Hülye vagy? Akkor fessünk...

Festeni kellene, mondta Gábor már sokadszor. Hülye vagy, ez egy albérlet, mondtuk neki Erással, és a vita ezzel le is volt zárva. Na nem mintha annyira tetszett volna, hogy az egész lakásban fehérek a falak, de nem vitt rá a lélek, hogy felfordítsuk a lakást. Mizo ezt persze nem így gondolta. Egyik nap arra mentünk haza, hogy Őmizósága (férfiúi szolidaritásból, vagy az éppen aktuális tépjünk-szét-mindent korszakából kifolyólag?) a beépített szekrény oldalára ragasztott tapétát apró darabokra tépve egyenletesen eloszlatta az előszoba padlóján. Ezen kissé megütköztünk. Ki az a nemnormális, aki letapétázza a szekrény oldalát? És hogy tüntessük el illegális macskánk ténykedésének nyomait? Festeni kellene, mondta Gábor, és ezúttal nem szavaztuk le.

Vettünk két vödör diszperzitet, kék, barna meg sárga színezőpasztát, ecseteket meg hengereket, elkértük Gábor szüleitől a létrát - és hagytuk a fenébe az egészet.

Amikor a tulaj bejentkezett, hogy jönne albérleti díjat szedni, kezdett sürgetővé válni a dolog. Erás éppen délutános volt, de nem várhattunk tovább: Gábor délután négykor kirámolta a konyhát és kikevertünk egy olyan őrült kék színt, hogy káprázott tőle a szemünk. Legalább nem megyünk neki a fehér konyhabútornak, és ez egy öööö, vagány, fiatalos szín, próbáltam menteni, ami menthető, és halálmegvető bátorsággal felhúztam az első csíkot a falra.










Fél hatkor Gábort beriasztották éjszakára dolgozni, így amikor nyolc körül felhívtam Erást, még a fasorban sem volt a konyha. Ne lepődj meg, ha kicsit nagyobb lesz a rumli a szokottnál, elkezdtünk festeni, adagoltam finoman a tényeket, te jó ég, mondta Erás és rámcsapta a telefont. Este 11-kor a mosogatóban állva talált rám, éppen a plafon és a fal találkozását pamacsoltam. Te hülye vagy, mit segítsek?! - kérdezte, azóta is becsülöm a lélekjelenlétét...

Hajnali 1-re lett kész a festés. 2-ig szüttyögtünk a padló festéktelenítésével, mert annyi eszünk persze nem volt, hogy előtte letegyünk egy újságpapírt. Alig éltünk. Mizo álmatagon kószált a lakásban, időnként beszökött és kis kék mancsnyomokat hagyva sétált a lakás többi részében, de már ez sem érdekelt. Mint ahogy az sem, hogy a jelenlegi scrapszobámban van a mikró és az összes edény és a szőnyegen ülve eszünk száradásig - ilyen csudakék konyhája nem lesz senkinek, az fix! Egy darabig még a függönyt sem teszem fel, mert a szemközti házban lakik ősellenség-voltmunkatárs-Zsuzsika, hadd egye a penész, ha átkukkant! Ez lebegett a szemem előtt még két másodpercig elalvás előtt, aztán ájulás, konyec filma.










Másnap Gábor éppen gipsszel töltögette a fürdőszoba falának repedéseit, amikor hatalmas ordításra rohantunk be hozzá. AZTADURVAMITTALÁLTAM, ILYENNINCSAFÖLDÖN, és szalonképtelen szavak özöne hagyta el a száját, majd megpillantottuk az okát is: a fürdőszobából át lehetett látni a konyhába! Valaki olyan sikeresen fúrta fel a konyhaszekrényt, hogy a csavar vége a papírvékony falat áttörve átkukkantott a fürdőbe... Valami gumiszerű anyaggal volt betömködve eddig, azért nem láttuk. Fél zsák gipsz bedolgozása után a festés már gyerekjáték volt, leszámítva azt, hogy Gábor véletlenül berúgta a festékesvödröt a mosdókagyló alá, Mizo meg belelépett, és összemászta a folyosót. Gondolom, ő is segíteni akart, bár Gábor megígérte neki, hogy belemártja a festékbe és vele mázolja ki a WC-t, de a mi idegzetünknek már ez sem jelentett különösebb megterhelést.

Az előszoba színét illetően parázs vita alakult ki. Erásnak tetszett a - szerinte - vaníliasárga szín, szerintem meg feltaláltuk a láthatatlan festéket, mert mire megszáradt a fal, a sötét helyiségben úgy látszott, mintha nem is csináltunk volna semmit. Leszámítva a szekrény oldalát, amit némi csiszolás után szintén lefestettünk diszperzittel. Most egy tükör takarja el a Mizo által azóta szintén összekarmolt felületet... Kezdhettük volna egyből így. A lámpákba mindenesetre becsavartunk egy-egy 100-as izzót, így halványan bár, de látszik a sárga, sőt a halottak is felkelnek, ha éjszaka valaki felkapcsolja a világítást. Ha meg nem kapcsoljuk fel, rálépünk a Dögre, aki harsány vonyítással honorálja a kedves gesztust hajnali 3-kor.

Ezt a szenvedést muszáj volt megszkreppelnem. Íme:

A feliratot Gábor vágta ki a vadiúj hobbikés-készletemmel, amit egyelőre nem merek használni, mert sosem arra megy, amerre szeretném. De ígérem, gyakorolni fogom! A betűk különböző Word betűkészletekből vannak, alatta pauszpapír van, hogy ne legyen zavaró a mintás papír. A gombból készült "kitüntetésekre" rávarrtam a szalagokat, a nagy csillag szivacslapból lett kivágva. A címke SK, a linkjét feltettem a címkeszerkesztős bejegyzéshez. Ez életem első "freebie-je", ha ezt annak lehet nevezni. Ha tetszik, töltsd le bátran!

A dupla oldal másik fele a szobák festéséről fog szólni, úgyhogy a reklám után folyt.köv.!

Örülök, hogy ma is benéztél!
Pusz: Mesi