Pitty, pitty, pitty

Normális ember emlékszik arra a napra, amikor megkérték a kezét. Vagy amikor megkérte valakiét. Hát, mi nem. Csak arra, hogy milyen "romantikusan" tettük mindezt.

Gáborral december 24-től számítunk egy párnak, ezt legalább könnyű megjegyezni, mert Szenteste csak egyszer van egy évben. Arra is emlékszünk, hogy október óta csapta nekem a szelet, telefonon keresztül főleg, mert akkoriban éppen az országot jártam a munkám miatt, és Jászberénytől Siklóson át Pécsig mindenütt voltam, csak otthon nem. Néhányszor próbálkoznia kellett, mire elhittem, hogy csak én érdeklem, de nem volt ez máshogy a lánykéréssel sem. Február eleje volt, már ugyanabban a TG áruházban dolgoztunk, éjszakás műszakom volt a kasszában, ő meg a benzinkúton tette a nagy semmit. Épp állnak előttem vagy négyen, pittyegetem át a cuccokat a részeg diszkópatkányoknak, és csörög a telefonom. Szia, mondja Gábor, csak arra gondoltam, hogy megkérdezem, hozzám jössz-e feleségül. Persze, így én, pitty-pitty-pitty, 12.627 Ft lesz, meg egy arany Marlboro. De én komolyan kérdeztem, bizonygatja a hang a vonal végén, jajaja, pitty-pitty, mondom én, arra van a WC. Eltelt pár perc, mire felfogtam, hogy komolyan beszél. Akkor megszűnt a pitty-pitty, felkapartam az államat a földről és elújságoltam az előttem álló vásárlónak, hogy e szent perctől fogva menyasszony vagyok. Az éjszaka további részére nem igazán emlékszem...

A nagy bejelentés otthon majdnem fulladást okozott Apósjelöltnél. Családi ebéd vasárnap, Gábor feszeng, turkálja a kaját, majd kiböki, hogy megkérte a kezemet. Anyukája, szegénykém, csak elsírta picit magát és már szaladt is a konyhába pezsgőért, de Apukája úgy mandulán szúrta magát a villával, hogy majdnem megfulladt. Gábor felkelt, barátságosan hátbavágta (ami már önmagában súlyos testi sértésnek számít 13 év küzdősport után), és megkérdezte: De Apu, miért vagy úgy meglepve, amikor te is 3 hónap után kérted meg Anyut? (És 31 éve együtt vannak!)

Maga az eljegyzés is elég fura volt. Gábor nagyon készült rá, ékszerésznél megcsináltatta a gyűrűket (mint az később kiderült, bár mondtam neki, hogy akár egy függönykarikával is eljegyezhetne), és lelkesen dugdosta előlem, hogy majd egy szép kirándulás keretében romantikusan meggyűrűz. Már kezdett gyanússá válni a nagy csend, április volt és én még mindig pártában voltam, mi lesz itt, gondoltam, biztos csak szórakozott velem. Egy délelőtt, míg ő dolgozott, kivittem a benzinkútra az autót, hogy kitakarítom. Cuccok kihajigálva, szőnyegseprés, kesztyűtartó kiürítése, majd visszarámolás, csak Gábor ne bámulta volna végig a fenekemet, már szinte pirultam. Egyszer még a benzint is majdnem mellétöltötte, úgy nézett. Jól van, hát szerelmes, gondoltam én, csak tudnám ki a fenébe, ha még mindig nem kapom meg a jogosan nekem járó függönykarikámat. Másnap éppen pörköltet főztem, amikor egyszer csak elrohant. Amikor hazajött, éppen egy konyharuha és egy csöpögő fakanál volt a kezemben, ő meg nagyon zavartnak tűnt... és akkor, a konyhában, a pörköltszagban, melegítőnaciban... Még két napot kellett volna várni az utazásig, de akkor sem és azóta sem túl jó egyikünk sem a meglepetésszerzésben.

Mint utóbb kiderült, a gyűrű végig az autóban volt. Az én oldalamon. A kesztyűtartóban.

Ennek emlékére készült ez az oldal. Az eljegyzést egy háromnapos abaligeti kirándulással ünnepeltük meg, ezt a képet a pincér csinálta rólunk Orfűn a vacsora előtt. A dátumot onnan tudom, hogy a fényképezőgép eltárolta...


Először egyszerűnek tűnt, mert egy elrendezéstervet próbáltam követni. Amiből a végén csak a három élénk színű papírcsík maradt a helyén, azok is csak azért, mert már oda voltak ragasztva. 3 kép került volna rá, ebből megmaradt egy, illetve a kép alatti zsebben még egy. A szalagot a TESCO-ban lőttem, 124 Ft-ért, a karácsony utáni kiárusításon. Íme néhány részletfotó:

A gombokat a rövidáruboltban vettem (milyen meglepő!), csak 1 Ft-ért darabját. Elmondtam a csajszinak, hogy mire is kell a sok-sok gomb, mire felajánlotta a kimaradt 1-2 darabokat jelképes összegért. 110-et vettem, de még visszatérek!! A krizantémot kivasaltam kicsit, és csillámragasztóval pöttyöztem a szirmait. A kerek pöttyözéseket és a feliratot Creall Glass ezüstszínű kontúrfestékkel csináltam, ez az üvegmatricázásnál használatos, de ezt is elég sok helyen árulják, többek között a TESCO-ban. A címke és a pillangó SK, erről már írtam.


Ez pedig a jeggyűrünk. Fehéraranyból. Hát, ez az áldott jó ember most már tényleg "drágám"-nak szólíthat...

Köszi, hogy itt jártál, és boldog Valentin-napot!