Együttélésből jeles

3 és fél év nagy idő, főleg ha együttlakás szempontjából nézzük. Ennyi ideje már, hogy a munkánk miatt egy városba kényszerülve összeköltöztünk Erással. Alig ismertük egymást, lutri volt az egész, egyszerűen rendes lánynak tűnt, aki nem fogja megenni a joghurtomat és kifosztani a pénztárcámat. Találtunk egy helyet, később odaköltözött Gábor is, és legnagyobb csodálkozásomra azóta is beszélő viszonyban vagyunk egymással, sőt!
A lakás kezdetben egy összkomfortos barlangra emlékeztetett (Gábor szerint egy raktárra), mivel sok dolgot férfi nélkül mi nem tudtunk megcsinálni. A szekrények elrendezése olyannyira praktikus volt, hogy egyik szobában alig lehetett elférni, a másikban meg tárolókapacitás híján minden összevissza volt.

A hűtőszekrény... - na, az egy katasztrófa. A mélyhűtött szilvásgombóc elkészítése például abszolút kétesélyes meló volt.

1., Hűtöhöz ballag - ajtó kinyit - mélyhűtőajtó kizuhan - gombóc kivesz - mélyhűtőajtó kalapáccsal visszaver(további opciók: húsklopfoló, fapapucs, ököl) - hűtőajtó becsuk - főz, eszik stb.
Ez volt a ritkább eset, általában a leolvasztás utáni harmadik napon a másik verzióval szembesültünk:

2., Hűtőhöz ballag - ajtó kinyit - mélyhűtőajtó be van fagyva. Nem nyílik. Csakazértse! Az erre rendszeresített eszköztár a csavarhúzótól a nagykésen át a húsklopfolóig terjedt, utóbbit akkor kellett elővenni, ha már antarktiszi méretű jégtábla volt a mélyhűtő rekeszének aljára fagyva. Egy-két jól irányzott ütés után ez szépen leszakadt, agyoncsapva a felső polcon rémülten figyelő joghurtot, ezután már csak annyi volt a dolgunk, hogy a jeget betegyük a kádba olvadni. A továbbiakban főz, eszik stb.

Na ezt unta meg Gábor, mert miután akkora jégtáblát találtunk a hűtőben, hogy Knut, a jegesmedvebocs kényelmesen elfért volna rajta, egy szép áprilisi napon megvettük közös életünk első műszaki cikkét, egy hűtőt. Jó nagy THM-mel! És külön mélyhűtővel, meg cuki átlátszó fiókokkal! És még a harmadikra is felhozták!

Erás ezután kapott vérszemet, mert a kölcsön TV-jét vissza kellett adni, így elindultunk , hogy vegyünk neki egy sajátot. 72 centiset! Jó nagy THM-mel! Gyorsaaaan! Mivel a TV-zés nem várhat, mi magunk vittük fel az emeletre. A melót igazságosan osztottuk el: én a garanciajegyet vittem, ő meg Gáborral a készüléket. Majd besz*rtak, olyan nehéz volt, de otthon jött az igazi probléma: hová fér el egy ekkora jószág? Hát átrendeztük a szobákat is. Így már jutott mindenkinek megfelelő számú szekrény, boldogság a köbön.

A főzés Erással külön mulatság. Általában estig dolgozunk, így csak utána szoktunk főzni valami gyorsat, de ha egy nappal előtte jut eszünkbe Gábor szülinapja, akár éjjel is nekiállunk tortát sütni. Vagy mézeskalácsházat karácsonyra. Vagy húslevest, mert az hipp-hopp, három óra alatt kész van. Mi is kész vagyunk ezen a képen, fűszeres karácsonyi narancslekvárt gyártottunk hajnal kettőig. Képtelen ötletekből nincs hiány. Nagy nyári hőség idején, 40 fokban töltött káposztát és szilvalekvárt terveztünk ebédre, szerencsére ez megmaradt tervnek, alighanem hőgutát kaptunk volna a tűzhely mellett.
A narancslekvár mindenesetre nagy sikert aratott.











Azt hiszem, ilyen egy jó lakótárs. Majdnem-testvér. Örülök, hogy vele lakhatom. Ezért egy oldalba foglaltam a kedvenc képeimet, amelyeken együtt vagyunk.

Az oldalhoz használt színekkel igyekeztem az ő kedvében járni. A mintás-indás papírt a Canon oldaláról nyomtattam, a kézírásos pedig életem első igazi hobbicélokra gyártott papírja, Tasotti márkájú. Igaz, dekupázspapírnak árulták, de annyira megtetszett, hogy nem bírtam otthagyni. Ezt vastag kartonra ragasztottam, ebből vágtam ki a betűket, amit a Word egyik betűkészletéből nyomtattam, és így készült a kapcsos zárójel is.

A strasszok a TESCO-ból vannak, a krizantém szintén. A virágos kis gemkapocs egy fülesgombból készült, a fülét Gábor vágta le egy Smith&Wesson márkájú kommandóskéssel, kishíján az ujjával együtt. Annyira vérzett, hogy be akartam vinni a kórházba összevarratni... Az én HŐŐŐS pasim azonban nem hagyta, sőt azóta is minden ilyen melót megcsinál helyettem, nehogy levágjam az ujjamat. Iiiimádom érte!













Mindenkinek kívánom, hogy legyen egy ilyen jó barátja/barátnője, aki megérdemel egy nagy gondossággal készített scrapet.

Szép napot!

Pitty, pitty, pitty

Normális ember emlékszik arra a napra, amikor megkérték a kezét. Vagy amikor megkérte valakiét. Hát, mi nem. Csak arra, hogy milyen "romantikusan" tettük mindezt.

Gáborral december 24-től számítunk egy párnak, ezt legalább könnyű megjegyezni, mert Szenteste csak egyszer van egy évben. Arra is emlékszünk, hogy október óta csapta nekem a szelet, telefonon keresztül főleg, mert akkoriban éppen az országot jártam a munkám miatt, és Jászberénytől Siklóson át Pécsig mindenütt voltam, csak otthon nem. Néhányszor próbálkoznia kellett, mire elhittem, hogy csak én érdeklem, de nem volt ez máshogy a lánykéréssel sem. Február eleje volt, már ugyanabban a TG áruházban dolgoztunk, éjszakás műszakom volt a kasszában, ő meg a benzinkúton tette a nagy semmit. Épp állnak előttem vagy négyen, pittyegetem át a cuccokat a részeg diszkópatkányoknak, és csörög a telefonom. Szia, mondja Gábor, csak arra gondoltam, hogy megkérdezem, hozzám jössz-e feleségül. Persze, így én, pitty-pitty-pitty, 12.627 Ft lesz, meg egy arany Marlboro. De én komolyan kérdeztem, bizonygatja a hang a vonal végén, jajaja, pitty-pitty, mondom én, arra van a WC. Eltelt pár perc, mire felfogtam, hogy komolyan beszél. Akkor megszűnt a pitty-pitty, felkapartam az államat a földről és elújságoltam az előttem álló vásárlónak, hogy e szent perctől fogva menyasszony vagyok. Az éjszaka további részére nem igazán emlékszem...

A nagy bejelentés otthon majdnem fulladást okozott Apósjelöltnél. Családi ebéd vasárnap, Gábor feszeng, turkálja a kaját, majd kiböki, hogy megkérte a kezemet. Anyukája, szegénykém, csak elsírta picit magát és már szaladt is a konyhába pezsgőért, de Apukája úgy mandulán szúrta magát a villával, hogy majdnem megfulladt. Gábor felkelt, barátságosan hátbavágta (ami már önmagában súlyos testi sértésnek számít 13 év küzdősport után), és megkérdezte: De Apu, miért vagy úgy meglepve, amikor te is 3 hónap után kérted meg Anyut? (És 31 éve együtt vannak!)

Maga az eljegyzés is elég fura volt. Gábor nagyon készült rá, ékszerésznél megcsináltatta a gyűrűket (mint az később kiderült, bár mondtam neki, hogy akár egy függönykarikával is eljegyezhetne), és lelkesen dugdosta előlem, hogy majd egy szép kirándulás keretében romantikusan meggyűrűz. Már kezdett gyanússá válni a nagy csend, április volt és én még mindig pártában voltam, mi lesz itt, gondoltam, biztos csak szórakozott velem. Egy délelőtt, míg ő dolgozott, kivittem a benzinkútra az autót, hogy kitakarítom. Cuccok kihajigálva, szőnyegseprés, kesztyűtartó kiürítése, majd visszarámolás, csak Gábor ne bámulta volna végig a fenekemet, már szinte pirultam. Egyszer még a benzint is majdnem mellétöltötte, úgy nézett. Jól van, hát szerelmes, gondoltam én, csak tudnám ki a fenébe, ha még mindig nem kapom meg a jogosan nekem járó függönykarikámat. Másnap éppen pörköltet főztem, amikor egyszer csak elrohant. Amikor hazajött, éppen egy konyharuha és egy csöpögő fakanál volt a kezemben, ő meg nagyon zavartnak tűnt... és akkor, a konyhában, a pörköltszagban, melegítőnaciban... Még két napot kellett volna várni az utazásig, de akkor sem és azóta sem túl jó egyikünk sem a meglepetésszerzésben.

Mint utóbb kiderült, a gyűrű végig az autóban volt. Az én oldalamon. A kesztyűtartóban.

Ennek emlékére készült ez az oldal. Az eljegyzést egy háromnapos abaligeti kirándulással ünnepeltük meg, ezt a képet a pincér csinálta rólunk Orfűn a vacsora előtt. A dátumot onnan tudom, hogy a fényképezőgép eltárolta...


Először egyszerűnek tűnt, mert egy elrendezéstervet próbáltam követni. Amiből a végén csak a három élénk színű papírcsík maradt a helyén, azok is csak azért, mert már oda voltak ragasztva. 3 kép került volna rá, ebből megmaradt egy, illetve a kép alatti zsebben még egy. A szalagot a TESCO-ban lőttem, 124 Ft-ért, a karácsony utáni kiárusításon. Íme néhány részletfotó:

A gombokat a rövidáruboltban vettem (milyen meglepő!), csak 1 Ft-ért darabját. Elmondtam a csajszinak, hogy mire is kell a sok-sok gomb, mire felajánlotta a kimaradt 1-2 darabokat jelképes összegért. 110-et vettem, de még visszatérek!! A krizantémot kivasaltam kicsit, és csillámragasztóval pöttyöztem a szirmait. A kerek pöttyözéseket és a feliratot Creall Glass ezüstszínű kontúrfestékkel csináltam, ez az üvegmatricázásnál használatos, de ezt is elég sok helyen árulják, többek között a TESCO-ban. A címke és a pillangó SK, erről már írtam.


Ez pedig a jeggyűrünk. Fehéraranyból. Hát, ez az áldott jó ember most már tényleg "drágám"-nak szólíthat...

Köszi, hogy itt jártál, és boldog Valentin-napot!

Ne zavarj, címkét szerkesztek!

Hányszor, óhh de hányszor kívántam a fenébe kedves vásárlóinkat a héten! Nem elég, hogy bejönnek és hülyeségeket kérdeznek, de még jól is érzik magukat és sokáig maradnak! Azt már megszoktam, hogy TV-távirányítót és vezetékes telefont keresnek a mobiltelefonokat árusító, egyébként feltűnő és egyértelmű logóval ellátott üzletünkben. Meg tokot, tartozékokat és minden mást. De mellettünk van a másik boltunk, SHOP&SZERVÍZ felirattal, ahol a tartozékok és tokok vannak. 3 lépésre. De tényleg. És amikor valakit átküldök a "mellettünk lévő boltba", az illető körülnéz, áttekint az út túloldalára, a plafonra, a padlóra, majd vissza rám és megkérdezi: "Hooool?", már az agypumpa emelkedik, de még mindig kedvesen megismétlem: "Itt, mellettünk!"- és mutatom is kicsi kacsómmal az irányt. Erre ő: "Ja, ott a SPORTSZERBOLTBAN?" - majd elindul a jelzett irányba és nekimegy a kirakatnak. No comment.

Ilyen és ehhez hasonló zavaró tényezők miatt közel 3 napomba került, mire sikerült megszerkesztenem néhány címkét. Szigorúan illegálisan persze, mivel a melóhelyen ilyesmit nem szabad művelni. De azért szinte meg voltam sértődve, ha valaki meg mert zavarni, miközben én nagy gonddal, kissé kidülledt szemmel, a Gigitől kapott szakmai útmutatások nyomán (kösz, Gigi!) elkészítettem a művemet. Névjegykartonra nyomtattam, szerintem egész jó lett. Itt látható:











Letölthetőek innen

Tegnap ráadásul még egy dolog miatt nem tudtam igazán a címkéimre koncentrálni. Megnyitottam az e-mailjeimet és majd' lefordultam a székemről. Egy kedves levelet kaptam, melyben közlik velem, hogy köszönik a jelentkezésemet a Legyen Ön Is Milliomos vetélkedőre, és azonnal töltsem ki a mellékelt kérdőívet, meg küldjek egy fotót is magamról, mert február vége felé behívnak próbajátékra!!! Áááááá!!! Kellett nekem ugrálnom és milliókról álmodoznom, a végén még bekerülök a TV-be és mindenki láthatja, ha ostobaságokat mondok fontos történelmi tényekkel és a cserebogarak fajtáival kapcsolatban! Pedig amikor felhívtam őket, még jó ötletnek tűnt... Szedd össze magad, mondta Anyósjelölt, és már azon kezdett gondolkodni, hogy melyik kollegáit gyűjtse maga mellé, hogy a telefonos segítségem a leghatékonyabb legyen. Gábor meg nem akarta megérteni, hogy én igenis itthon akarom őt hagyni, ha bekerülök, mert sportkérdésnél rá lesz szükségem. Anyukám meg még nem is tudja. Na, ő aztán tényleg bepánikolna, nem is mondom el inkább.

A kérdőívben a következő elmés kérdések szerepeltek:

- Ha megnyerné a vetélkedő fődíját, hogyan adná a főnöke tudtára, hogy másnaptól nem megy dolgozni?
(Hogyan, hogyan... Bocs, milliomos lettem, megyek Mauritiusra, küldjek majd képeslapot? Miből gondolják, hogy nem mennék dolgozni? A jelek szerint imádom a munkámat, mert lehet címkéket szerkeszteni a benti gépen. Ezt meg nem mondhatom, ugyebár. Végül azt írtam, hogy csak szabit vennék ki - elhiszi ezt nekem valaki?)

- Milyen olvasnivalót ajánlana Vágó Istvánnak?
(Pont én. Pont neki. Félóra töprengés után egy viccgyűjteményt ajánlottam, hogy legyen jókedve és akkor biztosan segít majd a kérdések megválaszolásakor. Borrrrzasztó fantáziadús, büszke vagyok magamra...)

- Mi volt élete eddigi legnagyobb teljesítménye, amire igazán büszke?
(Az előbbi kérdésre adott válaszom.)

Végül kiszenvedtem magamból a feleleteket, most várom az e-mailt, hogy ilyen hülyeségeket írva hogy is remélhettem, hogy valóban behívnak.

Azért ha nyerek néhány milliót, egy kreatív boltba biztosan elmegyek, és veszek néhány savmentes, előre elkészített címkét, hogy ki ne rúgjanak. Vagy nyissak inkább egy saját boltot?