2008. március 16., vasárnap

Egy "nyugodt" hétvége

Alig vártam már a hétvégét! Nőnap alkalmából a boltban a fiúk virágot akartak venni nekem, amit köszönettel elutasítottam, mondván Mizo úgyis megenné. A Dög ugyanis előszeretettel esik neki mindennek, ami zöld, zörög vagy hosszú, így történhetett meg, hogy valamelyik nap nagy csörömpölésre rontottam be a konyhába. Az én drága cicám felmászott a konyhaszekrényre, lerántotta az épp gyökerező futónövénykémet, ami a szekrény tetejéről lógott le. Még jó, hogy a befőttesüveg, amiben volt, nem tört darabokra, Mizo mindenesetre fekete szélvészként rongyolt be a házikójába, a szemét tudja, ha rosszat tesz, aztán slisszol persze ezerrel... Jelenleg ugyanezt a játékot játssza - őrültként rohangál a lakásban, éppen most vetette be magát az ágy mögé, magával rántva a házimozi egyik hangfalát... nem értem, esküszöm, nem értem. Talán a most kezdődött Forma-1 futamokra melegít, mivel néha Lewis Hamiltonnak szólítjuk. Mindketten feketék és mindkettőjükért rajongok, bár Hamilton még soha nem borította bele Gábor papucsába az ivóvizét, mint az előbb Mizo.

Virág helyett kaptam tehát egy könyvutalványt 3000 Ft értékben, gyorsan rendeltem hát egy könyvet, amire már régóta fájt a fogam. Julie Hickey: Üdvözlőlapok saját kezűleg a címe és GYÖNYÖRŰŰŰ!!!!



Gyorsan neki is álltam képeslapokat gyártani, mivel a Scrap.hu-n húsvéti staféta kezdődött, és kézzel készített üdvözlőkártyát küldünk egymásnak. Azaz nekiálltam volna, ha megtaláltam volna a mintás papírjaimat. Eltűntek! Elnyelte őket a föld - vagy a scraproomnak kinevezett varrószobám valamelyik felderítetlen sarka! Félóra hiszti után nekiláttam a meglévő dolgokból kreálni valamit, de mivel az íróasztalom tetején hegyekben álltak a holmik, a varrószobában meg a lábujjamat alig bírtam letenni, átköltöztem a nagyszobába.



Nincs még elég rumli, morogta Gábor és bekapcsolta a TV-t. Így hát A dadus c. folytatásos őrület háttérzaja mellett próbáltam ihletet meríteni, amikor Mizo megjelent egy aranyszínű szalaggal a szájában. Ő ugyanis nagyon kreatív. Képes kiválasztani a legszebb, legdrágább szaténszalagjaimat és nyálasra rágni, ezzel is kifejezve tetszését. "Kretén állat!" üvöltéssel eredtem a nyomába, persze behúzott a házába, de legalább elengedte a szalagot. Épp kezdtem volna a szokásos "Ha még egyszer bemész a szobába..." mantrámat, mire Gábor csendesen megjegyezte, hogy azért rakott fel a múltkor új zárat az ajtóra este 10-kor, hogy BECSUKJAM. Lehet benne valami.

Néhány óra elmélyült munkával ezeket csináltam:




















Legújabb szerelmeim a kontúrmatricák. Még a múltkori pesti túrán szereztem őket a Mammutban található Hobbyművészben, akciósan 99 Ft-ért kicsit sérülteket és 192 Ft-ért vadiújakat. Ebből készültek a pillangók a lila kártyán, különféle színű kartonokra ragasztottam és 3D-s szivacsragasztóval rögzítettem a lapra. A strasszokat a Rossmann-ban lőttem, telefondíszként árulják mindenféle hülye mintázatban, 99 Ft-ért. Ezúton köszi Moncsinak a lelőhelyért! Az anyáknapi lapokkal előre dolgoztam egy kicsit, de legalább nem akkor kell kapkodni. A felirat, a virág és a szegély is kontúrmatrica, a lap hajtásába pedig fehér cérnából és gyöngyökből készült fityegő került, miután rávettem a Dögöt, hogy ne egyen kásagyöngyöt és kihúztam a gyomrából fél méter cérnát.

Megőrjít ez az állat... Bár megvádoltam a múltkor a cikkcakk-olló elrekkentésével is, aztán végül kiderült, hogy mégsem ő volt a bűnös, vagyis ebben éppen nem, de... Valamelyik nap érdekes szagra figyeltem fel, ami élénken emlékeztetett - á, az nem lehet, ki vagy herélve, UGYE, MIZO?! Ugye... ugye nem... áááá, fúj, nagyereideteszemét stb, stb... Mizo balra el, én meg majd elájultam, amikor felfedeztem a szag forrását. Belepisilt a padlón heverő nagy dobozba, amiben csomagolópapírok, textildarabkák és egyéb hasznos holmik voltak. Mentsük, ami menthető. Elég kevés cucc maradt, ami megúszta (szó szerint, mert a Dög a bős-nagymarosi vízerőművet megszégyenítő mennyiséget produkált), úgyhogy szinte az egész motyót szanálni kellett. Jó a rosszban, hogy előjött a cikkcakk-ollóm. Miután (szokás szerint) megígértem a Szőrösnek, hogy kicakkozom a fülét, ő meg a házikója biztonságos mélyéről (szokás szerint) elnyávogta a véleményét, és Gábor felszerelte a zárat, megnyugodtak a kedélyek.

Apropó, szoba. Bozótvágó kés nélkül már be sem merek menni, és bárhová lépek, összetaposok valamit... hmmmm... talán ha rendet raknék. Gábor segít, lelkesen beül a szoba közepére és megtervezi, hogy milyen fiókos tárolót fog gyártani nekem meg a vackaimnak. Csak győzzem kivárni. Azért a szándékot értékelem.



3 órámba került, míg mindent a helyére tettem, a végeredmény inspiráló és megnyugtató egyszerre, legalább egy hétig mindent meg is találok. Áhhh... zseni vagyok.


Végül befejeztem a legújabb minialbumomat is, amit a 2Peas galériájában láttam meg. Az album a LOVE feliratot formázza, előállítási költsége kb. 70 Ft. Kell hozzá kb 1/3 ív könyvkötő karton és két függönykarika, valamint egy betűkészlet-sablon, amit a Wordből nyomtattam 530-as betűnagysággal. Ezt szépen ki kell vágni és felrajzolni az első betűt a kartonra, majd a következő betű előtt annyi helyet kell hagyni, hogy ha ráhajtom, félig takarja ezt az első. És így tovább, egészen az utolsóig.













Lyukasztgatás után összefűztem a betűket, esetleg még egy picit meg lehet csiszolgatni a szélét, hogy ne legyen rojtos. Büszkén jelenthetem, hogy igen jól haladok a hobbikés kezelésének elsajátításában, ezt már azzal csináltam.



A végeredmény nekem nagyon tetszik, már tervezem a következőket, egyet Anyukámnak "Ildikó" betűkkel, egyet meg Gábor szüleinek a házassági évfordulójukra, ami a "32 év" feliratot formázza majd. Már csak arra kell ügyelnem, hogy mindig bezárjam az ajtót, mert ha Mizo szétcincálja az albumot (képes rá!), sajnos ágyelőt kell csinálnom Őfelségéből.

Pussz: Mesi