2016. március 14., hétfő

Strasbourgi szabadnap, avagy ördög bújt a templomba!

Míg otthon 2-3 hobbival beértem, a hajón egyre több "kedvenc elfoglaltságom" lett.
  1. Enni-inni
  2. Aludni
  3. Egyedül lenni
  4. Zuhanyozni 
  5. Francia nyelvet tanulni 
  6. E-bookot olvasni
  7. WiFi-re vadászva kimenni a hajóról, vagy csak úgy simán lelépni bárhová.
De a legjobb a congè (ejtsd: konzsé). Szabadnap. Szabadidő napközben is volt még egyelőre, azt általában alvással töltöttem. De a congè az minden héten egy teljes nap, amikor a hajón azt csináltunk, amit akartunk, vagy ha épp kikötőben álltunk (mint akkor, a szezon elején), lehetett menni csavarogni.

Így hát egy szép hétfőn a kollégákkal kimentünk Strasbourg óvárosába. Egyszerűen tüneményes! Azt a részt Petit France-nak hívják. Keskeny csatornák hálózzák, és kisebb-nagyobb hidakon, mólókon lehet sétálni. A házak favázasak, tiritarkák és németes stílusban épültek, ami nem meglepő, hiszen Strasbourg a német-francia határon van.


Kicsit Szentendrére is emlékeztetett, főként a macskaköves utcák miatt, meg nagyon tetszettek azok a kis sikátorok is, amiken ha átsurrant az ember, néha egy teljesen más hangulatú városrészben találta magát. Egy ilyen kis utcában találtuk ezt a házat is, amelynek a homlokzatán mindenféle játékok voltak, persze sajnos nem volt nyitva, hogy megnézhessük, mi is ez.

 
A sétálóutca a Váci utcát idézte, az árak is persze, ám Strasbourgban nem csak gagyi szuvenírboltok vannak, hanem pl. színes cukorkabolt, édes illatot árasztó csokiüzlet, borszaküzlet, vintage gyönyörűségek boltja. Egyelőre nem mertem egyikbe sem bemenni, de majd egyszer...


Kicsit rossz volt, hogy csapatostul mentünk, mert sokszor szerettem volna valamit még nézegetni, fotózni, de közben a többieket sem akartam elhagyni. Azért sikerült pár jó képet csinálni.


Aztán egyszer csak jól meglepődtem, mert elkezdett kongani egy harang és majd megsüketültünk, de követtük a hangot, és már ott is álltunk a strasbourgi Notre Dame előtt! Eddig azt hittem, hogy az Párizsban van, de persze némi agyalás után rájöttem, hogy a Notre Dame az Miasszonyunkat jelent, és miért is ne lehetne bárhol ilyen nevű templom... Na, ha ez hatalmas, akkor mekkora lehet a párizsi?! Azért addig-addig forgattam a fényképezőgépet, míg csak belefért a képbe az egész katedrális, de selfizni nem lehet vele, mert vagy én nem látszom, vagy a templom teteje... 227 évig, 1647-től 1874-ig ez volt a világ legmagasabb építménye, amíg a hamburgi St. Nikolai templom túl nem szárnyalta. Ma a világ hatodik legmagasabb temploma, és a legmagasabb teljesen megmaradt középkori épület.


A 19. században Strasbourg ostromakor egy porosz ágyú eltalálta a templomot, és meghajlította a keresztet a tetején. A második világháborúban Hitler a németek nemzeti szent helyévé akarta tenni. A nagy üvegablakot sikerült is kivennie, és aztán egy sóbányában tárolta. A háború után az amerikaiak révén sikerült visszatenni méltó helyére.


A déli szárnyban található egy 18 méter magas csillagászati óra, a világ egyik legnagyobbja. Számos csillagászati adat mellett a húsvét időpontját is ki tudja számolni, jelzi az éppen látható csillagképeket, a bolygók állását, a pontos időt, dátumot. A legenda szerint a készítőjének utána kiszúrták a szemét, hogy ne tudja még egyszer megalkotni. Az enyémet viszont nem szúrták ki, így örömmel konstatáltam, hogy az előző nap tanult l'horloge szót értem, és órát jelent. Marha büszke voltam ám magamra, amikor ezt az egyet el tudtam olvasni a feliratokból.


Egy másik legenda is fűződik a katedrálishoz, arról, hogy miért fúj mindig odakint a szél: állítólag egyszer, mikor maga az Ördög szelek hátán lovagolt, megállt a katedrális előtt és meglátta magát kőbe vésve: egy vonzó fiatalember képében, ahogy a balga szűzeknek udvarol. Ettől nagyon mérges lett, és a hátából kígyók és békák másztak ki, de senki sem vette észre. Végül kiváncsian bement, hátha talál még szobrokat magáról, de nem tudott kijönni. A szelek azóta is türelmetlenül várják odakint a gazdájukat.

Hát azt vettem észre, majdnem szétfagytam, amikor továbbindultunk. Ezért nem másztunk fel a katedrálistoronyba sem, de a hideg szél miatt egy forró csokis kávét megengedtem magamnak. A többiek már ismerték ezt a GaGao nevű picurka helyet, ahol különböző forró italokat (étcsokis, Oreo-s, vaníliás, fehér forró csokit), hatalmas adag kávékat, házi gofrit, szendvicseket árulnak. Minden sárga-fekete, dilis és szerintem nagyon menő! Még a wc-ajtó is vicces volt, és egy vigyorgó zebrás képeslapot haza is hoztam onnan, a finom csokiíz emléke mellé.



Hazafelé még láttam egy-két érdekes boltot, többek közt egy sörszaküzletet, ahol a kirakatban a próbababáknak sörkupakokból meg fémdobozból volt csinálva a ruhája. Megtaláltuk a Croisi Europe irodáját, és rácsodálkoztam a tarkára festett villamosokra.


Hát ilyen egy szabadnap, amikor van idő és nyugodt az ember. Sajnos múló élvezet. A feketeleves a következő fejezetben érkezik, fénysebességgel.

Addig is üdv, most nem árulom el, hogy éppen honnan...