2012. január 11., szerda

Még egy album

Az album címe Csipaszok. Egy nagypapa hívja így a kisunokáit, a nagyszülőknek készült ajándékról van szó ugyanis. A mérete nem is olyan mini, mert a belső lapok kb. A5-ös méretűek, így az egész 22x17x4 cm lett. Az album alapötlete Sapimanótól származik, én ugyan másképp csináltam meg a lapok befűzését (karikákkal, míg ő varrta). Mindezt azért, mert akkor épp nem volt netem, és nem tudtam végignézni a fantasztikus video-tutorialt, amit készített a karácsonyi albumkészítős projektjéhez. Itt található az első része, a többi meg valahol a környékén. Aki esetleg lemaradt volna róla, még csinálhat húsvétit vagy nagymamásat vagy jövő karácsonyit, vagy amit akar.



Egyszerű hullámkarton és a BoBunny Timepiece papírja, némi csipke, Tim Holtz-féle filmcsík Sizzix-szel vágva és SBK-s mikulásvirág díszíti az album elejét. A rózsabimbó Rayheres, 220 Ft-ért vettem 10 db-ot (a hülyének is megéri). A filc hópihék is onnan valók, sajnos már nem kapható, de anno én vettem egy egész csíkot és mivel ritkán készítek téli projektet, még maradt belőle. Ja, a betűk meg dekorgumiból vannak (vennem kellene már végre egy saját Sizzixet, legalább egy kicsit, mert ez nagyon jól használható).



Gombbal záródik a dolog, arra tekertem rá a fedőlap füléről lógó szalagot. A belső pecsétek Viva márkájúak, szinte végig Vivás szilikonbélyegzővel dolgoztam, ez is Rayheres és hatalmas választékban kapható, tök olcsón. Imádom. Van vagy 6 készletem. Nyamm. Ja, a fa sarok-indát egy szimpla papírboltban lőttem, érdemes körülnézni a faáruk közt is a hobbiboltokban, mert ilyen apró kincsekre lehet bukkanni.



Tortacsipke és asszem Jenny Bowlin kommentcímke, a mutató közepében Rayheres félgyöngy (ez végigvonul az albumon, szerintem nagyon látványos, piszkálható kis apróság).



Mindjárt utánanézek, kié ez a POST feliratú körpecsét, de ez az első szilikonbélyegzőm és a mai napig imádom, rendszeresen használom is. Még 2008 karácsonyán szereztem a legelső scrap.hu-s szerkesztői összejövetelen. (Update: Rhonna Farrer, ha így írja a nevét.)



A gyöngyinda Rayheres, a P és M betűk pedig a Prima Printery készletből vannak kivagdosva. Tök jó, mert sok betű és egyéb körülvágható apróság is van benne.



Nos, a csipkés szélű oldalak... hátizé. Az úgy volt, hogy asszem csörgött a telefonom vagy valami megzavart és elméreteztem fél centit az oldal méretrevágásakor. Mielőtt megütött volna a guta, inkább így oldottam meg, most leginkább egy rokokó bugyogóra emlékeztet, de ezzel együtt is tetszik - annyira, hogy aztán gyorsan elméreteztem még egy oldalt, a szimmetria kedvéért. A csipkeszalagot egyszerű folyékony ragasztóval rögzítettem, nem is gondoltam, hogy ez ilyen stabilan ott fog maradni. De ott maradt. Újabb technikát találtam fel, persze gondolom, nem én először...



Fémkütyü, Rayher. Cukor.



Akrillapos - VIVA bélyegzős - StazOn-os megoldás...



... majd ugyanez közelről.



Ez egy kínlódós oldalpár volt, nem nagyon tudtam mit csinálni belőle. Még jó, hogy a Timepiece papírokat nem kell agyondíszíteni.



Martha Stewart széllyukasztó, köszönet érte Kisvirágnak. Nem nagyon fűlik hozzá a fogam, hogy visszaszolgáltassam, de kénytelen leszek, sajnos.



Ami itt a kedvencem, s amit először Gabrielle Pollacco-nál láttam, hogy az eleve geometrikus mintájú papírokat plusz strasszal vagy félgyöngyökkel díszíti. Vagy a nem geometrikusakat is, csak hozzárajzolja a rácshálót.



A közelin jobban látszik, hogy csillog-villog az egész.



Itt valahogy lemaradt egy oldal a negyedik kislányról, ami hasonló, mint a következő, hiszen oldalpárokról van szó.



A legjobb az volt benne, hogy ennél az albumnál jöttem rá igazán, milyen erőteljes hatást lehet elérni pusztán a pecsétekkel és az öregítéssel. A sima egyszínű fotókarton teljesen átalakul ezektől a technikáktól.



Elég vastag lett az album, ami szerencse, mert először a nagy eszemmel a borítót csináltam meg, majd utána rájöttem, hogy túl széles is lett. Így hát rohamtempóban még kétszer szétszedtem és összeraktam, és végül még mindig nem akart a helyén maradni. Az előlap a gombos rögzítés miatt nem állt meg fektetett állapotban stabilan, állandóan beesett és ki kellett "tömni", szóval direkt jó, hogy én ilyen rápakolós vagyok. Tanulság: előbb a lapok, hozzáméretezni az albumot, és a gombot is célszerű a jelen fél méternél közelebb varrni, vagy a Sapinál látott módon tépőzárat (is) használni. Na majd legközelebb.



Ez pedig a hátlap. A gerincén (itt nem látszik ugyan) van még egy kevés hasonló stílusú díszítés. Nekem nagyon tetszett, és akinek csináltam, szintén örült neki.

Annyira megtetszett ez a fajta album, hogy készül egy hasonló... de ez egyelőre maradjon még titok.

Na ennyi elég is volt belőlem mára. Ölelés: