2008. február 28., csütörtök

Együttélésből jeles

3 és fél év nagy idő, főleg ha együttlakás szempontjából nézzük. Ennyi ideje már, hogy a munkánk miatt egy városba kényszerülve összeköltöztünk Erással. Alig ismertük egymást, lutri volt az egész, egyszerűen rendes lánynak tűnt, aki nem fogja megenni a joghurtomat és kifosztani a pénztárcámat. Találtunk egy helyet, később odaköltözött Gábor is, és legnagyobb csodálkozásomra azóta is beszélő viszonyban vagyunk egymással, sőt!
A lakás kezdetben egy összkomfortos barlangra emlékeztetett (Gábor szerint egy raktárra), mivel sok dolgot férfi nélkül mi nem tudtunk megcsinálni. A szekrények elrendezése olyannyira praktikus volt, hogy egyik szobában alig lehetett elférni, a másikban meg tárolókapacitás híján minden összevissza volt.

A hűtőszekrény... - na, az egy katasztrófa. A mélyhűtött szilvásgombóc elkészítése például abszolút kétesélyes meló volt.

1., Hűtöhöz ballag - ajtó kinyit - mélyhűtőajtó kizuhan - gombóc kivesz - mélyhűtőajtó kalapáccsal visszaver(további opciók: húsklopfoló, fapapucs, ököl) - hűtőajtó becsuk - főz, eszik stb.
Ez volt a ritkább eset, általában a leolvasztás utáni harmadik napon a másik verzióval szembesültünk:

2., Hűtőhöz ballag - ajtó kinyit - mélyhűtőajtó be van fagyva. Nem nyílik. Csakazértse! Az erre rendszeresített eszköztár a csavarhúzótól a nagykésen át a húsklopfolóig terjedt, utóbbit akkor kellett elővenni, ha már antarktiszi méretű jégtábla volt a mélyhűtő rekeszének aljára fagyva. Egy-két jól irányzott ütés után ez szépen leszakadt, agyoncsapva a felső polcon rémülten figyelő joghurtot, ezután már csak annyi volt a dolgunk, hogy a jeget betegyük a kádba olvadni. A továbbiakban főz, eszik stb.

Na ezt unta meg Gábor, mert miután akkora jégtáblát találtunk a hűtőben, hogy Knut, a jegesmedvebocs kényelmesen elfért volna rajta, egy szép áprilisi napon megvettük közös életünk első műszaki cikkét, egy hűtőt. Jó nagy THM-mel! És külön mélyhűtővel, meg cuki átlátszó fiókokkal! És még a harmadikra is felhozták!

Erás ezután kapott vérszemet, mert a kölcsön TV-jét vissza kellett adni, így elindultunk , hogy vegyünk neki egy sajátot. 72 centiset! Jó nagy THM-mel! Gyorsaaaan! Mivel a TV-zés nem várhat, mi magunk vittük fel az emeletre. A melót igazságosan osztottuk el: én a garanciajegyet vittem, ő meg Gáborral a készüléket. Majd besz*rtak, olyan nehéz volt, de otthon jött az igazi probléma: hová fér el egy ekkora jószág? Hát átrendeztük a szobákat is. Így már jutott mindenkinek megfelelő számú szekrény, boldogság a köbön.

A főzés Erással külön mulatság. Általában estig dolgozunk, így csak utána szoktunk főzni valami gyorsat, de ha egy nappal előtte jut eszünkbe Gábor szülinapja, akár éjjel is nekiállunk tortát sütni. Vagy mézeskalácsházat karácsonyra. Vagy húslevest, mert az hipp-hopp, három óra alatt kész van. Mi is kész vagyunk ezen a képen, fűszeres karácsonyi narancslekvárt gyártottunk hajnal kettőig. Képtelen ötletekből nincs hiány. Nagy nyári hőség idején, 40 fokban töltött káposztát és szilvalekvárt terveztünk ebédre, szerencsére ez megmaradt tervnek, alighanem hőgutát kaptunk volna a tűzhely mellett.
A narancslekvár mindenesetre nagy sikert aratott.











Azt hiszem, ilyen egy jó lakótárs. Majdnem-testvér. Örülök, hogy vele lakhatom. Ezért egy oldalba foglaltam a kedvenc képeimet, amelyeken együtt vagyunk.



Az oldalhoz használt színekkel igyekeztem az ő kedvében járni. A mintás-indás papírt a Canon oldaláról nyomtattam, a kézírásos pedig életem első igazi hobbicélokra gyártott papírja, Tasotti márkájú. Igaz, dekupázspapírnak árulták, de annyira megtetszett, hogy nem bírtam otthagyni. Ezt vastag kartonra ragasztottam, ebből vágtam ki a betűket, amit a Word egyik betűkészletéből nyomtattam, és így készült a kapcsos zárójel is.





A strasszok a TESCO-ból vannak, a krizantém szintén. A virágos kis gemkapocs egy fülesgombból készült, a fülét Gábor vágta le egy Smith&Wesson márkájú kommandóskéssel, kishíján az ujjával együtt. Annyira vérzett, hogy be akartam vinni a kórházba összevarratni... Az én HŐŐŐS pasim azonban nem hagyta, sőt azóta is minden ilyen melót megcsinál helyettem, nehogy levágjam az ujjamat. Iiiimádom érte!













Mindenkinek kívánom, hogy legyen egy ilyen jó barátja/barátnője, aki megérdemel egy nagy gondossággal készített scrapet.

Szép napot!