2008. február 2., szombat

Ne zavarj, címkét szerkesztek!

Hányszor, óhh de hányszor kívántam a fenébe kedves vásárlóinkat a héten! Nem elég, hogy bejönnek és hülyeségeket kérdeznek, de még jól is érzik magukat és sokáig maradnak! Azt már megszoktam, hogy TV-távirányítót és vezetékes telefont keresnek a mobiltelefonokat árusító, egyébként feltűnő és egyértelmű logóval ellátott üzletünkben. Meg tokot, tartozékokat és minden mást. De mellettünk van a másik boltunk, SHOP&SZERVÍZ felirattal, ahol a tartozékok és tokok vannak. 3 lépésre. De tényleg. És amikor valakit átküldök a "mellettünk lévő boltba", az illető körülnéz, áttekint az út túloldalára, a plafonra, a padlóra, majd vissza rám és megkérdezi: "Hooool?", már az agypumpa emelkedik, de még mindig kedvesen megismétlem: "Itt, mellettünk!"- és mutatom is kicsi kacsómmal az irányt. Erre ő: "Ja, ott a SPORTSZERBOLTBAN?" - majd elindul a jelzett irányba és nekimegy a kirakatnak. No comment.

Ilyen és ehhez hasonló zavaró tényezők miatt közel 3 napomba került, mire sikerült megszerkesztenem néhány címkét. Szigorúan illegálisan persze, mivel a melóhelyen ilyesmit nem szabad művelni. De azért szinte meg voltam sértődve, ha valaki meg mert zavarni, miközben én nagy gonddal, kissé kidülledt szemmel, a Gigitől kapott szakmai útmutatások nyomán (kösz, Gigi!) elkészítettem a művemet. Névjegykartonra nyomtattam, szerintem egész jó lett. Itt látható:











Letölthetőek innen

Tegnap ráadásul még egy dolog miatt nem tudtam igazán a címkéimre koncentrálni. Megnyitottam az e-mailjeimet és majd' lefordultam a székemről. Egy kedves levelet kaptam, melyben közlik velem, hogy köszönik a jelentkezésemet a Legyen Ön Is Milliomos vetélkedőre, és azonnal töltsem ki a mellékelt kérdőívet, meg küldjek egy fotót is magamról, mert február vége felé behívnak próbajátékra!!! Áááááá!!! Kellett nekem ugrálnom és milliókról álmodoznom, a végén még bekerülök a TV-be és mindenki láthatja, ha ostobaságokat mondok fontos történelmi tényekkel és a cserebogarak fajtáival kapcsolatban! Pedig amikor felhívtam őket, még jó ötletnek tűnt... Szedd össze magad, mondta Anyósjelölt, és már azon kezdett gondolkodni, hogy melyik kollegáit gyűjtse maga mellé, hogy a telefonos segítségem a leghatékonyabb legyen. Gábor meg nem akarta megérteni, hogy én igenis itthon akarom őt hagyni, ha bekerülök, mert sportkérdésnél rá lesz szükségem. Anyukám meg még nem is tudja. Na, ő aztán tényleg bepánikolna, nem is mondom el inkább.

A kérdőívben a következő elmés kérdések szerepeltek:

- Ha megnyerné a vetélkedő fődíját, hogyan adná a főnöke tudtára, hogy másnaptól nem megy dolgozni?
(Hogyan, hogyan... Bocs, milliomos lettem, megyek Mauritiusra, küldjek majd képeslapot? Miből gondolják, hogy nem mennék dolgozni? A jelek szerint imádom a munkámat, mert lehet címkéket szerkeszteni a benti gépen. Ezt meg nem mondhatom, ugyebár. Végül azt írtam, hogy csak szabit vennék ki - elhiszi ezt nekem valaki?)

- Milyen olvasnivalót ajánlana Vágó Istvánnak?
(Pont én. Pont neki. Félóra töprengés után egy viccgyűjteményt ajánlottam, hogy legyen jókedve és akkor biztosan segít majd a kérdések megválaszolásakor. Borrrrzasztó fantáziadús, büszke vagyok magamra...)

- Mi volt élete eddigi legnagyobb teljesítménye, amire igazán büszke?
(Az előbbi kérdésre adott válaszom.)

Végül kiszenvedtem magamból a feleleteket, most várom az e-mailt, hogy ilyen hülyeségeket írva hogy is remélhettem, hogy valóban behívnak.

Azért ha nyerek néhány milliót, egy kreatív boltba biztosan elmegyek, és veszek néhány savmentes, előre elkészített címkét, hogy ki ne rúgjanak. Vagy nyissak inkább egy saját boltot?