2008. január 18., péntek

Rendetlen vagyok

Kézzel nem lehet halászlét enni... nem, akárhogy nézem, nem lehet... talán ha kicsipegetem az ujjaimmal a tésztát és utána a tányérból megiszom a levét... ÁÚÚÚÚ!!! Mégse, hiszen forró. Nincs más hátra, el kell mosogatni egy kanalat. Meg akkor már egy kistányért is a meggyes pitének. Bár ha jobban belegondolok, tulajdonképpen mindent elmosogathatnék... Na hajrá!

Nem szeretem a házimunkát és ő sem szeret engem. Csak gyűlik, gyűlik a piszkos edény a mosogatóban, aztán az asztalon sem lehet már elférni, és hiába van 12 poharunk használatban, előbb-utóbb nincs miből inni a narancslét. A mosogatás meg amúgy is macerás. Mióta eltűnt a dugó, csak folyó vízzel lehet mosogatni, ami ugyebár nem egy környezettudatos hozzáállás, hiszen mennyi vizet elfolyatok, miközben Afrikában meg szomjaznak. A múltkor már próbáltuk megkeresni - gyanítottuk, hogy Mizo keze (mancsa?) van a dologban, ezért rögvest elhúztuk a hűtőszekrényt a helyéről. És voilá! - dugó sehol, viszont előkerült egy csomó hasznos holmi, amit a macska a legutóbbi takarítás óta halmozott fel a hűtő alatt. Üdítőskupakok, krumplihéj (Mikor főztünk utoljára krumplit? Áááá, fúúúj, akkor ez csaknem kéthetes, GYEREIDETESZEMÉTHAMÉGEGYSZERKUKÁZOLÉN... Áhh, mindegy...), egy kiskanál, gumigyűrűk, egy fekete játék egér és még ki tudja, mi minden. Mizo büszkén kihúzta magát, na, hogy tetszik a gyűjtemény? Dicső, mondta Gábor, és bezárta a Dögöt a szobába.


Miután szépen felsepregettünk és felmostunk a hűtő alatt, megnyugodott a lelkem. Kosz felszámolva, dugó ugyan nincs, majd holnap veszünk. Ennek két hónapja. De legalább van mire fogni, ha nem mosogatok el.

Csinálnám én a kihívást, kéremszépen, csinálnám, csak az a fránya cikkcakk-olló lépett át egy dimenziókapun át a cybertérbe, és mivel előírás a dekoratív olló használata, így nem fog menni. Mikor is használtam utoljára? Ez az, Mikuláskor ezzel vágtam körbe Gábor ajándék kuponjait, amiket be lehet váltani kávéra, narancslére, hátmasszázsra meg sütire - tehát több mint egy hónapja nem láttam. Gábor segít keresni, feltúrjuk a szobákat, majd felemeljük a franciaágyat, és - hihhhetetlen, de várható látvány tárul elénk. Néhány csomag széttépett papírzsepi, tollak, cukorka, radír, és persze a szokásos Mizo-kincsek. Már nem is mondok semmit, csak kivágom Őmizóságát a szobából, mielőtt összeszedi az összes dzsuvát. Persze, hogy a macska tehet mindenről, fogjuk rá a világháborút is - mondja életem párja némi gúnnyal a hangjában, mire indul a hisztigép: NEM IGAZ, HOGY SEMMIT NEM LEHET MEGTALÁLNI EBBEN A LAKÁSBAN, összeveszünk, elvonulok, Gábor felporszívóz, néma csend és hullaszag.















Este Anyósjelölt telefonál: -Van itt egy kis kaja, sokat főztem, kéritek? Kérjük, hogyne kérnénk, úgysincs kedvem krumplit pucolni (bár a Dög biztosan díjazná, hogy megint lehet fejest ugrani a kukába az imádott krumplihéjért...), na meg... EZ AZ!!! Hogyezeddignemjutotteszembe!!!

Az igazán jó Anyósjelölt gondoskodó, kedves, megértő, és mindig van nála egy felesleges cikkcakk-olló.

Ha elkészül a kihívás-oldal, esküszöm, Neki fogom ajánlani.