2008. december 15., hétfő

Miss Rénszarvas, a bulikirálynő

KÉT HÓNAPJA NEM ÍRTAM!!!! Őrület! Szégyellem kicsit magam miatta, és már több aggódó levelet kaptam, hogy élek-e még egyáltalán. Úgyhogy jelentem, élek. Nem nagyon, de élek. Ezt abból állapítottam meg, hogy majd' kifolyik a szemem és este 11-kor blogot írok. Nem vagyok normális, ahogy az a legújabb zoknimból is látszik. Na???


Mindazonáltal ez az időpont még nem is olyan késői. Novemberrel kezdődően belevetettem magam a munkába és a bulizásba, és azóta általában tartom magam egyik kedvenc mondásomhoz, miszerint "normális ember nem fekszik le aznap, amikor felkelt". A bulizás mostanában egy kicsit háttérbe szorult ugyan, de azért jutott bőven így is, és ha vége a karácsonyi agyrémnek, folytatom tovább.

Mert bulizni jóóóó! Ilyenkor jövök rá, hogy mennyi barátom van, hogy van mit felvennem és nem muszáj állandóan a piros vodapólóban virítanom, hogy a boroskóla igenis finom, hogy nem felejtettem még el táncolni és hogy 4 óra alvással simán be lehet menni dolgozni - max. újra ki kell fejlesztenem a beszéd közben alvás képességét, ahogy McDonald's-os korszakomban tettem. Na de vissza az elejéhez. Úgy kezdődött, hogy hazajött Ausztriából Anita barátnőm, és vásárolt nálam egy telefont. És este beszélgetés közben valahogy letévedtünk a másik Anitával együtt a Gomba nevű szórakozóhelyre, nosztalgiabuli volt és valahogy ingyen mentünk be (utólag esett le, hogy a kidobó szintén ügyfelem) és állati jól éreztem magam végre. Annak ellenére, hogy az I will survive c. szám lelkes ordítása és fenékrázás közepette még egy megszólalásig helyes udvarlóm is akadt, igen, megszólalásig... ez az én formám. A sráccal már nézzük egymást egy ideje, szép a pulcsija meg olyan kis helyeske is, majd odalép hozzám és imígyen szóla: "Hö, szarezazene, mi?" Ez nem komplett, gondolom, nem látja, hogy nekem tetszik, ennél még egy "jóaseggedkőkólának" is jobban örültem volna, de inkább meg sem szólalok.

Következő hét, második felvonás. Ugyanott, ugyanúgy. Százfogú srác közelít, kinézetre teljesen a Megasztáros Király Viktor, csak nagyobb fejjel. Nem szimpi. Főleg az nem, hogy nem győzök ugrálni előle, mert állandóan a fenekemet akarja fogdosni, de ha már ennyire lelkes, meghívatom magam egy italra. Ezen felbuzdulva, megkérdezi, kimegyünk-e sétálni, tőlem aztán miért ne, legalább kijózanodsz, komám. A közeli játszótérig jutunk, mikor a száz fogát csattogtatva mindenáron csókolózni akar, de én nem akarok, inkább hintáznék, sóhajtom, hisztigép bekapcs, hátha elretten. De nem. Azannya, még zsebkendője is van, letörli a hintáról a vizet, nekem persze nem felel meg, ez még koszos, nyafogom, fehér kabátban nem fogok ide leülni, ülj az ölembe, veti fel erre. Hoppá. Naneee, menjünk inkább vissza, fázom és szomjas is vagyok, hisztigép maximumra teker, "add-már-fel-add-már-fel" - skandálom magamban, de odabent megkapom a következő italt is, mi lesz ebből. Mi lenne, lerázatom őt Anita egy ismerősével, aki a változatosság kedvéért felajánlja,hogy hazakísér. Állati... Meglepő módon viszont udvarias. Nem nyomul, tud értelmesen beszélni és az ajtóban megáll, ad egy puszit a homlokomra, majd lelép. Viszont nem az esetem. Kár érte.

Harmadik felvonás, Mikulás-parti. Itt már veszem a fáradságot, hogy takarosan felöltözzem, előkerül az egész nyáron nem hordott szoknyám, rénszarvas-agancs fel és bebillegek a kettes számú munkahelyre, ahol vad fényképezkedésbe kezdünk Grétivel (aki most éppen a főnököm is egyben, hehe) és Alízzal, a másik alkalmazottal. Még jó, hogy éppen van nálam két mikulássapka, milyen véletlen, csacsogom, a fejükre húzom és pózolunk. Íme a végeredmény:


Miután elkészülnek a sztárfotók, átlibbenünk a Macambo Café-ba, amit szintén Gréti üzemeltet, és naivan várom, hogy legyen már a Mikulás-parti. 10 perc tuctuc-zene után megunom, hülye ez a dj, kabát fel, tipegek kifelé hegyes orrú kis csizmámban, cuki vagyok, nem látjátok? Közben csörizik a telcsim, jajj-megyek-már-csocsikaaa, cukiságom rózsaszín felhőjében azonban felbukkan egy sörszagú fazon, aki utánam bődül: "Hová szaladsz, Őzike?" Bájosan megemlítem nőnemű felmenőjét. Irány a Gomba Edittel és Öcsivel, aki csak 17, de haláli kis fazon, még táncolni is tud. Azon agonizál, hogy be sem fogják őt engedni, bízd csak rám, csicsergem és cukin odaköszönök a kidobónak, két puszi kíséretében merrikriszmöszt kívánok, míg Öcsi beslisszan a hátam mögött. Editnek csak mosolyognia kell, a belépőt megússza ő is, megy ez kérem, ha valaki ennyire iszonyúan cuki.

A rénszarvascucc nagy sikert arat. Kezdve azzal hogy messziről látszom a tömegben, folytatva azzal, hogy Csilla barátnőm fetreng a röhögéstől, amikor meglát, és végül a legjobb, hogy a pasik áttörik magukat a tömegen, hogy megnézzék, ki ennyire végtelenül rénes. Vesztemre. Megint kifogok egy lúzert, aki tűrhetően táncol, csak ne szólaljon meg. De megszólal. "Te angyal vagy, vagy rénszarvas?" - kérdezi és nem hiszek a fülemnek. Biztosan ő is lája a kérdőjeleket az arcomon, mert közelebb hajol (100% alkohol, 0% kultúra) és megismétli. Rénszarvas bizony, naaaagy, keresztapa-csináló patákkal, jelentem ki büszkén és meglengetem előtte a hegyes orrú csizmámat. Hősünk nem adja fel, nyilván nem érti a keresztapaságot. "Mégiscsak angyal vagy" - közli és lekapja a fejdíszemet, majd csókolási szándékkal felém dől, erre már azért lépni kell. Mondom, hogy rénszarvas, b*meg, egyébként meg szomjas, ha hozol egy narancslét, még beszélgethetünk a dologról, csicsergem kevésbé bájosan, mire felcsillan a szeme. Balra el. Remélem, eltéved, tátogom Editnek, atom zaj van, zúg a fejem, holnap meg dolgozni kell... áááhhh, menni kéne haza. Még belefutok a srácba, hol a narancslém, sajnos így nem táncolhatok veled, páááá...

A rénes fotók egyébként annyira jól sikerültek, hogy elhatároztam: a következő kis albumomat ennek a szerencsétlen télnek szentelem és megszkreppelem, min lehettt röhögni - ezen aztán sírni kár lett volna... Lesz benne bulifotó, melózós kép, hamburgeres meg alvós, kell egy kis hó is még... Van itt téma, ha akarom. De a bulival most szünetelek, asszem, ennyi elég is volt egy időre. Azért viccnek jó ez, de két melóhely mellett kezdek kidőlni, egyébként is pukkadjon meg minden pasi, ismerkedjen diszkóban a... rénszarvas. Én angyal vagyok.