Ha-jót akarok

Legutóbb ott hagytam abba, hogy a fejembe vettem, hajózni fogok. Évek óta foglalkoztat már a dolog, nem is tudom, mi tartott vissza eddig. Idén nyáron "főpróbát" tartottam azzal, hogy lementem 5 hónapra a Balatonhoz dolgozni. Attól tartottunk Sütivel, hogy nehezen fogjuk viselni a távollétet egymástól, hiszen annyira össze vagyunk nőve - és így is lett. Még annak ellenére is, hogy a Balaton azért autóval két óra, és ha volt pár szabadnapunk, meglátogathattuk egymást.

De végülis működött. Tihanyi munkásságom során elég jól rendbehoztuk az anyagiakat, és ősszel, mikor hazaköltöztem, ki tudtunk venni egy vacak, lepukkant albérletet, ami teljesen el van hanyagolva, de legalább három szobás és macskabarát. Majd lehetett nekiállni felújítani, eddig egy szoba van szinte teljesen készen, lassan a paranoid tulajt is betörjük, szóval egész jól megy.

Ment, eddig. Mert miért ne, mindig közbejön valami. Hol a fogammal kell sürgősen orvoshoz fordulni, hol egy hirtelen kiadás, most tél végén a rendezvények hiánya miatt pedig nekem alig van munkám. Természetesen a Páromék éttermében is ekkor üt be a felújítás, ő sem tud annyit keresni, a költségeink persze állandóak, gazdálkodd ki.

És amikor úton-útfélen olyan pályakezdőkkel találkozom, akik lazán újságolják, hogy "ja, amúgy dolgoztam kint 4 hónapot Cipruson/Londonban/Spanyolországban", és visszakérdezek, hogy hogyan jutott ki és miért jött haza, leesett az állam. Kiment, mert jó bulinak tűnt, ja, az angol nem annyira megy, amúgy nem volt még soha felszolgáló sem, de aztán hazajött, mert hiányzott a család meg a barátok... Pffff...

Kábé itt szívtam fel magam. Angol megy, német megy, felszolgálni is csak-csak tudok már, irány az ügynökség, hajóra fel. Pont. Páromnak nem adtam sok alternatívát, közöltem, hogy megyek és kész, gyúrjon rá az angolra kicsit, fél év múlva jöhet utánam. Legnagyobb meglepetésemre szinte rögtön igent mondott.

Na jó, hajó. A Crew Agency partyszervíz cég, ahol jelenleg dolgozom, hajóra is közvetít munkaerőt, ezt akartam először megpróbálni. Anikó barátnőm a Duna Rapszódiánál dolgozott, a Croisi Europe társaság hajóin, ki is faggattam rögvest, hogy mi kell hozzá, és nekifeszültem ennek is. Kettőből egy csak bejön... Szóval hozzávalók:

1. Europass önéletrajz idegen nyelven
2. ...mosolygós fényképpel (óóóó, hogy a franc essen bele, irány a fogászat, mínusz 40000)
3. Referencialevél (harmadik nekifutásra ez is meglett)
4. Stabil nyelvtudás
5. Szakmai gyakorlat (nem feltétel, de előny. Miiiiii?????)

A stabil nyelvtudással még az az aprócska gondom van, hogy bármilyen helyzetben folyékonyan beszélek angolul, némi gyakorlás után németül is, kivéve állásinterjún. De komolyan, vágtak már ki emiatt. :) Ez ciki. Süti biztatott, a cél szentesíti az eszközt, ne parázzak, ha meg kell szólalnom, beszéljek a hobbimól vagy akármiről, csak folyékonyan. Oké. Megpróbálom.

Első körben bevittem az önéletrajzomat a Duna Rapszódiához, ahol éppen két másik hölgy is a jelentkezési lapot töltögette, mint kiderült, szobalány pozícióra. Az egyik asszisztens csaj gyorsan tartott is nekünk hármunknak egy tájékoztatót, és mivel Süti is elkísért, ő is végighallgathatta. (Néha ránéztem, az arca egy tanulmány volt, főleg a tányércipelési technika láttán, de erről később.) Szóval kiderült:

1. Kiváló dolog, hogy szállodában meg rendezvényeken dolgozom, mert ide éppen ez kell.
2. Mégiscsak tudok angolul, bár lányos zavaromban azt mondtam a kimondottan férfias megjelenésű pasimra, hogy ő a girlfriendem, de legalább mind jót röhögtünk.
3. A németre váltással akadtak problémáim, közöltem is gyorsan angolul, hogy túl hirtelen volt a switch, a csaj mondta, nem baj, ő ilyen helyzetben a franciát is simán belekeveri, mert egy idő után már azt sem tudja a hajós, hogy milyen nyelven beszél. :) Ez vicces.
4. Ha figyelek, megtanulok franciául is, neki is sikerült a 9 év alatt, most már jobban nyomja, mint az angolt. (Na azt kétlem, hogy nekem jobban megy majd a francia, de ki tudja, úgyis akartam tanulni még egy nyelvet.)
5. Munkaruhát adnak, cipőt kell csak vinni, a kaja szuper, a szállás 3-4 személyes kabin (ÁÁÁÁÁÁ!!!)
6. Heti egy szabadnap, napi 8-10 óra (csak? :D Laza...), január-februárban pihenünk itthon, de erre is jár a fizetés.
7. A fizu alaphangon 1075 Euro/hó, plusz a jatt (300-600 Euro), de úgysem tudod elkölteni a vízen.
8. A kiutazás költsége 95000 Ft, de a bankon keresztül levonják az első fizuból, no para (huhhhh!)

+1: Hülyén fogják a tányérokat. A középső 3 ujjal tartják az alsó tányért, a tenyérbe teszik a másikat, harmadik a másik kézben, többet nem is kell vinni... Döbbenet. Megpróbáltam, sehogy nem áll rá a kezem, hogy ilyen gyógyos módon fogjam a cuccot, ha stabilan áll a tányér, végülis úgy viszem, ahogy akarom, mondta a csaj, szóval maradok a megszokottnál, asszem.

Hát így lett az első körből az utolsó is egyben. Nem lehetett visszakozni. Főleg, miután a csaj átfutotta az önéletrajzomat és közölte, hogy mivel most akkor le is interjúztatott, a nagyinterjúra be sem kell mennem, mert ugyanezt fogja elmondani másnap is. Menjek szépen haza, szerezzek be egy 3 nyelvű anyakönyvi kivonatot a szülővárosom anyakönyvi hivatalából, és várjam a telefont, február végén már akár hívhatnak és lehet is indulni. A társaság 42 hajóján mindig van üres pozíció, szóval a február lehet március, május vagy június is akár...

Na most ennek örüljek vagy nem?

Örülök. És várok. Addig eljárok melózgatni a szállodába, varrok egy-két patchwork takarót, vagy mittomén.

Nem hiszem el, ez ilyen egyszerű lenne??? Ha van valami fejlemény, jelentkezem!