Mi kell hozzá?

Régebben született ez az oldal.


Hullámkarton alapra készült, amire egy elefántcsontszínű textúrázott kartont rögzítettem. A szélek és a nyomtatott szöveg barnítását a VIVA Paper-Soft-Color homokszínű és dióbarna papírszínezőjével állítottam elő, ezt egy szivaccsal, körkörös mozdulatokkal kell felvinni, és nagyszerűen keverhetők a színek. A tépésnél meg kimondottan olyan, mintha égésnyom lenne, nagyon jól sikerült szerintem. Igen, igazi cigarettacsikk van rajta...



A szívet drótból hajlítottam, és újra megrajzoltam, majd kiszíneztem a Paper-Soft-Colorral, mert azt is lehet vele, festeni. Kissé olajos hatású, nagyon nehezen szárad, de savmentes. És gyönyörű, akvarelles hatást lehet vele elérni, mivel nem fed és akár ecsettel is felvihető.



A következő képeken olvasható egészében a dalszöveg, de lentebb be is linkelem, úgyhogy hallgatható is. A feliratokat kaparós betűkkel csináltam, az alsó fénykép alatt van a kihúzható komment. A képeket vastag kartonra ragasztottam, így eléggé kiemelkednek a síkból. A kávéfolt akrilfestékbe mártott kávéscsészével készült, az óramutatók szintén valódiak.



A pinkkel jelölt szavak - ha valaki még nem jött volna rá - a lényeg. Igen, ihletett oldal lett, egyszer csak összeállt, felvillant, csak meg kellett csinálni.



A zene, amiből készült, ami megihletett, az szerintem az egyik legmélyebb Pál Utcai Fiúk-szám. Mi kell hozzá.. kérdem én, mihez mi kell??? Válaszokat kommentben elfogadok, nyeremény a megvilágosodás meg egy remek dal. Hallgassátok, hadd szakadjon.



Szeretettel:

Zenét hallgatok

Tudom, tudom, megint mindennel el vagyok maradva. És tudom, hogy nem tudom beosztani az időmet. És hogy alvás helyett most is éppen zenét hallgatok, vagy századjára... de annyira tetszik!



Ha ezt olvassa Az, Akivel Még Nem Találkoztam, jelentkezzen! (És segítsen befejezni a munkáimat, mielőtt teljesen elnyel a GDP-termelési kényszerem...)Talán el kellene mennem bevásárolni? A múltkor majdnem bejött: békésen rollereztem az Auchanban a kocsival és nekimentem egy helyes srácnak - aztán megláttam a kezén a gyűrűt. Ez az én formám. De legalább rámnevetett... :)

Jövök majd, addig hallgassátok és legyen szép napotok!

Busz, workshop, Laupheim (2. rész)

Folytatom a beszámolót, ti meg folytassátok a nyálcsorgatást, hogy milyen jó kis munkahelyem van nekem... :) Na jó, ez nem mindig igaz, de azért alapvetően szeretek itt dolgozni, és nem csak Laupheim miatt.

Az első nap rettenetesen húzós volt. Jutott rám két workshop, egy karácsonyi és egy pólófestés, ezekről mindjárt képeket is mutatok. Közben volt egy jó nagy etetés, dugig zabáltam magam barnamártásos husival, zöldségekkel, epertortás tejszínhabbal (nem tévedés, ilyen arányban szerepeltek a tányéromon!), és volt óriáspalacsinta Nutellával, amire a fagyiskocsinál számolatlanul mérték a gombóc fagyikat. A lila gépes workshopon már enyhe hányinger kerülgetett, gyorsan ledöntöttem hát fél liter narancslevet, amitől még rosszabb lett a helyzet... de hát olyan fincsi volt minden! Elálmosodni azonban nem volt időm, rohanni kellett tovább.

Karen Marie tavaly is kint volt a kiállításon, most vagy 8 új készlettel ünnepelte a saját 25. és a Rayher 50. éves fennállását. Kata mazsolázik:

Csináltam én is (félig) egy aranyos karácsonyi pop-up képeslapszettet, mondtam is neki, hogy ha most nem kezdek hozzá, megint nem kap senki karácsonyra képeslapot. Nevetett nagyon, majd eszembe jutott, hogy megmutatom neki az ő dobozhajtogató sablonjával készített esküvői dobozkáimat. Tündér volt, türelmesen megvárta, amíg kikeresem a telefonomból, aztán lelkendezek egy sort, hogy mennyire jó ez, és nagyon szeretem őt is, meg a sablonjait, a megrendelő menyasszonykám meg méginkább. Láttam, hogy jól esett neki, meg is ölelt. Ilyen a dán vendégszeretet.

Kb. ennyi fért bele az első napba, lehet, kevertem egy kicsit a sorrendet, de 4 óra alvás után már az angolt is kevertem a némettel, még jó, hogy ott mindenki beszélt minden nyelven, meg sem lepődtek ezen. Főleg miután közöltem, hogy magyar vagyok, ilyenkor mindig nagyon elcsodálkoztak, hogy olyan messziről eljöttem, Rayher Papa külön meg is köszönte a fáradságot a magyarországi brigádnak!

Vacsora előtt még volt annyi idő, hogy kiszaladtunk a boltba csokit venni. Illetve ez volt az eredeti koncepció, amiből végülis lett: 1/2 kg aszaltszilva, 3 tábla csoki, meg egy sor Ritter Minis, Vollkorn-Butterkeks (teljeskiőrlésű vajaskeksz, nyamiiii), meggylekvár, mogyorókrém, és (NEM RÖHÖG!!!) 3 macskakonzerv 1 euróért a Szőrösnek. Tudom, az plusz 1,2 kg a bőröndben, de hát mi a fenét vittem volna neki szuvenír gyanánt? Egyébként finom. Csak sótlan...

Vacsora: grillcucc. Nem gyengén. Zöldségek, saláták társaságában baconös szűzérme, grillezett lazac, meg grillezetlen is, meg pisztráng (az a Forelle, ugye?), meg tonhal. Meg pármai sonkába göngyölt sárgadinnye, amit nem szeretek, úgyhogy a dinnyét megkapta Kata, aztán olyan jóízűen ette, hogy visszavettem tőle és megkóstoltam. Hiba volt, mert most már szeretem, be is nyomtam, utána meg vakarózhattam, mert csalánkiütésem lett tőle. Vagy valami mástól, amit még öszeettem. Volt még hozzá 3 féle magos stangli, joghurtos mártogatószósszal, meg olívás kenyérke, meg magos izék és steakburgonya, de biztos kihagytam valamit. Van fotó a tányéromról, majd ha megkapom, megszkreppelem, érdemes lesz megtekinteni.

Este még a vacsi után sétálni és/vagy iszogatni szerettünk volna, de a társaság este 9-re feladta a harcot és tüntetőleg felvonultak a buszra aludni. Úgyhogy a szálláson még megittunk négyen fél üveg bort, a többit nem kívántuk, ezért otthagytuk a szobalánynak.

Reggeli kép rólam:


Jó sok időmbe telt, míg fejet varázsoltam a fújból, ekkor már eléggé ki voltam purcanva. De kezdődött a második nap, és még annyi minden hátravolt a 3 órai indulásig, rohanni kellett újból, hogy jusson időm lefotózni mindent. Vissza a kiállításra.

Nem csak scrapcuccok voltak ám (de nagy része az volt, hehe...)! Közeleg a karácsony (remélem, nem túl gyorsan), mint a bejárati Mikulás is mutatta, így megnézhettük, mi lesz az idei tél divatirányzata. Bézs vagy fehér, arany-ezüst-bronz, barna, szürke, földszínek. Kockás vásznak, természetes anyagok és filc fogja díszíteni az ajtókat és a fát, persze a szokásos piros-zöld-arany kombó még mindig divatos. Vagy nem divatos, csak muszáj. Nekem ez a hangulat a képen jobban tetszik...

Workshop is volt a karácsonyi díszekből, két aranyos kopogtatókoszorút csináltunk. Ez volt az első nap egyik programja. Mutatom az enyéimet, fél óra alatt össze lehetett dobni a kettőt, festéssel, szárítással, bélyegzéssel együtt.


Az ezüst feliratok hődomborítással készültek, ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni még egy szkreppes cuccot, az új, 18 féle színben kapható embossingpor-kollekciót. Eddig is meg voltam elégedve a porunkkal, mert szépen fedett, jól olvadt, de ez... ez egy álom! Kisebb kiszerelésű, és már az árát is tudom, kb. 1350 Ft lesz egy tégely, és a legújabb divatszínekben tündököl. Lila, rózsaszín, sárga, világoskék, erdeigyümi-lekvár, kétféle zöld - ezekből hiába kerestem bárhol, nem volt. Hát most van. Kukk ide!

Swarowskiék is kitettek magukért, hatalmas kristályokkal találkoztam szintén földszínekben. Bár túlzottan nem látszik a képen, de kör alakú, cápafoghoz hasonlító, és nagy, kerek medálok színesítik a kínálatot. Ami nekem meglepő volt, hogy ezeket nem finom láncokkal és nemesfémekkel, hanem fonott pamutzsinórral és bőrrel kombinálják. Szafari-stílus, meg egy kicsit rockos is, biztosan van, akinek ez bejön. Ekkora értékű kristályokat én az estélyimhez hordok (illetve hordanék, ha lenne, meg ha valaki elcipelne bálba), de egyébként a színvilág és a szikrázó csiszolás miatt percekig leragadtam a stand előtt. A kiállításon ilyen gombákra voltak felerősítve az ékszerek, az alap hungarocell, amit bevontak plüssel és fémes papírral, nagyon nagy ötlet!

Nem múlik a lilák, erdeigyümölcs-színek divatja sem. Most érdekes dekopapírokon jelentek meg, a papírba beledolgozott textilszálak kicsit retro, de nagyon meleg, barátságos hatásúak a lakberendezésben. Én mondjuk el tudok képzelni valami dekupázsolt cuccot vagy akár albumborítót is belőlük, még az Elsie Flannigan-féle stílushoz is hozzá tudnám passzítani, annyira különleges a textúrájuk.

Ja, fűztem gyöngyöt is a második napon... én, aki az első fülbevalómat szerelőpálca helyett gombostűvel raktam össze, mert hát szaktudok én nagyon... :) Ez a lánc kb. 40 perc alatt készült el, kimondottan hordható, csak még varázsolok egy pár fülit hozzá. Apró Swarowsky-kristályokkal bolondították meg, a teklagyöngyök pedig vegyesen matt, fényes és áttetsző színűek, határozottan elegáns.


A gyöngysor alatt az új pólóm látható, majdnem elfelejtettem a pólófestést, pedig nagyon ütős! Új textilfestékek jönnek be, amelyekbe beletapad nem csak a csillámpor, hanem a speciális fémfólia is. A sablonok öntapadósak, a minta nagyon finom és aprólékos, mert egy harisnyaszerű háló van ráoktojjálva, így nem csak "teli" formákat lehet festeni, hanem ilyeneket is:

Találkoztam egy német dolgozóval, elölről teljesen konszolidált öltönynadrágos-inges-nyakkendős úrnak tűnt, aztán megfordult:

Igen, az ott egy halálfejes, csillámos motívum. My Style, yess!

Papír is volt még, kedves gyerekmintás meghívót és ültetőkártyát és ajidobozt hajtogattunk, ha lenne gyerekem (de nincs!), és rendeznék neki gyerekzsúrt (kizárt!), minden bizonnyal ezzel lenne díszítve az asztal. Vagy Karen Marie cuccokkal. Tényleg édesek, de macskás jobb lett volna...

Indulás előtt még bementünk a sátorba, ahol a nagyleltár után megmaradt holmikat árusították ki. Az volt a neve, hogy Schnappchenmarkt, ahol az első a betű umlautos, így joggal pályázik nálam a "Legrondább német szó"-versenyben a dobogós helyek valamelyikére. Szeretem még a
Polyresin Stiefmütterchenköpfchen szót is, ami műanyag árvácskafejet jelent, egyelőre ez viszi a pálmát. Na mindegy. Lényeg, hogy 2 euróért lehetett kapni kifutó szériás scrapbook-papírokból egy csomaggal (25 db), ami azért volt megdöbbentő, mert az osztrák és német benzinkutaknál a WC-kupon 0,5 euró volt. Tehát ha jól számolom, több mint 6 papír = 1 pisiléssel. És akkor a 11 eurós cigarettaárról nem is beszéltem, itthon is drága, de talán nem véletlenül nem láttam dohányzó embert Laupheimben.

Azt hiszem, mindent sikerült leírni. (Ami kimaradt, az egy minialbumban fog szerepelni, csak még megvárom a többiektől a képeket.) Hazaúton még csináltam egy meglepően jó naplementés fotót, majd úra eljátszottam a padlónalvós műsort, érdekes, most senki nem röhögött vagy nézett rosszallóan...


Megpróbálom a kiállítás többi képét feltölteni egy Picasa webalbumba, ha sikerül, innen belinkelem, és megnézhetitek.

Pussszka:

Busz, workshop, Laupheim (1.rész)

Ahogy ígértem, jön egy kis beszámoló a hétvégén Laupheimben tett látogatásról, amelyre minden évben sor kerül. Már másodjára mehetek én is a Rayher magyarországi csapatával, most tudatosult bennem igazán, hogy több, mint egy éve itt dolgozom...

Busszal vágtunk neki a világnak 7-én este, tavalyi tapasztalataim alapján BORZASZTÓ hosszú útra készültem, így jobbnak láttam, hogy teljes menetfelszereléssel induljak. Így került be az amúgy sem kicsi bőröndömbe a kényelmes melegítő mellé egy pléd, rajta némi Mizo DNS-sel (értsd: szőr), csak hogy meglegyen a komfortérzet, amint alvás után a macskám darabjait szedegetem ki a számból és sepregetem le az arcomról...

Magyarországon megálltunk 3 helyen, majd átruccantunk Szlovákiába, felvenni a szlovák nagykereseket. A határon majd' egy órát vesztegeltünk, mert valami nyomkövetőre (???) és különböző papírokra volt égető szükségünk, dög hideg volt, pokrócba csavarva jegesmedve-partit rendeztünk a csajokkal. Erről is van kép, de hogy kinél, nem tudom. Pár napon belül remélem, minden engem (is) ábrázoló képet megkapok emailben.

Az osztrák határ után a szlovákok nagy megdöbbenésére elvackolódtam a busz padlóján a hátsó széksorok között, "Üldögéljen további 10 órát, akinek két anyja van!"- felkiáltással. Itt még nem alszom, csak utasításra úgy teszek, mintha... aztán elég jól elnyomott a buzgóság. Kb. 4 órát sikerült aludni, még álmodtam is, körtét szedtem a Kellékország Katájának, magassarkú cipőben, kovácsoltvas kerítés megmászása közepette. (Nem kicsit röhögött, amikor ébredés után előadtam neki. )



Reggel 8 körül értünk a szállásra egy Biberach nevezetű kisvárosban, a hotelnek még a neve is gyönyörű volt: Eberbacher Hof. Mindenütt faragott macskák és porcelánfejű babák díszítették a lépcsőfordulókat. Elég jól megértem a németeket, de a becsekkolásnál azonnal nyelvi nehézségeim akadtak. Egy idősebb hölgy, valszeg tulaj vagy ilyesmi, rendkívül kedvesen érdeklődött valamiről, közben a szobakulcsra mutogatva. Nem túlzok, 3 perc kellett, hogy felfogjam, a szobaszámunkat kérdezi, és azt, hogy most KICSEKKOLUNK-E, csak éppen ANGOLUL, valami borzalmas bajor akcentussal. Vúmnámör, valahogy így hangzott, tőlem francia vagy japán is lehetett volna, akkor sem vágtam volna kevésbé értelmes fejet. Végül Kata fejtette meg, mindenesetre jól röhögtem rajta.



Itt támadjuk be a laupheimi Rayher-bázist, a kukásmellényes fiatalember nagyon készségesen irányította a forgalmat a kapuban, német létére pedig kimodottan helyes volt - előítélet a csúnya német pasikról törölve.



A kiállító terem bejáratát a Télapó őrizte személyesen - tavaly békák voltak itt, kicsi, nagy meg koronás, minden mennyiségben. Valamelyiknek adtam is puszit, erre Télapóvá változott mire visszajöttem, Herceg sehol, ez az én formám.

Edit halkan figyelmeztetett (mivel már ismer), hogy ha a kiállítás papíros részét meglátom, ne vagy csak igen halkan kezdjek visítani, majd hozzátette, hogy ő is csak nehezen állta meg a tetszésnyilvánítás ezen módját. Mutatom, miért is:



Íme a BoBunny "Flower Child" kollekció, ami kb. júliusban várható Magyarországon. Ez az 5 féle lesz a teljes kínálatból. A Rayher egyébként bedobja még a BoBunnytól a "Dots" és "Tis The Season" papírokat is (5 féle), utóbbit Rayheres tervezésű, abszolút "kórdinéting" gomb-, szalag- és miltonkapocs-készlettel, valamint a...



..."Jazmyne" kollekciót, ami a leggyönyörűbb az összes közül. Sajna ebből sem mind a 16 papírt, a formavágottak kimaradtak, de így is érdekes lesz a dolog. Glitteres, nagyon jó minőségű egyoldalas papírokról van szó, legalább ennél nem szakad meg a szívem, hogy a másik oldalát nem tudom használni.

Újabb nagy gyártót vezet be a cég, megjelenik a My Mind's Eye a kínálatban. Itt látható az "Andrea Victoria" készlet, nagy örömömre a Die-Cut ívvel megspékelve kerül forgalomba várhatóan augusztus körül.



A natúr színek kedvelőinek jó hír, hogy a MME "Ooh La La" kollekcióból ezúttal nem a lányos rózsaszín, hanem a fiús verziót választották. Majd rögtön terveztek is hozzá egy szokásos gomb-szalag-milton csomagot, hogy hová a fenébe fogom tenni a boltban, az egyelőre rejtély...

...mivel a felsorolt 6 készlet mellé a következőkre lehet még számítani: Hobby Fun Inc. "Baby Girl", "Baby Boy" és "Christmas" készlet (utóbbi szintén gombbal, kapoccsal és szalaggal ellátva). Keresgettem a neten, hogy belinkeljem, de nem találtam semmit. Tündéri papírok, kicsi alvó babákkal, hosszúfülű nyuszikkal, kitömött oroszlánfigurákkal, kicsit a Lázár Ervin-féle mesevilág hangulatát idézve. Valamilyen rejtélyes oknál fogva (nincs gyerekem?) nem készítettem fotót a babás papírokról (sem), helyette mutatom a karácsonyi kollekciót, feldolgozott állapotában.

A negyedik gyártó pedig a Best Creation Inc., két készlet várható tőlük. Fiús anyukáknak a "Transportation"-t, lányos anyukáknak pedig a "Once Upon a Dream"-et mutatom, itt (felülről a második és harmadik kollekció). Na meg itt a képen is ez van kezemben, remélem, kellőképpen eltereli a figyelmet a gyűrött fejszerkezetemről. Igen, mindkét készlet tartalmaz formára vágott szélű papírokat is, egyébként meg csillámosak, és annyira jó az illatuk!

És akkor Tim Holtz-rajongók, figyelem! A scrap.hu-n a Trendfigyelő rovatban már emlegetett kooperáció eredményeként nem csak megszülettek, de kaphatóak lesznek itthon is a Sizzix Tim Holtz nevével fémjelzett vágósablonjai, ha minden igaz, augusztustól. Sajnos nem minden, de vagy 6 féle vágó-, valamint legalább 2 domborítósablon fogja színesíteni a palettát.



Tavaly is imádtam a Crafters Companion bemutatóját, ahol a lila bőröndöt feltaláló lány személyesen prezentálta a 3-4 perc alatt elkészülő pop-up képeslapokat, dobozokat és egyebeket. Ez idén sem volt másképp, ő és a társnője 4(!) nyelven nyomták szinkronban a bemutatót, mindenkit nagyon kedvesen invitálva a standjukhoz. Mi is jól elbeszélgettünk, közben meg járt a keze, és megmutatta, hogyan kell 3 perc alatt legyártani egy muffinos képeslap alapját, ami már csak díszítésre vár. A képen egy meglepetésdoboz látható, akrilcsíkon lebegő pillangókkal, amihez ezt használta (egyike a kiegészítő lapoknak az Ultimate Pro bőröndhöz).

Másik újdonságuk, ami azonnal birtoklási vágyat ébresztett bennem, az ez. A CleverCut egy profi vágógép, sarokkerekítő és szögben vágó és falcoló és perforáló és fotóméretező funkciókkal, ha valaki nagyon szeret, ezt kérném a névnapomra.

Úgy látom, most úgy belelendültem a scrapbook-termékek leírásába, hogy az összes többi történés egy új bejegyzésbe fog kerülni. Mivel már nem látok ki a fejemből, holnap folytatom a többi hobbicuccal és a programokkal, addig is jó nyálcsorgatást, gondolom, úgyis mindenkit ez érdekelt igazán... :) De azért érdemes lesz elolvasni a holnapit is, nekem hatalmas élmény volt a sok újdonság, és megmutatom, miket csináltam a workshopokon!

Már alszom is...

12 hónapos album - Március

Jó sokáig váratott magára ez a bejegyzés, amiért is Mizo nevében kérek elnézést... hogy miért is? Múlt hét elején nagy nyugodtan tettem-vettem a konyhában, amikor is hatalmas robajra lettem figyelmes. Amikor berohantam a szobába, a következő látvány fogadott: a számítógépem háza arccal előreborulva fekszik a padlón, alatta a két hónapja vásárolt internet-stickem, és még egy villanásra észleltem a macsesz farka végét is, ahogy rémülten kiugrik az erkélyre az ablakon át. Az első megdöbbenés után olyan ordításba kezdtem, hogy szerintem az egész lakótelep zengett tőle, majd felkaptam a Dögöt és elindultam vele lefelé, az esőbe, hogy namostakkor és húdeelegemvan, és most bizony szélnek eresztem, hiába a négy év szerelem.

Persze ő ordítva tiltakozott és minden lehetséges helyen összekarmolta a hátam. A lépcsőházban sorban nyíltak az ajtók, hogy mi ez az éktelen nyávogás, én meg csak vittem, mint egy büntetés-végrehajtó... Három háztömbbel arrébb már nagyon sírtam. Lekuporodtam egy kapualjba, jött egy hölgy és bájosan megkérdezte, hogy most találtam ezt a szép kiscicát?! Majdnem hozzávágtam Mizot, de azátn elmondtam a sztorit, és felajánlottam, vigye, ha annyira szép. Mizo el sem mozdult mellőlem. Kétségbeesetten dörgölőzött hozzám, még az sem érdekelte, hogy csöpög rá az eső és a talpa is vizes lett, csak vigyem már fel és ne haragudjak rá.

Nagyon megsajnáltam, és a hölgy is próbált jobb belátásra bírni, hogy ezt nem szabad, meg biztosan nagyon szeretem, meg hogy milyen szép és ápolt, látszik, hogy kényeztetve, szeretve van.

Rájöttem, hogy Mizo az, AKI mindig velem volt, jóban-rosszban közel 4 éve... és nem tudtam lent hagyni. A liftben felfelé végig ölelte a nyakamat, erősen, mindkét mancsával és pihegett, remegett, de már nem nyávogott. Persze aztán büntizett még egy-két órát az erkélyen, de szerintem nagyon megijedt. Ahogy én is, hogy ha most eleresztem őt, elvesztem az egyik legfontosabb dolgot a kis életemből. Mert a fekete is szín...

Úgyhogy most sikerült pótolni a sticket, ezért a lemaradás. Köszönöm a türelmet, és a segítséget - az illető tudja, kiről van szó, nagyon-nagyon, és örök hála, és szipp meg hüpp a meghatottságtól.

Vissza a kis albumhoz. Már a negyedik oldal készül, de ennek ellenére még nincs késő csatlakozni! Főleg, hogy újabb ajándékot teszek a dobozba, ami az év végén egyben kerül kisorsolásra a résztvevők között. Kíváncsiak vagytok már rá? Akkor... először is leírom, mit kell érte tenni, milyen legyen a márciusi oldal.

- A februári oldal hátulján lesz, tehát a bal oldala kapcsos zárójel alakú.

- Témájában legyen valami ellentétes, kontrasztos dolog. Lehet pozitív és negatív, de ha nem történt semmi rossz a hónapban, az még jobb. Ha mérlegre raktál valamit, gondolkodtál egy döntésen, vagy csak eltértél valamilyen megszokott dologtól, az éppen ide illik.

- Színnek a narancsos-barnás árnyalatot választottam.

- Kötelező kiegészítő pedig egy nyíl, ami mutat valahová, és lehetőség szerint nem csak rajzolva van, hanem hangsúlyos, kiemelkedő, 3D-s eleme az oldalnak.

Mindezekért egy rakás chipboard-cuccot ajánlok fel, este mutatom!

Szép napot!