2012. január 11., szerda

A Viola

Csak hogy ne tűnjön úgy, mintha nem scrappelnék. De. Scrappelek, csak megrendelésre és hipergyorsan, ezért legtöbbször még lefotózni sincs időm. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem okoz alkotói örömöket a dolog - főleg akkor, amikor átadom a kész művet, érzem azt, hogy jó ez, de nagyon.

Egyik utolsó művem ez a pici album. Egyik íjásztársam kérte karácsonyra, ajándékba a főnökének. Nem nagy ügy, de nagy szeretettel készítettem és tényleg örült neki a hölgy. A címe nem női név, hanem a csapat neve és egyben színe, ezért lett barna-lila az album is.



A papírok a Prima Printery kollekciójából valók, az alapkarton Rayheres. A kicsi rózsákat (tényleg apró, mindössze 1 cm átmérőjű!) magam készítettem, és sk a textilvirág is, gyönggyel a közepén.









A hátoldal persze lemaradt a fotózás hevében, pótolni már nem tudjuk, de szép volt az is, emlékszem. :)

Mindjárt jövök egy nagyobb lélegzetvételű albummal.

3 megjegyzés:

  1. IGEEEEEEEEEEEEEEEN! Végre újra! Jaj, hogy vártam már bejegyzést tőled! Úgy örülök neki!

    Az albumod pedig gyönyörűséges! A színek, a fotók, teljes az összhang! Elhiszem, hogy örültek neki!

    De nagyon boldog vagyok, hoyg újra itt vagy :)

    VálaszTörlés
  2. A napokban eszembe jutottál, hogy vajon hova tűnt már megint Mesi!!! Itt van! Hurrrrrráááááááááááááááá! Csodálatos mindkét album!

    Mizó jól van???

    VálaszTörlés

Örülök, ha üzensz nekem!