2008. július 27., vasárnap

Képeslap-pályázat!

Imádom a képeslapokat! Csinálni is, adni és kapni is. Bár rengeteget elidőzök egy-egy lap készítésével és néha kétségeim vannak, hogy VALÓBAN el akarom-e ajándékozni, végül mégis odaadom és amikor látom az örömöt a megajándékozott arcán, nincs kétségem arról, hogy ez valami igazán jó dolog.

A scrap.hu képeslapküldő stafétája hozzám érkezett legutóbb, Atyus gyönyörű lapjával együtt. Itt is köszönöm neki, nagyon tetszett, ott díszeleg a polcomon a húsvéti lappal együtt, amit Hanától kaptam!

Most rajtam volt a sor, hogy lapot készítsek. És éppen Hanának, aki legutóbb jól "kitolt" velem, előttem volt egy stafétában és olyan oldalt kaptam tőle továbbgondolásra, hogy a fülem kettéállt a nagy igyekezettől. Na, most megkapod! A lapodat legalábbis, időben, gyorsan, szépen. És hahaha, a mostani családos stafétában meg én vagyok előtte, igyekeztem fejtörést okozni, remélem, sikerült...

A lap készítésének fázisait itt láthatjátok, így utólag visszagondolva nem is volt olyan nehéz.

1., Kell hozzá egy 14,5 x 14,5 cm nagyságú fehér képeslap-alap, ami nagyszerűen elkészíthető egy szabvány műszaki rajzlapból is: 29 x 14,5 cm félbehajtva. Továbbá egy mintás és egy egyszínű papír harmonizáló színben, két ehhez illő szalag (egy szélesebb és egy keskeny), némi potyadék fehér karton, egy csőszegecs, kevéske zsinór és apró strasszok. Ja, és egy lepke formájú BÁRMI, ez elhagyható, ha valaki gyönyörű lepkét tud szabad kézzel rajzolni, én nem tartozom közéjük, ezért egy Rayheres falepkét hívtam segítségül.

2., A mintás papírból (K&Company) vágok egy 13,5 x13,5-ös darabot, a két szalagból kb. 16-16 cm-t, a keskenyből pedig kötök egy kis masnit.


3., A színes kartonból kb. 7 x 7 cm-es kapcsos zárójel-formát vágok, a fehérből pedig valamivel nagyobbat, hogy szépen kilátsszon a háta mögül.

4., Most jön a rétegezés. Először az alapra illesztem a széles szalagot, odafogatom a fehér kapcsossal, erre jön a keskeny szalag, rá az egyszínű kapcsos, erre néhány könyv és hagyom préselődni. Ja, előtte a szalagok szélét a túloldalon jól lerögzítem kétoldalas ragasztószalaggal.

5., Amíg ez lapul, elkészítem a fehér kis címkét, csőszegeccsel átütöm és belehúzok egy darab fehér zsinórt. Természetesen elfelejtettem tintázni a szélét, lényegesen nehezebb felvarrás után, de ha már úgyis benne vagyok, a mintás papírt is körbekenem. A masnival együtt ezt felvarrom néhány öltéssel a kapcsosok mellé, a jobb oldalra.

6., Ha ez is megvan, kétoldalas ragasztóval az alapra rögzítem az egészet, esetleg rá lehet segíteni ragasztóstifttel is, ha nagyon nem akarja az igazat.


7., Kész a neheze, jöhet a díszítés.

8., A pillangót 2-szer körberajzolom a mintás papír hátoldalán és kivágom. Ennek a hátoldala is szép, sajnálom is egy kicsit, hogy azt már nem lehet felhasználni...

9., A pillangókat is körbetintázom és strasszokkal kirakom a testüket, hobbikéssel a legkönnyebb pontosan a helyükre illeszteni az apró vackokat. Gúvad a szemem rendesen, mire mind a helyére kerül. Végül kicsit meg is hajlítom a lepkék szárnyát, hogy majd szépen kiemelkedjenek a síkból.

10., Helyükre ragasztom a kész pillangókat és a háttérre is illesztek néhány strasszkövet, hogy igazán elegáns legyen a lapom.

11., Már csak a megajándékozott nevét kell szépen felírni a címkére, és íme: kész az ajándék!

Marhára ki voltam magamra büszkülve, hogy ez ilyen jól sikerült, el is ment vele a fél nap. Gábor korgó gyomorral könyörgött ebédért és azt remélte, ezzel befejeztem a szkreppelést mára, de tévedett. A TESCO-ban a fősoron ismét csodálatos akcióba botlottam, nagy örömére a kaják helyett itt ragadtam le egy újabb félórára, és egy két darabos, rugalmas műanyag konyhai vágólapkészlettel meg egy (természetesen színben harmonizáló) fém vonalzóval gyarapodott az eszköztáram. A vágólapokon nagyszerűen lehet használni a hobbikést, a fém vonalzó meg azért kell, mert azt nem darabolom fel a hosszú vágásoknál és még a hátulja is csúszásgátló anyaggal van ellátva! Atomjó! A vágólap 399, a vonalzó 299 Ft-ba került, bár Gábor ezért a pénzért jobban örült volna egy kiló csirkecombnak vagy egy pizzának, de miután azt is vettünk, belenyugodott a dologba. Szerintem csuda csini kis szerzemények!

A lap egyébként nem az én ötletem, hanem a Thinking Inking c. honlapon láttam egy hasonlót, azt alakítottam át. Maga a munkafolyamat tetszett meg, mert igazából nagyon egyszerű, mégis változatos lapokat lehet ezzel a technikával készíteni minden különösebb eszköz nélkül. Szépen mutat rajtuk bármilyen szalag, pecsét, akár gomb is, a kapcsos helyett kör vagy egyéb formát is lehet használni, ráadásul sorozatgyártásra is simán alkalmas.

Hana a képeslap mellé egy szóalbumot is kapott tőlem, ami egyébként egy csere tárgyát képezi majd a scrap-találkozón. Most viszont kicsit szeretnék örömet szerezni az olvasóimnak is. Íme:

PÁLYÁZAT!

  1. Készítsetek a fenti technikával egy képeslapot. A formája nincs meghatározva, lehet négyzetes, téglalap vagy akár kör alakú is. Fontos viszont, hogy legalább kétféle papírt és kétféle szalagot kell használni, a díszítés pedig szintén lehet szabadon választott. Egy alkotó több munkával is pályázhat, így az esélye is nő a nyereményre.
  2. E-mailben juttassátok el a fotót az emese.puskas@citromail.hu címre 2008. augusztus 5-én éjfélig. A fotót nem kell megszerkeszteni, méretezni, de fontos, hogy .jpg, esetleg .raw formátumú legyen - meg kellene tudnom nyitni, ugyebár, haldokló gépem még mindig nem hajlandó kompromisszumot kötni a photoshop-pal.
  3. 2008. augusztus 6-án Mizo(!) kisorsolja a nyertest, akinek a nyereménye egy album lesz, karikákkal ellátva. Az album 4-5 betűs szót fog mintázni, a nyertes kívánságának megfelelően, vagy igény szerint bármilyen formájú, 5-6 lapos minialbumban is benne vagyok. Vagy lehet meglepi is, ha a nyertes azt szeretné.
  4. A nyertes munkát és a többi képeslapot a blogomon fogom megjelentetni, belinkelve mellé az alkotó blogját, honlapját (ha nincs ellene kifogása, természetesen). Az albumot postán küldöm el, ha pedig olyasvalakinek kedvez a szerencse, aki ott lesz augusztus 9-én a scrap-talin, személyesen adom át.
  5. És egy extra kérés tőlem: az albumért megkaphatom a nyertes képeslapot? Naaaa, léccciiiii... gyűjtöm...

És hogy ebben mi a jó? Az, hogy a kézzel készített ajándékok népszerűsítése mellett minél több tehetséges ember blogját megismerjék, akik erre járnak! Plusz: lesz még egy képeslapom...

Ha tetszik a pályázat, rajta, vágj bele!

Jó munkát és szép napot kívánok!

Mesi

2008. július 24., csütörtök

Borúra derű

Kérdezhetnétek, mit csinálok ezen a kora reggeli órán. Normális ember nem kukorékol már hajnali 6 órakor, sőt már fél 5 óta, főleg a szabadsága idején. Nos, mostanában amúgy sem alszom túl jól, de tegnap történt valami, ami méginkább csalódottá és szomorúvá tett nemcsak engem, hanem Gábort is. Drága, kedves autónkat, Izát - "aki" egy piros Skoda Fabia - nem nagyon tudtuk fizetni mostanában, ezért a család úgy döntött, segítenek. Hogy megmeneküljünk attól, hogy vissza kelljen adni a banknak az autót vagy valami komolyabb következménye legyen a dolognak, Gábor szülei átveszik tőlünk, és egy használt autóval fogunk ezentúl járni, amíg nem rendeződik a helyzet. Jó-jó, ez nem akkora tragédia és tulajdonképpen örülni kellene, hogy ezzel a gesztussal immár nem lebeg az egész család feje felett Damoklész kardja - de amikor annyira szerettük a kis törött orrú autónkat! Számolgatás után, higgadt fejjel és érzelmek nélkül megítélve persze jobb ez most így. Ez az év, úgy tűnik, a nagy talpraállások időszaka lesz. Mert az így nyert pénzzel végre tudunk egy kicsit előre haladni, rendezni minden függőben lévő ügyünket és újult erővel belevetni magunkat az Élet nevű boxmeccsbe. Próbálok mosolyogni - nem nagyon megy...

Illetve dehogynem. A lehető legjobbkor kaptam egy kis biztatást, hogy a hobbimat - amit ugyan "csak" a saját örömömre csinálok - jól csinálom. Talán mert ebben megnyugszom, kiteljesedek és másoknak is örömet szerzek vele, és mert alkotni jó! Nagy álmom, hogy egyszer majd itt Magyarországon is elterjed annyira ez a szép elfoglaltság, hogy nyomdák, gyárak települnek erre az iparágra, amelyek sok embernek adnak munkát és szereznek örömet, és talán (ezt nagyon félve, halkan súgom meg), valaki tartja majd annyira jónak az alkotásaimat, hogy nekem is lehet benne részem. Addig persze sokat kell tanulni, fejlődni, nem ártana egy képzőművészeti suli sem, ezt egyébként is szívesen elvégezném, ha elég bátorságot és tehetséget éreznék magamban. Addig is örülök annak a két díjnak, amelyeket ma reggel találtam a postaládámban.



A Kreatív Blogger díjat Sofie-tól kaptam. 5 embernek kell továbbadni, majd üzenni a kiválasztottaknak, hogy miért éppen rájuk esett a választásom. Tovább olvasva a postaládámat, találtam egy újabb díjat, az Alkotó Blogoló vádordíjat, ezt Csuti ajándékozta nekem. Ezt 2 embernek kell továbbadnom, értesíteni a tulajdonost és belinkelnem a blogját. Bármelyik magyar blog díjazott lehet, ahol alkotó tevékenységről tesz tanúbizonyságot annak írója. Lehet az bármilyen kézimunka, scrapbook, kreatív gasztroblog, ez csak a díj átadóján múlik.


Először is köszönöm szépen mindkettőjüknek, hogy rám gondoltak és ezzel egy szép napot szereztek nekem. Másodszor pedig azzal a dologgal szembesültem, hogy ez a 7 név egyszerre kicsit sok. Nem mintha nem ismernék jónéhány olyan blogot, amelyek gazdái kiérdemelnék ezt a díjat (vagy amazt a másikat), de attól tartok, hogy ha túl sokan megkapják egyszerre, nem lesz akkora értéke. Fejszámolás: 7 embernek adom én tovább, ebből 5 további 5-nek, 2 pedig további 2-nek, az 25+4=29. Ez rengeteg! Egyelőre 4 jelöltet sorakoztatok fel, a többit pedig szép sorjában, amikor eljön az ideje. Hát lássuk!

Szöszmöszi - Kreatív blogger, mert annyira lelkesen vezeti a blogját, hogy az példaértékű! Emellett bájos digitális scrapjeivel (érdemes megnézni a blogja fejlécét!) és jól elkapott, életszagú fotóival mindig megörvendeztet, ha arra járok.

Noémi - Alkotó blogoló, mert az oldalán fórumot alakított ki az odalátogatók számára, csapatépítő, közösségteremtő személyiségével és állandó pörgésével jókedvet tud átadni. Emellett igényes és profi módon saját, jól felismerhető stílusban alkot freebie-ket, honlapelemeket, kisfilmet. Csilli-villi, szeretnivaló blogját mindenkinek ajánlom!

Franci - Kreatív blogger, ezzel a díjjal szeretném ismét publikálásra buzdítani - talán emlékeznek még rá néhányan, milyen kedves és kreatív ötletekkel, hagyományos és digi összeállításokkal lepte meg kisfiát és olvasóit. Szerettem, amit csináltál, hiányzik a blogod, kedves Franci!

Nemisbéka - Alkotó blogoló, egy népszerű gasztroblog szerzője. Változatos, ínycsiklandozó receptjeit és élvezetes sztorijait ihlethiányos napokra kifejezetten ajánlom! Emellett volt olyan kedves, hogy egy régebbi bejegyzéshez rendelkezésemre bocsátotta egyik ételfotóját, ezt ezúton is szeretném neki megköszönni.

Hát ennyi volna. Remélem, mindenki elfogadja ezeket a díjakat, és örül neki, mint ahogyan én is tettem. Ha bővítem a díjazottak körét, frissítem ezt a bejegyzést.

Remélem, hamarosan már csak jó hírekkel szolgálok az olvasóimnak - ez is csak azért került be, mert meg akarom örökíteni a küszködésünket, hogy egyszer majd röhöghessünk az egészen. És fogunk is!

Mesi

2008. július 18., péntek

Öröm a köbön

Mint azt tegnap éjjel már írtam, beneveztem egy online tanfolyamra egy külföldi oldalon. Bemutatkozásként feltettem a LOVE albumomat, mivel arra vagyok a legbüszkébb eddig - és már ketten kommentálták is! Juhúúú! Tudom, apróság, de annyira örülök neki! Nézzétek!

A tanfolyamról egyébként annyit kell tudni, hogy érdekes technikákat mutat be, amelyeket aztán különböző kihívásokon lehet kipróbálni, majd feltölteni a galériájukba. Díjazás is van, de nem ez a lényeg, hanem maga az élmény, hogy fejlődni tudok és olyan dolgokat kipróbálni, amelyeket eddig még nem ismertem. A készletem és az eszközeim elég szegényesek, de próbálom majd leleményesen megoldani. 4 héten keresztül minden délután 5-kor kerül fel az új lecke, amit le lehet tölteni. A délután 5 magyar idő szerint hajnali 2-t jelent, Szilvi javasolta, hogy állítsam a biológiai órámat ennek szolgálatába, és nem biztos, hogy nem teszem meg, annyira izgalmas ez az egész! A mai lecke a különböző csillogó ragasztó-festékek és az áttetsző Crystal Touch festék használatát mutatja be (még jó, hogy a múltkor vettem egy ilyet és azóta sem tudtam, mire lenne jó...), valamint a negatív maszkolást, az akrilfestékeket, a bubis csomagolófóliát és ezeknek variációját. Néhányat már ismerek ezekből a technikákból, de nem nagyon alkalmaztam még. Izgis!

Gondolom, ha vége lesz a tanfolyamnak, nem az eredeti formában, de meg szabad osztani másokkal ezeket, mindenesetre meg fogom kérdezni, hiszen mégiscsak komoly dolog ez a szerzőijogosdi.

Most csak ennyit belőlem, nyomulok alkotni!





Gyönyörű napot mindenkinek!

Pusssz: Mesi

u.i.: Szilvitől kaptam egy üveggolyót. A feladatom az vele, hogy az ABC betűivel kell egy-egy szót írni, mint egy asszociációs játék, és utána "továbbgurítani" 3 másik embernek. Hmmm... mi fog ebből kisülni? Vagy ez egy jellemrajz lesz rólam? Na mindegy, akkor asszociálok.


a - akarat

á - álmodozni

b - boldogság

c - cukorka

cs - csoki

d - dilis

e - Emese

é - életrevaló

f - franckarika

g - gerinc

gy - gyanakvás

h - helyes

i - irodalom

í - íz

j - játék

k - különc

l - lustálkodni

m - macseeeeek(Mizo)

n - napsütés

ny- nyaralás

o - olvasni

ó - ólom

ö - öröm (a köbön)

ő - ő volt, nem én!

p - pszichiátriai eset

q - qtya

r - röhögés

s - sajt(ból van a Hold)

sz - szeretiii

t - tudás

ty - tyúxar (ilyen hülye betűt...)

u - unatkozni

ú - úúúúgyszeretlek!

ü - üveges tótnak a hanyattesés

ű - űűűű, ezzel nem jut semmi az eszembe

v - várakozni

w - wc

x - xoxoxo

y - yacht

z - zene

zs - zseb

Na, ha ebből ki tud hámozni valaki valamit, az meg is érdemli. Továbbgurítom a golyókat Kisvirágnak (hogy írjon valamit a blogjára végre), Eszternek (mert hátha hirtelen eszébe jut valami) és Csutinak (hogy jókedve legyen). Legszívesebben továbbküldeném még sok embernek, de csak ennyi golyóm van, sorry.

2008. július 17., csütörtök

Ki korán kel...

...nem bír sokáig fentmaradni. Ősi igazság ez, kérem szépen, mindamellett eldöntendő az is, hogy hajnali 2 óra az késő-e vagy már korán. Mesike benevezett egy online scraptanfolyamra, ami nagyon jó, ha nem vesszük figyelembe azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, hogy az egész mindenség szervezője KANADAI. Semmi bajom velük, félreértés ne essék, csak hát azok a fránya időzónák... Utoljára a WTC tragédiájának napján kellett azon eltöprengenem, vajon hány óra van az amerikai kontinensen, de most sem vagyok biztos benne, hogy 6 vagy 7 óra a csúszás. Meg hogy merre. Mint a balra-jobbra problematikája a tanulóautóban, csak ez most sokkal fontosabb, hiszen a kocsiban azóta sem mondja senki, hogy most jobbra vagy balra forduljak, egyszerűen csak megyek, amerre menni kell. Itt meg szkreppelés, illetve nem-szkreppelés tényállása forog fent. Közel egy hónap absztinencia után ez már halálosnak tűnik.

A Fujival meg tele a hócipőm. Nem elég, hogy rendre elrontják a képeimet, most meg a fényképelőhívó-számítógép-nyomtató-hikomat-csodabogaruknak lőttek, ami azt jelenti, hogy hiába toporgok én a kis szkreppmennyországom ajtajában napok óta, bebocsáttatást csak nem nyerek, mert fotó nélkül mi a túrót csináljak, ugye. Például rendet, hallom a jobb fülem mellett a kisangyalt, mire a másik oldalon (ami a bal) a kisördög közli velem, hogy csak a lúzerek tartanak rendet, a zseni a káoszon is uralkodik. Persze lehet, hogy fordítva voltak, de nem is ez a lényeg, hanem hogy már megint rám kell várni a stafétával, mindig rám kell várni, evvanna.

Ja, staféta. Munkahelyem körüli őrület közepette el is felejtettem, hogy ide még nem tettem fel a kedvenc állatos stafétára készített képemet, már ha még érdekel valakit, mert már úgyis mindenki látta, véleményezte, el is felejtette, mint ahogy én is. De csak felrakom, legyen itt mind.


Szóval ez itt egy oldal Mizocicáról, bla-bla-bla, meg ott van Gábor is meg én is, meg az egész sztori, meg itt a részletfotók. Na.

















Amúgy szeretem ezt az oldalt, csak azért vagyok ilyen negatív, mert este 10-kor kellett rájönnöm, hogy hajnali 2 lesz itt, mire Vancouverben délután 5, és hogy addig csak egy esetben bírok fent maradni: ha a szúnyogok nem hagynak aludni. Ez meg esélyes, viszont akkor ideges leszek, és a fene sem akar idegesen szkreppelni. Mizo dolga lenne ez is, mint az összes többi repülő élőlény elfogyasztása a lakásban, csakhogy Mizo épp a hűvös erkélyen mereszti a fekete fenekét, és gombszemekkel nézi, ahogy a feje fölött szúnyoghadtestek hatolnak be a szobába. Azok majd csak reggel fogják izgatni, amikor éppen a másik oldalamra fordulok, és a Dög egy kósza zümmögire vadászva mind a négy lábával egyszerre ugrik bele a vesémbe, vagy a számba, repülési pozíciótól függően. Neeeem, komám, aki nem dolgozik, nem érdemli meg az ágyonalvást sem, Erás már úgyis mondta, ha nem tanul meg a Jószág valamilyen csuda mutatványt, amivel pénzt tudunk keresni, kész ráfizetés az egész.

Pénznek most úgysem leszünk bővében, mert felmondtam. Azaz még munkaviszonyban vagyok és a szabimat töltöm, de a főnökömmel eléggé feszült viszonyban vagyok, így inkább a szabimat töltöm. Talán érthető. A Boss, nevezzük cserépedénynek, nem akarja kiadni a papírjaimat és a pénzügyekben sem igazán jutottunk dűlőre, így a mai nap folyamán (amikor már egészen nyugodt vagyok) még néha mindig azon kaptam magam, hogy a Piás Nővérkék nevezetű nagyszerű formáció örökérvényű dalát dúdolgatom. Mivel ez egy vicces és aranyos blog, szép kis oldalakkal és szép lelkekkel, macik is vannak meg minden rózsaszín, és egyébként is jó neveltetést kaptam, csak annyit súgok, hogy YouTube. Ide fel nem teszem, az fix, de miután a kunfehértói Sörfesztiválon volt szerencsém többször végighallgatni ezt a remekművet, valahogy belemászott a fejembe és nem akar kimenni onnan. Borzalom.

Mindjárt 11 óra. Időközben megtudtam, hogy 9 óra az eltérés, így Vancouverben még csak délután 2 óra van. Mire ott elkezdődik a tanfolyam 5-kor, addigra én az igazak álmát fogom aludni. Mizo megfogott egy szúnyogot, hallom, ahogy az összes karmával egyszerre lecsúszik a tapétán, sebaj, a múltkor is így indult a lakásfelújítás. Na jól van, beengedem, akkor is imádom, és aki nem hiszi, nézze meg a stafétára készített oldalamat ott fentebb, de most aludnom kell, hogy reggel azonnal elkezdhessem az online tanfolyamot. Jóccakát!

Mesi