2008. augusztus 6., szerda

Mizo sorsol

Reggel arra ébredek kicsit morcosan, hogy már nyolckor nyomja a csengőt a postás, csomagot hozott anyukámtól. Átveszem, visszafekszem, de nem megy az alvás. Mizo nem hagy békén, piszkál, nyávog - haggyámááá... nyüüüssssz... mitakarez. Ja, a sorsolás. Biztos várod, kiscicám, te leszel egy személyben az egész sorsolási bizottság, gügyögöm neki megenyhülve, ám amikor nyilvánvalóvá válik számomra, hogy csak kajás, megállapítom, hogy még mindig ugyanaz az ostoba kis állat, aki tegnap visszapattant a szekrényről, miközben fel akart ugrani rá. Mindegy, most még nincs reggeli, inkább irány a blogom. Amikor bekapcsolom a gépet, befut még 3 képeslap, gyorsan felpakolom azokat is és előkészülök a sorsoláshoz.

Felírom az összes nevet egy-egy cetlire, aki két lappal is pályázott, az két esélyt is kap! Wow!


Mizo, hol a kedvenc zoknid? Ja, az még tegnap este óta az ágy mögött várja a sorsát, előkaparom, és mind a 14 cetlit elhelyezem egy-egy gombócban. Természetesen NEM büdös zoknikat használok, újabban kész házitündér lettem és mind tiszta, bizonyám! Kiszórom szépen az egészet a folyosóra és várok... várok... várok... 10 perc múlva GYEREMÁRIDETEROHADTÁLLAT felkiáltással közéjük vágom a macseszt és megfenyegetem, hogy addig nem kap enni, míg nem produkál valami mutatványt.



Mizo nem produkál. Kisomfordál a konyhába, zacsizörgés, és hopp! Megvan a kincs, a 3 nappal ezelőtti ebédem maradékát tegnap kidobtam a kukába, az bezzeg kell neki, igénytelen állat. Legalább megkerested magadnak a reggelidet, de ezt nem fogod megenni, még felfordulnál. Nem jó az. Fúj! Miután elveszem tőle, van képe így nézni..



SORSOLJ! kiáltással ismét bevágom Mizot a zoknik közé, eszembe jut Uri Geller (MUKODJ!), de Mizo Őfelsége nem így működik, majd sorsol, ha akar. Nézelődik, kerüli jobbról, balról, lefekszik, felkel, naneeee, nekem erre nincs időm, egyébként is éhes vagyok, megöl ez az állat. Vagy én őt.




Na, mindegy. Reggelizek akkor én. Közben fülelek. Gyanús csend a folyosón, kiosonok csőre töltött géppel, és ez a látvány fogad. Tanácstalan járkálás, nézegetés. Csüccs. Mit-vársz-tőlem-nézés, majd egy hirtelen hátraszaltó, ééééés... megvaaaan! Becipeli a szobába és oda sem mer nézni. Ja, nem, vadászik, és azt hiszi, ha ő nem látja az áldozatát, az sem veszi észre majd őt. Mondom, totál dilis. Végül ráveti magát és birtokba veszi.




Na most jön az addide. Mizokám... Mizooo... addideszééépeeen... naneidegesíts, addide, ÁÚÚÚ, ne harapj, te retek, úgyis elveszem. Nnna. Legalább a papírt hadd vegyem ki belőle, utána a tied, vigyed, de előbb nézd meg te is a nyertest!




A nyertes: Kisvirág és a romantikus lapja!!!



Szeretettel gratulálunk, mindketten! Köszönöm szépen a többi pályázónak is a sok szép munkát, amit remélem, ugyanolyan örömmel készítettek, mint ahogy én örültem a záporozó fotóknak!

Kisvirágot e-mailben értesítem, egyeztetünk a nyereményéről, és a többieknek üzenem, hogy ez csak a kezdet volt: reményeim szerint lesz még pályázat, ha sikerül megint kitalálnom valami jó kis díjat! Ha meg nem - hmmm... legfeljebb elajándékozom a sorsolási bizottságot!

Gyönyörű napot mindenkinek!

Mesi