2008. július 24., csütörtök

Borúra derű

Kérdezhetnétek, mit csinálok ezen a kora reggeli órán. Normális ember nem kukorékol már hajnali 6 órakor, sőt már fél 5 óta, főleg a szabadsága idején. Nos, mostanában amúgy sem alszom túl jól, de tegnap történt valami, ami méginkább csalódottá és szomorúvá tett nemcsak engem, hanem Gábort is. Drága, kedves autónkat, Izát - "aki" egy piros Skoda Fabia - nem nagyon tudtuk fizetni mostanában, ezért a család úgy döntött, segítenek. Hogy megmeneküljünk attól, hogy vissza kelljen adni a banknak az autót vagy valami komolyabb következménye legyen a dolognak, Gábor szülei átveszik tőlünk, és egy használt autóval fogunk ezentúl járni, amíg nem rendeződik a helyzet. Jó-jó, ez nem akkora tragédia és tulajdonképpen örülni kellene, hogy ezzel a gesztussal immár nem lebeg az egész család feje felett Damoklész kardja - de amikor annyira szerettük a kis törött orrú autónkat! Számolgatás után, higgadt fejjel és érzelmek nélkül megítélve persze jobb ez most így. Ez az év, úgy tűnik, a nagy talpraállások időszaka lesz. Mert az így nyert pénzzel végre tudunk egy kicsit előre haladni, rendezni minden függőben lévő ügyünket és újult erővel belevetni magunkat az Élet nevű boxmeccsbe. Próbálok mosolyogni - nem nagyon megy...

Illetve dehogynem. A lehető legjobbkor kaptam egy kis biztatást, hogy a hobbimat - amit ugyan "csak" a saját örömömre csinálok - jól csinálom. Talán mert ebben megnyugszom, kiteljesedek és másoknak is örömet szerzek vele, és mert alkotni jó! Nagy álmom, hogy egyszer majd itt Magyarországon is elterjed annyira ez a szép elfoglaltság, hogy nyomdák, gyárak települnek erre az iparágra, amelyek sok embernek adnak munkát és szereznek örömet, és talán (ezt nagyon félve, halkan súgom meg), valaki tartja majd annyira jónak az alkotásaimat, hogy nekem is lehet benne részem. Addig persze sokat kell tanulni, fejlődni, nem ártana egy képzőművészeti suli sem, ezt egyébként is szívesen elvégezném, ha elég bátorságot és tehetséget éreznék magamban. Addig is örülök annak a két díjnak, amelyeket ma reggel találtam a postaládámban.



A Kreatív Blogger díjat Sofie-tól kaptam. 5 embernek kell továbbadni, majd üzenni a kiválasztottaknak, hogy miért éppen rájuk esett a választásom. Tovább olvasva a postaládámat, találtam egy újabb díjat, az Alkotó Blogoló vádordíjat, ezt Csuti ajándékozta nekem. Ezt 2 embernek kell továbbadnom, értesíteni a tulajdonost és belinkelnem a blogját. Bármelyik magyar blog díjazott lehet, ahol alkotó tevékenységről tesz tanúbizonyságot annak írója. Lehet az bármilyen kézimunka, scrapbook, kreatív gasztroblog, ez csak a díj átadóján múlik.


Először is köszönöm szépen mindkettőjüknek, hogy rám gondoltak és ezzel egy szép napot szereztek nekem. Másodszor pedig azzal a dologgal szembesültem, hogy ez a 7 név egyszerre kicsit sok. Nem mintha nem ismernék jónéhány olyan blogot, amelyek gazdái kiérdemelnék ezt a díjat (vagy amazt a másikat), de attól tartok, hogy ha túl sokan megkapják egyszerre, nem lesz akkora értéke. Fejszámolás: 7 embernek adom én tovább, ebből 5 további 5-nek, 2 pedig további 2-nek, az 25+4=29. Ez rengeteg! Egyelőre 4 jelöltet sorakoztatok fel, a többit pedig szép sorjában, amikor eljön az ideje. Hát lássuk!

Szöszmöszi - Kreatív blogger, mert annyira lelkesen vezeti a blogját, hogy az példaértékű! Emellett bájos digitális scrapjeivel (érdemes megnézni a blogja fejlécét!) és jól elkapott, életszagú fotóival mindig megörvendeztet, ha arra járok.

Noémi - Alkotó blogoló, mert az oldalán fórumot alakított ki az odalátogatók számára, csapatépítő, közösségteremtő személyiségével és állandó pörgésével jókedvet tud átadni. Emellett igényes és profi módon saját, jól felismerhető stílusban alkot freebie-ket, honlapelemeket, kisfilmet. Csilli-villi, szeretnivaló blogját mindenkinek ajánlom!

Franci - Kreatív blogger, ezzel a díjjal szeretném ismét publikálásra buzdítani - talán emlékeznek még rá néhányan, milyen kedves és kreatív ötletekkel, hagyományos és digi összeállításokkal lepte meg kisfiát és olvasóit. Szerettem, amit csináltál, hiányzik a blogod, kedves Franci!

Nemisbéka - Alkotó blogoló, egy népszerű gasztroblog szerzője. Változatos, ínycsiklandozó receptjeit és élvezetes sztorijait ihlethiányos napokra kifejezetten ajánlom! Emellett volt olyan kedves, hogy egy régebbi bejegyzéshez rendelkezésemre bocsátotta egyik ételfotóját, ezt ezúton is szeretném neki megköszönni.

Hát ennyi volna. Remélem, mindenki elfogadja ezeket a díjakat, és örül neki, mint ahogyan én is tettem. Ha bővítem a díjazottak körét, frissítem ezt a bejegyzést.

Remélem, hamarosan már csak jó hírekkel szolgálok az olvasóimnak - ez is csak azért került be, mert meg akarom örökíteni a küszködésünket, hogy egyszer majd röhöghessünk az egészen. És fogunk is!

Mesi