyekszem mindenről beszámolni!

Visszatérve a scrap-re, még áprilisban volt egy scrap-chat, amit én vezettem, akkor készült egy tavaszi oldal. Kapóra jött, hogy a Rayherben dolgozom, mert minden kéznél volt, ami a megálmodott oldalhoz kellett.

A papírok selejtezésre kerültek, mert megsérültek, így magamévá tettem gyorsan... Gyakoroltam egy kicsit a Sizzix-szel való vágást, így született az inda és a betűk, utóbbit jól megbántam, mert bár szépen mutatnak, majd' kiesett a szemem, mire mind az 55 nyavalyás betű a helyére került. A chat előtt Szilvi segített felragasztani, mert már nem láttam és ragadt minden... azért jó móka volt. Amikor csináltam az oldalt, először nagyon sziruposnak éreztem, ezért került rá a hullámkarton tintázva és jól megtépve, valamint ezért szúrtam a selyemvirágok közepébe szöget formázó miltonkapcsokat. Elég brutál megoldás "százas szöggel" virágot rögzíteni, de ennyi kellett. És imádom az akril félgyöngyöket is, olyan szépen lehet velük díszíteni bármit, legszívesebben mindenre tennék (teszek is).



A kép... hát annak is története van, szinte napra pontosan 3 évvel azelőtt készült, hogy most feldolgoztam. Eldugott borítékokból, dobozokból elkezdtek előbújni a régi fotók, emlékek, és most már elég erős vagyok hozzá, hogy kezdjek velük valamit. A képet kicsit manipuláltam, hogy jobban kifejezze az akkori érzéseimet: a nagy része szépiaszínű, kivéve az engem körülvevő "burkot", amit meghagytam színesben, sőt egy kicsit még rá is segítettem, hogy minél ragyogóbb, sugárzóbb legyen.

A napokban a szombati tanfolyamhoz kerestem egy fotót, ami megy a zöld-pink színpárhoz. Persze nem volt, de megláttam egy képet, ami szintén akkoriban készült. Átszíneztem zöldre (mondjuk nem éppen ezt az árnyalatot kerestem...), mert már megint TÚL SZÉP akart lenni az oldal, ezt valahogy nem bírom mostanában, brrrr...
A fotó tehát most zöld, mint egy ultrahang-kép. Esetleg zöld, mert egyesek szerint a zöld a nyugalom színe. (Szerintem nem.) Vagy zöld, mint egy nemtommi.


A részletfotókon látható bélyegszerű valamik az inchie-k, ezek 2,54 x 2,54 cm nagyságú négyzetek, remek kis 3D-s díszítések egy képeslapra is akár. Tényleg, olyat is csináltam, majd előkeresem és feltöltöm...














A kommentet meg érti, akinek értenie kell, remélem.

Jó megint írni.

2009. február 19., csütörtök

Téli minialbum - és egy valóra vált kívánság

Amikor a decemberi szerkesztőségi scrap-találkozón megkaptam a téli készletet, azonnal kunyeráltam (azaz inkább zsákmányoltam...) Szilvitől egy kartondobozt borítónak és nekiláttam a minialbumnak. 4 lap, pár kiegészítő és pikk-pakk kész. Gondoltam én. Aztán otthon még kiegészült pár oldallal, magvas gondolatokkal, és valami olyan dolog lett belőle, ami most egy új fejezet kezdetét jelzi az életemben. Bemutatom az egészet, mert nekem fontos, és remélem, hogy aki megnézegeti, merít belőle erőt, ihletet, ötletet vagy bármit, hiszen ezért van ez a blogom. Hogy megosszak valamit magamból az olvasóimmal, virtuális és személyes ismerőseimmel, barátaimmal. És hogy megmutassam: csodák márpedig vannak.


Ez az első borító abból a bizonyos darab kartonból, némi struktúrpasztával megbolondítva. Rajta Pearl Touch gyöngypöttyök, egy filc-Bambi, szintén Szilvitől, és a cím: Plusz-mínusz egy tanulságos tél. Azért plusz-mínusz, mert leírtam az albumban a pozitív és negatív dolgokat, amelyek ezen a télen értek.



A szöveg nem mindenhol látszik, inkább ideírom: "Fura december volt... sok-sok munkával, amely az újrakezdés ígéretét hordozta. Néha már untam és fáradt voltam..." A strassz nyíl egy címkére mutat a másik oldalon: "Ez nagyon negatív!" Az akril lapot kontúrmatrica hópihékkel díszítettem, és a nagyobb barna címkét hátulról, glue dots-szal erősítettem oda láthatatlanul. Hát igen, sokat dolgoztam, két helyen is, mintha éreztem volna, hogy lesz mire költeni. A képen éppen a Vodafone pultjában unatkozom és magamat fotózom... no comment.




"Na, így nem szabad! Totális agybaj ellen a legjobb megoldás: barátnők és PARTY!" A party szó betűit Crystal Touch festékkel húztam át, ettől domborúak és csillogóak lettek. A másik oldalon "Gréti, Alíz és (r)én" vagyunk láthatóak, a Mikulás-party estéjén. Ők a kettes számú melóhely csapata, rajtuk mikulássapi, rajtam meg egy rénszarvas-agancs virít, nem vagyunk teljesen normálisak. Ettől olyan POZITÍV.


"Néha piszkosul egyedül éreztem magam. Ilyenkor sétáltam egyet, majd hazamentem és bezárkóztam." Szövegbuborék: "Telefon kikapcs, hagyjatok már békén!" A másik oldalon egy Beethoven-kotta darabja mellett engem (nem) lehet látni, mert a fejemre húztam a paplant. "De legalább kialudtam magam." A kék kartonból fodros szélű oldalt vágtam, amit lyukasztóval csicsáztam tovább, nekem nagyon tetszik!



A következő fénykép csak illusztráció, pedig "Szerettem volna csinálni egy hóangyalt, de nem esett a hó!" Van viszont kartonbambi, amit a filc-őzike körberajzolása után kivágtam(uhhh, soha többé!), majd arany tintapárnával bekenegettem. A másik lapon szép kilátás az erkélyemről, amint hó után vágyakozva pislogok kifelé. "Helyette minden reggel ezt láttam. Lehangoló! Semmi karácsonyi hangulat, csak szürkeség és -5 C."



"Amikor elromlott a radiátor, csak röhögtem és felöltöztettem Mizot" Szegény megadóan tűrte, hogy sokadjára is hülyét csináljak belőle, feje fölött szövegbuborékban a vélhető vélemény, mert azért mégiscsak egy öntudatos macskáról van szó: "Hová tűnt a meleg? Alattvalóm, csinálj valamit! Brrr..." Csináltam. Kihívtam a a szerelőt vasárnap délben, viszont nem mérgelődtem, csak jól szórakoztam az egészen. Ez pozitív, bizony! Negatív, hogy "Idén nem állítottam karácsonyfát. Mizo úgyis leborította volna." Talán van még, aki emlékszik a tavaly januári oldalamra, hehe... Ez egy akrillapon van egyébként, téptem egy darab csíkos papírt, felragasztottam, oszt jóvan.



Jó volt viszont az egyedül (de nem magányosan!) töltött karácsonyban, hogy rengeteg ajándékot kaptam, a másik oldalon pedig a következő szöveg áll: "A barátaim sokat segítettek nekem abban, hogy átvészeljem ezt a karácsonyt. Nékülük sokkal nehezebb lett volna!" Nekik raktam fel a Rayheres fémszívet egy biztosítótűre, meg a milton-szívet is, mert fontosak! Anitával voltam szenteste, Erással másnap, Gréti és Alíz sem felejtettek el - mellettem álltak. Köszönöm nekik!



A scrap.hu szerkesztőségi csapata kapja a következő oldalt. A címkék: hobbi, alkotás, közösség, kreativitás, jókedv, barátok -> SCRAP.HU! A szöveg mellette: "December 30-án Pesten szerkesztőségi scrap-találkozó volt! Régi vágyam teljesült, amikor bekerültem a csapatba." És ez így is van. 14 hónapja regisztráltam az oldalra, és nagyon sokat jelent nekem! Jó, hogy rátok találtam!



És itt a lényeg: nem jól olvasható, mert ezüsttel írtam... Igaz, már karácsony után, de "Budapesten végre igazi karácsonyi hangulatom lett. Elhatároztam, hogy 2009-ben vissza fogok költözni!" És most tényleg dobozolok: csak kívánni kellett? Újabb őz díszeleg a SK címkén, kotta, tépett papír és strasszok, ez az egyik kedvenc oldalam.



A másik meg ez. A szárnyakat kivágás után Pearl Touch-csal szegélyeztem, a címkén ez áll: "Ez az év is hamar elszállt... volt benne jó és rossz is, de nem bánom, fő a pozitív hozzáállás!" A túloldal valójában egy boríték, a bélyegző egy Rhonna Farrer-gyönyörűség...ahhhh. Ilyenem még sosem volt. A Bambi alatt a hó a tépett szélű kites papír, véletlenül lett ilyen, összekentem a félórás melóval hajtogatott borítékot, azért tettem rá a havat. De ha bárki kérdezné, tudatos tervezőmunka eredménye... :)



A boríték a fehér szalaggal záródik, amit a hópihe lyukain lehet áthúzni, megkötni. Benne a fogadalmak, kívánságaim, tanulságok. Szerepel köztük sok okosság: munkáról, barátokról, és arról, hogy ami elromolhat, az el is romlik, kár rajta bosszankodni. És nem cak a radiátorról beszélek... Leírtam, hogy a szkreppelés segített kifejezni önmagamat, és az, hogy mennyire elhiszem már: csodák márpedig vannak! Van pár fogadalmam: a cigi letevése, költözés, nevetés a bosszankodás helyett, és az, hogy vigyázok mindenre, ami és aki fontos nekem. Egészséget és boldogságot kívánok, megbecsülést a munkában, színházat, koncertet, utazást, és egy TÁRSAT, aki szeret, megbecsül, és akire felnézhetek. Mizo megvető tekintettel mereszti a fenekét a képen: meleg a radiátor és igenis van véleménye az albumról is: "Vége? Na végre! Úgy tudom, kell mondani ilyenkor valamit. Illetve kívánni. Egy kis Friskies-t. Ja nem, nem ezt... mit is?"



"Megvan! Boldog 2009-es évet!"

Hát ez lenne az album története. Azt hiszem, ez egy négy albumból álló sorozat első darabja lesz: minden évszakban készítek egyet, hasonló stílusban, más színekkel, az egész évemet meg fogom örökíteni. Úgy érzem, most elkezdődött valami nagyon jó dolog az életemben.

Néhány részletfotó még, aztán elég is ebből a hatalmas bejegyzésből, megyek aludni. Holnap már tényleg pakolni kellene... megint egy költözés... ááááá...



Mizo már veszi a sálját... vasárnap indulok, újabb kalandok várnak. A következő bejegyzésemet már Budapestről fogom írni.



Ja, éppen a lényeg maradt ki: a Rayhernél kaptam egy állást, úgyhogy hétfőtől már személyesen is találkozhatok Veletek! Addig is nagy-nagy ölelés:

2009. január 23., péntek

Helyzetjelentés

El vagyok havazva. Nektek köszönhetően is, kedves Olvasók! Az Anita-projekt úgy beindult, nem győzöm, nem győzzük már ketten.
Van egy kész albumom. Majdcsak felkerül ide-oda... türelem... :)
Van egy hírem is, erről majd később, ha realizálódik. Valóra válni látszik egy álmom.

Barátok.
Kedvesség.
Segítőkészség.
Ez mozgat most mindent körülöttem.

Nemnemnem, nem bőgök, nem én, szippp, szippp.

Néhány év türelmet kérek, mindjárt utolérem magam.

2009. január 19., hétfő

Azért vannak a jó barátok...

Ha az ember sötét hajnalban arra ébred, hogy egy riadt hang a telefonban azt mondja: kérlek segíts, baj van, az nem jó. Nagyon-nagyon rossz. Még rosszabb lehet annak, akivel a baj történt. Senkinek nem kívánom a csütörtökről péntekre virradó éjszakát.

Anita a barátnőm, ismerem már vagy 5 éve. Jelenleg Ausztriában dolgozik, egy multicégnél osztályvezetőnek tanul. Hogy majd itthon jó lesz. És vannak álmai, hogy majd kifizeti az autóját meg a lakását, meg majd be is rendezi és ehhez hasonlók. És elég egy szerencsétlen mozdulat, egy zárlatos konnektorba bedugott lámpa, és kész a baj. Édesanyja egyedül volt otthon, amikor este 8 körül kigyulladt a lakás.

Anita édesanyja a kórházban van az intenzíven, égési sérülések, némi sokk, füstmérgezés. De már jobban van. Lili kutya elpusztult, szegényke. A lakás egyik fele teljesen kiégett, a másik fele a sűrű, zsíros, műanyagos füst miatt használhatatlanná vált. Ruhák, bútorok, könyvek, személyes tárgyak, csecsebecsék, emlékek. Amikor reggel hétkor odaértem, kínomban csak annyit tudtam kinyögni: úgyis ronda volt a tapétád. Legalább elmosolyodott.

Kérlek benneteket, akik olvassák a blogomat, fogjunk össze egy kicsit. Annyi kreatív embert ismertem meg, talán tudnátok picit segíteni - nem anyagiakkal, hanem szeretettel, szépérzékkel, ötletekkel! Tudom, hogy ez egy olyan blog, amit elsősorban a scrap miatt olvasnak, olvastok, de járnak ide varrogatók, üvegfestők, egyéb kreatív tevékenységet űző emberek is: ha bárki kedvet érez magában, hogy egy kedves tárggyal, varrott holmival, bármilyen KÉZZEL KÉSZÍTETT és nem vásárolt, apróbb vagy nagyobb ajándékkal egy kis meglepetést szerezzen a barátnőmnek, nézzen át ide! Nyitok egy újabb blogot Anitának ajándékba, amit egyelőre titokban tartunk a barátokkal, akik mind-mind azonnal jöttek és segítettek a romeltakarításban, intézkedésben, újjáépítésben. A blogon megörökítjük a lakásfelújítás nehézségeit és már most nagyszámú vicces pillanatait, a lépéseket, ahogy a csúnya fekete valamiből egy szép kis lakás lesz újra, és ha valaki szeretne valamit üzenni, vagy küldeni akár csak egy "Szorítunk Neked!"-képeslapot, itt meg fogja találni Anita, amikor vége lesz az egésznek. Úgy terveztem, hogy a lakásavatón átadjuk neki ezt a blogot, és akkor majd más szemmel fogja látni az egészet.

Még egyszer a link: Anita új otthona

Kérlek, add tovább, linkeld be, hogy minél több kreatív csajhoz eljusson - ha csak ennyit segítesz, már az is nagy dolog!

Mindenkinek köszönöm!

2009. január 1., csütörtök

Kipécéztek

Diadalmasan ülök a gép előtt és buzog bennem az elhatározás, hogy mivel új évet írunk, minden más lesz ezután. Kezdhetném például azzal, hogy elnézést kérek mindenkitől, aki az elmúlt időszakban kipécézett. A játék lényege, hogy megosztunk magunkról 7 érdekességet és megkérünk 7 másik barátot, tegyen ugyanígy. A kiválasztott személyek blogját belinkeljük, illetőleg értesítjük őket egy blogbejegyzésben, hogy kipécéztük őket. Na, ezt fogom most pótolni. De mivel a játék már régesrég lecsengett, és mindenki benne volt, akit egyébként én is kipécéztem volna, az utolsó lépések elmaradnak. Mehet?

1., Sznob vagyok és büszkén vállalom. Persze ezt csak azok látják így, akik nem ismernek igazán, vagy akik éppen haragszanak rám.

2., Mindig mindennel késésben vagyok, de dolgozom az ügyön, hogy ez megváltozzon.

3., Szeretek rejtőzködni és emellett túlságosan nyílt vagyok. Éppen ezért vágyom vissza Pestre, ahol csak egy lennék a kétmillió ember közül, mégis szabadon tudnám adni önmagam.

4., Képes vagyok folyamatosan édességet enni, rendes kaja előtt, után és helyett is.

5., Előbbi tulajdonságom nem nyilvánul meg látványosan, és ha ezt valaki szóvá teszi, halálra sértődöm, pedig megszokhattam volna már. Ennek ellenére imádom a csinos, szexis ruhákat, és néha a tükörbe nézve egészen meg vagyok elégedve magammal.

6., Többek unszolására belevágtam kis életem dokumentálásába. Mivel ez egy scrapblog, talán nem itt kéne kiélnem ezt a hajlandóságomat, pedig néha jajj, de az ujjaimban volt, hogy megírjam azt is, ami az udvarias és szabatos megfogalmazások mögött bennem van. Szóval aki tudja, hol keresse a másik blogomat, kérjen meghívót és talán kap is... Ha jól megy, akkor meg lehet, hogy kiadom könyvben. :)

7., Boldog vagyok. Ma kezdődik életem hátralévő része, és ez olyan izgalmas!

Szóval ezek lennének rólam így, 2009. január 1-jén.

Mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET!