2008. március 21., péntek

Staféta

Kicsit megkésve bár, de közzéteszem a legutóbbi scrap-stafétára készült oldalt. Ez volt az első alkalom, hogy részt vettem benne, és nagyon élveztem! A feladat az volt, hogy a sorban előttünk álló versenyző gyermekkori képét foglaljuk egy scrap-oldalba, és ehhez az általa készített oldalt kell felhasználni mintául, átvenni belőle bizonyos elemeket. Ezután a kész művet és a saját fotónkat kellett továbbküldeni a sorban utánunk következőnek, aki hasonló módon továbbgondolja azt. Érdekes volt, hogy hozott anyagból dolgoztam, de Éva gyerekkori szüretelős képét nagyon aranyosnak találtam.




Régies oldalt kaptam alapul, így én is ezt az irányvonalat követtem. Nem használtam még soha ezt a stílust, kicsit agyalnom kellett, hogyan formáljam a saját ízlésem szerint az oldalt. Saját készítésű díszítőkkel próbálkoztam, így született meg a szőlőfürt egy régi, kagylókból készült fülbevaló felhasználásával. (A madzagért hosszasan harcoltam Mizoval, mert a kis drágám azt remélte, hogy játszani fogunk. Ha szalagot, zsinórt veszek a kezembe, azonnal megrohamoz érte, és szaladgálhatok a lakásban előle, ő meg boldogan vadászik rá. Hát, most nem nyert. Legnagyobb megrökönyödésére FELRAGASZTOTTAM(!) az imádott játékot, gombszemeiben csalódottságot véltem felfedezni, ám ez hamar elmúlt, miután lekenyereztem egy lazacos cicatáppal. A kis szemét nyulat eszik meg lazacot, de jó dolga van... )


A téglamintás díszcsíkot a Canon oldaláról nyomtattam, a márványmintás papír pedig névjegykarton. Felhasználtam még két kontúrmatricát, ezekkel annyira egyszerű és látványos módon fel lehet dobni bármit, nagy kedvencem. A címkét és a lap szélén látható csíkot az EK Success: Simply Weathered Antique Red Crackles papírjából készítettem. Két pici csőszegecs díszíti még - és ennyi. Néhány részlet:





Szilvi jött utánam a sorban, és nagyon tetszik a munkája! Fura látni kicsi önmagamat másvalaki feldolgozásában, de klassz érzés is - na erre jó a scrappelés! Megnyílunk egy kicsit ezáltal, rábízzuk a féltett képeket valakire, aki nagy szeretettel és gondossággal alkot belőle valamit, így közössé válik az élmény. Köszönöm, Szilvi!


Ezek a képek még otthon, Debrecenben készültek rólam. Talán 3 éves lehettem, de már akkor is vagy ceruza volt a kezemben, vagy vágtam, ragasztottam valamit. Néha Anyukám felerősített celluxszal egy nagy csomagolópapírt a falra, és addig nem nyugodtam, amíg több napi munkával tele nem rajzoltam. Ez a szerelem azóta sem változott, bár felnőtt fejjel nincs már sok időm kreatívkodni, de azért mindennap szánok erre egy picit. Ez feltölt, kikapcsol, és az alkotás öröme semmihez nem fogható!


Ha már staféta, Húsvét alkalmából elindult a scrap.hu-n egy másik játék is, amelynek keretében saját készítésű képeslappal kedveskedhettünk egymásnak. Nekem Flo küldött egy gyönyörűséges üdvözletet, amit percekig csodáltam és ezúton mégegyszer nagyon köszönök! Íme!



Az én lapom Tinához utazott, elég kis egyszerű lett, talán a mérete miatt volt szokatlan a feladat, hogy nem tudtam ráhalmozni a szokásos gomb-címke-pötty-virág arzenálomat. A szalagot viszont mintha erre találták volna ki, egyből beleszerettem a méteráruboltban! A kontúrmatricákat kiszíneztem ceruzával. Ilyen lett:



Ezzel a (hozzám képest) komoly bejegyzéssel kívánok minden kedves olvasómnak békés, scrappelős Húsvétot!