1., Sznob vagyok és büszkén vállalom. Persze ezt csak azok látják így, akik nem ismernek igazán, vagy akik éppen haragszanak rám.
2., Mindig mindennel késésben vagyok, de dolgozom az ügyön, hogy ez megváltozzon.
3., Szeretek rejtőzködni és emellett túlságosan nyílt vagyok. Éppen ezért vágyom vissza Pestre, ahol csak egy lennék a kétmillió ember közül, mégis szabadon tudnám adni önmagam.
4., Képes vagyok folyamatosan édességet enni, rendes kaja előtt, után és helyett is.
5., Előbbi tulajdonságom nem nyilvánul meg látványosan, és ha ezt valaki szóvá teszi, halálra sértődöm, pedig megszokhattam volna már. Ennek ellenére imádom a csinos, szexis ruhákat, és néha a tükörbe nézve egészen meg vagyok elégedve magammal.
6., Többek unszolására belevágtam kis életem dokumentálásába. Mivel ez egy scrapblog, talán nem itt kéne kiélnem ezt a hajlandóságomat, pedig néha jajj, de az ujjaimban volt, hogy megírjam azt is, ami az udvarias és szabatos megfogalmazások mögött bennem van. Szóval aki tudja, hol keresse a másik blogomat, kérjen meghívót és talán kap is... Ha jól megy, akkor meg lehet, hogy kiadom könyvben. :)
7., Boldog vagyok. Ma kezdődik életem hátralévő része, és ez olyan izgalmas!
Szóval ezek lennének rólam így, 2009. január 1-jén.
Mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET!
Nekem hátra van még néhány dolog, mert csak most jutott rá idő. Várom már a december 30-i scrap-talit, akkor adom át a szerkesztőségi tagoknak az ajándékokat, úgyhogy arról nem is rakok fel még képet, legyen csak meglepi. Azért csináltam pár képeslapot, íme:
Egy darab műszőrme láttán kaptam ihletet, olyan hószerű volt, meg a Festive készlet hópihéi is éppen illenek rá. Meg lilák is. Trendi cucc. Varrtam, mert mostanában inkább varrni van kedvem, bár már beizzítottam a fényképezőgépet is: Anya utalványaiból új, tölthető elemekre is futotta. Viszem is Pestre a masinát, hátha tudok lőni valami szép havas képet, meg scrap-talisat, meg barátosat, lesz itt kép, januárban tudok szkreppelni is végre.Azért volt karácsonyfa meg ünnepi kaja is, Anitáéknál. Szenteste ért haza Ausztriából, és mire megjött, anyukájával feldíszítettük a fát - az én díszeimmel, mert az övék nem került elő az istenért se. Aztán ettünk halászlét meg gubát (aznap már másodjára, mert bent is az volt a menü), lenyomtunk pár pohár pezsgőt (aznap már másodjára, mert bent is iszunk pár napja minden műszak végén), volt nyugalom és béke, másnap 10-ig aludtam, voltam Eráséknál Harkakötönyben ebédelni, csocsóztunk az öccsével és rengeteget nevettünk. Jó volt!
A karácsonyi depi szerintem csak elhatározás kérdése. Igenis lehet szép az ünnep, mert lehet, hogy egyedül vagyok, de nem magányos, és ez a lényeg! Januárra kipihenem magam rendesen, jó sok pénzem lesz a decemberi melóhegyek miatt, és újabb terveim vannak, mert a legutóbbiak már teljesítve lettek. Sikeres évem volt tulajdonképpen, a 2009-es meg minden szempontból jobb lesz.
További kellemes ünnepet és nyugalmat, békét kívánok minden olvasómnak!
Mindazonáltal ez az időpont még nem is olyan késői. Novemberrel kezdődően belevetettem magam a munkába és a bulizásba, és azóta általában tartom magam egyik kedvenc mondásomhoz, miszerint "normális ember nem fekszik le aznap, amikor felkelt". A bulizás mostanában egy kicsit háttérbe szorult ugyan, de azért jutott bőven így is, és ha vége a karácsonyi agyrémnek, folytatom tovább.
Mert bulizni jóóóó! Ilyenkor jövök rá, hogy mennyi barátom van, hogy van mit felvennem és nem muszáj állandóan a piros vodapólóban virítanom, hogy a boroskóla igenis finom, hogy nem felejtettem még el táncolni és hogy 4 óra alvással simán be lehet menni dolgozni - max. újra ki kell fejlesztenem a beszéd közben alvás képességét, ahogy McDonald's-os korszakomban tettem. Na de vissza az elejéhez. Úgy kezdődött, hogy hazajött Ausztriából Anita barátnőm, és vásárolt nálam egy telefont. És este beszélgetés közben valahogy letévedtünk a másik Anitával együtt a Gomba nevű szórakozóhelyre, nosztalgiabuli volt és valahogy ingyen mentünk be (utólag esett le, hogy a kidobó szintén ügyfelem) és állati jól éreztem magam végre. Annak ellenére, hogy az I will survive c. szám lelkes ordítása és fenékrázás közepette még egy megszólalásig helyes udvarlóm is akadt, igen, megszólalásig... ez az én formám. A sráccal már nézzük egymást egy ideje, szép a pulcsija meg olyan kis helyeske is, majd odalép hozzám és imígyen szóla: "Hö, szarezazene, mi?" Ez nem komplett, gondolom, nem látja, hogy nekem tetszik, ennél még egy "jóaseggedkőkólának" is jobban örültem volna, de inkább meg sem szólalok.
Következő hét, második felvonás. Ugyanott, ugyanúgy. Százfogú srác közelít, kinézetre teljesen a Megasztáros Király Viktor, csak nagyobb fejjel. Nem szimpi. Főleg az nem, hogy nem győzök ugrálni előle, mert állandóan a fenekemet akarja fogdosni, de ha már ennyire lelkes, meghívatom magam egy italra. Ezen felbuzdulva, megkérdezi, kimegyünk-e sétálni, tőlem aztán miért ne, legalább kijózanodsz, komám. A közeli játszótérig jutunk, mikor a száz fogát csattogtatva mindenáron csókolózni akar, de én nem akarok, inkább hintáznék, sóhajtom, hisztigép bekapcs, hátha elretten. De nem. Azannya, még zsebkendője is van, letörli a hintáról a vizet, nekem persze nem felel meg, ez még koszos, nyafogom, fehér kabátban nem fogok ide leülni, ülj az ölembe, veti fel erre. Hoppá. Naneee, menjünk inkább vissza, fázom és szomjas is vagyok, hisztigép maximumra teker, "add-már-fel-add-már-fel" - skandálom magamban, de odabent megkapom a következő italt is, mi lesz ebből. Mi lenne, lerázatom őt Anita egy ismerősével, aki a változatosság kedvéért felajánlja,hogy hazakísér. Állati... Meglepő módon viszont udvarias. Nem nyomul, tud értelmesen beszélni és az ajtóban megáll, ad egy puszit a homlokomra, majd lelép. Viszont nem az esetem. Kár érte.
Harmadik felvonás, Mikulás-parti. Itt már veszem a fáradságot, hogy takarosan felöltözzem, előkerül az egész nyáron nem hordott szoknyám, rénszarvas-agancs fel és bebillegek a kettes számú munkahelyre, ahol vad fényképezkedésbe kezdünk Grétivel (aki most éppen a főnököm is egyben, hehe) és Alízzal, a másik alkalmazottal. Még jó, hogy éppen van nálam két mikulássapka, milyen véletlen, csacsogom, a fejükre húzom és pózolunk. Íme a végeredmény:
