Hát volt hozzá néhány szava, az biztos. Még jó, hogy nem értettük.
Az úgy volt, hogy Gábor egyszercsak megjelent a harmadik emeleti panelban egy 20 kg-os zsák szalmával a vállán. Milyen erős, gondoltam én büszkén, ez hülye, gondolta Mizo, miután magához tért a sokkból és kimászott a ruhaszárító alól. Koszos alom ki, puha és finom illatú szalma a helyére, macsek bele, nyomjad. Nem nyomta, viszont finnyásan rázta a lábát, nyávogott is kicsit és nagyon nem értette a dolgot. Majd rájössz magadtól, mire való, mondtam neki, balra el. Félóra múlva már ment a műsor. Macsek cikázik a lakásban, kapkod a lábujjam után az ágyra, cirkusz, hiszti, miegyéb. Elég volt egy pillanat, és amikor kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, a Dög behúzott a fürdőkád alá és elvégezte a dolgát.
Nem baj, nem bántottam. Mondtam neki, hogy fúj, és beletettem a fenekét a szalmába. Mizo ki. Megint bele. Megint ki. Sebaj, nem adjuk fel. Másnap délben rohanok haza, alom érintetlen, a Dög síkideg, megyek be kezet mosni, fekete villanás a kád alatt, majd a jól ismert: ááááhh, ja nem, psssss. Anyád. Hmmm... az én vagyok, semmi baj, most még nem öllek meg, csak legközelebb. Este ugyanez a jelenet, csak még sikerül időben becsapnom előtte az ajtót. Beleteszem a szalmába a fenekét, tagoltan magyarázom neki, mire is való ez az új valami, mindannyiszor megvető tekintettel kimászik. Ha nem, hát nem. Bánomisén.
Az áttörést Gábor hazaérkezése hozza meg. Ajtó nyílik, Dög rohan, nyávog, üdvözöl, majd... te jó ég, nem hiszem el... én még olyan megvetést nem láttam a gombszemeiben, mint akkor. Őfelsége finnyásan ráteszi a valagát a szalmára és látod-Apa-de-csak-a-kedvedért nézéssel nagy kegyesen elvégzi a dolgát. És nem kotorja el maga után, dehogy! Farok felcsap, balra el, kapard el te, ha már voltam olyan szíves én. Dícsérjük meg, mondja Gábor bátortalanul, még mit nem, elég dícséret az, hogy nem rúgom fel a fürdőszobai kaland után, mondom én. Persze aztán végül mégis megkapja a simit, mint másnap kiderül, elhamarkodottan, mert ugyanígy eljátssza elölről az egészet, lehet felmosni a kád alatt.
Negyedik nap már nagyon unom. Te jó ég, mi lesz, ha a saját gyerekemet kell majd bilire szoktatni... Reggel rohanás a melóba, hol van a kulcsom, a telefonom, a kajám... - és lám, Mizo a szalmán gubbaszt és produkál. Örülök, hogyne örülnék, de miért épp itt, és miért most, és áhhhh... de legalább a helyére. Simi, takarítás, ma jó napom-pom-pom van. Egész addig, amíg be nem érek, cirkusz a köbön, de ezt már lassan megszokom. Leginkább a szkreppelés hiányzik, az mindig megnyugtat, de egy hete úgy remegek az idegtől, hogy nem is merek hobbikést venni a kezembe, mert az ujjaim bánnák.
Este levél Hanától, és az ötlet: csináljunk meglepit Erikának. Ettől felvillanyozódom, és eldöntöm magamban, hogy mától másképp csinálom. A fogadalom a következőkből áll:
- Nem húzom fel magam a vevőkön
- Nem hagyom, hogy elvegyék az ebédszünetemet
- Nem veszekszem a főnökömmel, mert az rém fárasztó
- Nem csinálok meg semmi olyat, ami nem az én dolgom
- Nem ordítok Gáborral
- Nem ordítok Mizóval
- Nem vonom meg magamtól a szkreppelést idő hiányában, mert igenis időben hazamegyek
Viszont:
- Mosolygok, az mindenkit sokkal jobban bosszant
- Kényelmesen, a saját tempómban dolgozom, így kevesebbet hibázok
- Kiállok az igazamért és elmondom a véleményemet - halkan és szépen
- Megmutatom az új kollégáknak, hogyan mennek a dolgok, így ők is meg tudják csinálni
- Gondoskodom Gáborról és kedves vagyok vele
- Megdícsérem Mizót, ha nem csinál a kád alá
- AKKKKORIS szkreppelek!!!!!!
Ennek eredményeképp elkészült egy N betű, ami nekem most nem csak azt jelenti, hogy boldog születésNapot, Erika, hanem azt is hogy Na végre! Végre rendezem soraimat, és ettől a környezetem is nyugodtabb lesz. (Főleg Mizo, aki, jelentem, mára már zökkenőmentesen átállt!) Íme az ajándék képeslap:
Lila kartont használtam alapnak, rá fehér szivacslapból készült a betű. A miltonkapcsok saját kezűleg készültek, ezekkel rögzítettem fel a két kis virágot. A flittereket gyönggyel varrtam fel, és a szélén is varrást használtam díszítésnek. Olyan kis egyszerű lett, de végre csináltam valamit, ami megnyugtatott. A legjobb persze az volt az egészben, hogy a renegeteg chatelés közben, ami a feltöltéskor ment, remekül szórakoztam és másnap Erika is kellőképpen meglepődött és nagyon örült! Szuper volt az egész, na! Köszönöm az egész kis közösségnek ezt az élményt!
Nyugalmas napokat és jó alkotást kívánok minden kedves olvasómnak!
Pusssz: Mesi
Ez a történet megint megért egy betekintést, Mesi! Hehehe. Hát, igen, jobb, ha felkészülsz, a gyerek leszoktatása a pelenkáról hasonló okosságokkal fog járni. :D
VálaszTörlésA képeslap is nagyon szép lett! Igen, a scrapbook abszolút lenyugtatja az embert, ezt én is tapasztaltam. :)
Szia Mesi!
VálaszTörlésMa végigolvastam az egész blogod és nagyon tetszik, gartula hozzá!
A scrap.hu-ról jutottam hozzád a LOVE scrapbook kapcsán. Attól teljesen elájultam! Nagyon szuper lett! Én még csak távolról figyelem a technikát, barátkozom vele és remélem hamarosan nekem is megjön a bátorságom, kreativitáson valami hasonló alkotáshoz:-)
Így hajnali fél egykor érdemes volt ismét benézni, Mizo kalandja megnevettetett. Hidd el, gyerekkel könnyebb! Mondom én a harmadik után, mikor a legkisebb már elmúlt két és fél éves, és még pelenkás, nem nagyon dobja fel sem a bilin, sem a wc-n ücsörgés. :)
VálaszTörlésDe két nagy már leszokott, elég régen, úgyhogy csak idő kérdése Mizonál is.:))
A munkahelyemen én is átmentem hasonló dolgokon, de most már rendeződtek a dolgok, és szeretek reggelente elindulni dolgozni.
Nem tudom, hogy ez normális-e egyébként: :)
Na pusz.
Mesi, a scrappelés is felüdülés, de az irományaidat olvasni is az, mindig meg tudsz nevettetni! Kívánom, hogy tudj mindig ilyen maradni!!!!
VálaszTörlésNagyon jó kis sztori volt, olyan jót mosolyogtam rajta.
VálaszTörlésTovábbi örömteli alkotást kívánok. puszi! Csuti
Szia Mesi,
VálaszTörlésmacskához és gyerekhez nem tudok hozzászólni, de olvasni jó volt a sztorit :-))
:)))) :))))) :)) :)))) Hihihi :)))) Hehe :)) :))) Most csak ennyi!!! :) Imádom az írásaidat!!! :)
VálaszTörlés