Hála az égnek, vasárnap van. Csúnya, szürke, szeles idő, de itthon csend és béke. Gábor olvas. Mizo alszik. Én meg végre fotózhatok a saját gépemmel, amit egy fél éve adtam oda Tamásnak javíttatás céljából, és már vissza is kaptam. Hurrá!!! Ennek örömére gyorsan csináltam egy teljes képet és egy-két részletfotót is a zöld oldalamról.
Az oldalt egyébként téma szerint raktam össze, és volt némi fenntartásom, hogy ilyet szabad-e scrappelni. Mit szól majd a gyerekem, unokám? Igeeeen, Anya (Nagyi), ti ittatok, mint a kefekötő és füstöltetek, mint a gyárkémény?! Nekem meg nem szabad?! Meg hát a galériában is kellemes, aranyos, bájos képek vannak kisbabákról meg boldog családi összejövetelekről... De aztán mégis feltettem - igen, ezek is MI vagyunk.
A filc lepkeformát készen vettem, de nem tetszett magában, így csináltam neki csápot. A kihúzható kommentet egyszer egy idézetgyűjteményben olvastam, egyébként hetedikes kémia, ha jól emlékszem. Gábor jót röhögött rajta.
A Magyar Scrapbook Portálon nem látszik a kép jobb oldalán lévő zöld kör alakú címke, amire 3 különböző szalagot tűztem fel tűzőgéppel. Ezt talán még Elodie-tól lestem el, mindenesetre szerintem nagyon dekoratív. A kis fehér virág alatti átlátszó formát műanyag irattartóból vágtam ki, a zöld nyílra és a kacskaringóra pedig csillámos ragasztóval tettem pöttyöket. És most gyártok néhány lepkét:
Kell hozzá lepkeforma, nekem maradt még egy készen vett narancssárga, de ki lehet vágni papírból is . Félbehajtva egyforma lesz a két fele. Kell még gyöngyfűző drót és szalmagyöngy. A gyöngyöket én dkg-ra vettem ömlesztve egy papírboltban, 2 dkg volt 240 Ft, ez rengeteg ideig elég és flitter felvarrására meg egy csomó minden másra is jó. Kell továbbá szivacs- vagy filclap, ez is van a papírboltban kb. 100 Ft-ért, rengeteg színben. Tehát sablon felrajzolása, gyűlölt sniccerrel körbevágása és egy kis ollós finomítgatás után kész a lepkeforma.
Ezután egy kb. 10-12 cm-es drótot félbehajtunk, ráhúzzuk a gyöngyöt, és megcsavarjuk belőle a lepke csápját, majd egy csepp pillanatragasztóval felerősítjük. Lehet a végére egy-egy szem kásagyöngyöt is tenni, és voilá! - kész a lepkehad. Remélem, tetszenek!
A zöldségről jut eszembe. Tegnap Erás hazajött a melóhelyről és a következő sztorit mesélte: áll a gazdaságos áruház dohánypultjában, odalép egy hölgy és imígyen szóla: Kérek két szelet dobostortát! Erás legyűri a kitörni készülő röhögést, válasz: Tessék megmutatni a pultban, melyikből adhatok! A hölgy alaposabban körülnéz: Ja, maga cigarettát árul? - és balra el. Be kellett menni a raktárba röhögni... hát, ez is egyfajta zöldség.
Remélem, ebben a csúnya időben szereztem neked pár jó percet. Ha igen, nézz be máskor is!
Pussz:
Mesi
Szia Mesi!
VálaszTörlésNagyon jó ez a képed, és köszi, hogy ilyen elkészítési mozzanatokat is megosztottál velünk. Klasszak a pillangók is. A betűket és a címkék széleit mivel sötétítetted be? Bocsi a naív kérdésért, de én főleg digit csinálok, és rengeteg technika-praktika nekem még homályos...
Szupi oldal! Nagyon ügyes vagy! TEtszik az egész oldal mindenestül! :)
VálaszTörlésUi: emlékszem, hogy küldtél nekem egy mailt, utána történ ami történt... ma szándékomban állt válaszolni, de ha hiszed, ha nem, nem találom és nem emlékszem, hogy mit írtál...:( Ezért nem válaszoltam...:( Bocsika...