2008. augusztus 12., kedd

Tervek és jó hírek, na meg egy új oldal.

Ha valami bajom van, nekem úgy a legkönnyebb átlendülnöm a nehézségeken, ha új terveket tűzök ki magam elé. Na, bajból és tervekből most aztán nincs hiányom... De nem én lennék, ha nem oldanám meg ezt is. A terveket könnyebb valóra váltani, ha mindenkinek elmondom, hangoztatom, leírom, hogy ez is motiváljon a kitartásra - nem szeretek leégni, hehe. Másrészt az írott szónak varázsereje van... aki nem hiszi, próbálja ki!

De először is egy-két jó hír, mert szerencsére azokból is jut ám bőven! Örömmel látom, hogy a WeScrap galériájába beküldött oldalaimat érdeklődéssel fogadják az ottaniak. Szinte minden képemet olyan emberek kommentálják, akiknek a tudását, munkáit csodálom, köztük Jessica is, aki azt az online tanfolyamot vezeti, amin most részt veszek. Ha valakit érdekel, itt a WeScrap galériám linkje, csak hogy büszkélkedhessek már egy kicsit!

További jó hír, hogy a leendő munkahelyem tök szuper! Csütörtökön és pénteken voltam próbanapon, és bár néha úgy éreztem, mintha egy idegen bolygóra csöppentem volna, élveztem! Jó volt újra azzal foglalkozni, amit szeretek, kedvesen fogadtak a többiek és a főnököm is nagyon korrekt, alapos ember. Most derült ki, hogy talán már 15-én kezdhetek, bár eredetileg szeptember 1-jéről volt szó, addig pedig azt terveztem, hogy összeszedem picit magam, de hátha munkával még könnyebben fog menni.

A múlkori két díjam után többen is jelezték, hogy ők is engem választanának, bár már megkaptam. Így itt köszönöm meg a Kreatív Blogger díjat Hanának, Katának, Kuznyecnek és Jucának, Sofie-nak és a Maszatkonyhás Zsuzsinak. Az Alkotó Blogoló díj Csutitól és Didótól érkezett meg hozzám, nekik is hálás vagyok érte. Remélem, nem hagytam ki senkit... Néhány napja pedig ezzel a díjjal lettem gazdagabb, szintén Zsuzsi jóvoltából:



Köszönöm a kedves szavait, nagyon jól estek. Csak egy embernek adom át én is, hogy ne értéktelenedjen el, bár számomra ez a díj (és a többi is!) akkor is fontos, ha valaki butaságnak tartja. Jó érzés, hogy elismerik a munkáimat, sikerül megnevettetni, elgondolkodtatni vagy alkotásra késztetni másokat. Szóval az én díjazottam Hana. Mivel ez nem kifejezetten csak alkotói díj, hanem a blog értékét hivatott jelezni, ezért az indoklásom csak annyi: a derűért és a kedvességért, ami a blogjából és az egész lényéből, családjából árad! Na és most jött el az ideje, hogy ezt a csokor díjat kipakoljam szépen a blogom oldalára. Mert ez jó!

És most a tervek, hogy hasson a varázslat! Először is levágatom a hajamat. Apróság, de szakítás után ez igenis segít, és ha valaki (remélem, nincs ilyen!) hasonló cipőben járna, ezt tudom tanácsolni, beválik! Elköltözöm a jelenlegi albérletemből, na meg Mizo is jön, ez természetes. Mi van még? Ja, igen! A hirtelen ledobott 5 helyett felszedek 10 kilót, varrok magamnak egy kockás takarót patchwork-technikával, rohadt gyorsan házitündérré változom. Ez utóbbi már folyamatban van, jelenleg nincs mosogatnivalóm, és rendet is raktam, és kitakarítottam, és ezt az állapotot néhány napja tartom is. "Rendetlen vagyok" című bejegyzésem a múlté, úgy ám! Mosolygok, sokat szkreppelek, és örülök minden apró dolognak. Phűűű... Mi van még? Ja, leteszem a cigit (ezt nem most, de hamarosan!), nem bőgök, természetesen nem hagyom, hogy bántsanak, és nem adom fel a reményt, hogy minden jóra fordul. Mindehhez ugyanis remény is kell. Láttam tegnap hullócsillagot és kívántam valamit, pssszt...!

Na, ez most jó sok lett hirtelen, de van még valami! Úúúgy szeretnék egy kisautót! Egy Kispolskit, vagy egy Trabantot, szép fehéret, és csináltatnék rá virágos matricázást, hogy mindenki lássa és csodálja! Amúgy nincs feltűnési viszketegségem, de ezt már régóta szerettem volna, csak eddig volt autó, most meg nincs. Kell autó és kész! A taliról való hazautazás ugyanis rémálom volt: Pest-Halas vonattal 5 és fél óra! Nagggyon durva, de elütöttünk egy embert, vagy a vonat alá ugrott, sokkolt a dolog rendesen, és gondolom, szerencsétlen mozdonyvezetőnek sem ez volt élete legjobb napja. Szóval most nem vonatozok egy darabig, de mivel mindig menőkém van, meg kell oldani valahogy. Marad a kis virágos autó, ha egy évig vajaskenyeret eszem érte, akkor is!

Ennyit a dumából, és hogy ne a levegőbe beszéljek, itt egy oldal!


A WeScrap tanfolyamán tanult dolgokat alkalmaztam a betűk készítése során, és a sarokban látható kartont is becsillámoztam azzal a lendülettel, nekem tetszik! A volt munkahelyem régi nagy csapatáról egyébként is terveztem már egy oldalt, hát itt van! Néhány részletfotó még és lelövöm magam mára!




Most nézem, egészen Bridget Jones-stílusú lett ez a bejegyzés, de mivel ezt az első bejegyzésemben (még januárban) előrevetítettem, ezen nem is kell meglepődni.

Megyek és megreggelizem, szép napot mindenkinek!

Pussz: Mesi