2009. szeptember 22., kedd

Elmaradt oldal, meg az élet napos oldala

Még a scrap-táborból tartozom néhány oldallal, amelyekből egyet most gyorsan fel is rakok ide is, oda is.

Mizocicáról szól, aki most éppen nagyon jó, mert alszik. Reggelente viszont nem bírok vele, és van, hogy már fél 5-kor! (grrrr...) a lábamat karmolássza, mert Őfelsége már jól kialudta magát napközben. Emiatt aztán konstans fejfájásom van a nap folyamán.

Azért mégis imádom.


Ez az oldal tulajdonképpen egy játék volt, ami arról szólt, hogy mindenki kikészítette az asztalra a képeket, papírokat és eszközöket, amelyeket használni szeretett volna az oldal elkészítéséhez, és arrébb ült eggyel. 10-10 percet kaptunk arra, hogy a szomszédunk munkáján dolgozzunk, majd aztán megint arrébb kellett ülni. És a végére, mire viszaértünk a sajátunkhoz, készen is volt, csak össze kellett ragasztani.


Az enyémen a következő scrap-társak ügyködtek:


  • Beandy: csíkos papír tépése, krétázás


  • Juca: piros szalag


  • Éva: domborított mancsnyomok


  • Tünde: egérkés és cicás pecsétek


  • Ágika: kommentcímkék


  • Erika: cím


  • Hana: szegecsek


  • Jovi: macska gomb (amely leesett és most nem tudom, hol van, de ha előkerül, visszateszem)


  • Szilvi: gyöngytoll


  • Borka: cicás pecsétcímke körbetintázása, 3D-sítése


  • Veka: tappancsnyomok


Aztán az úgy volt, hogy mikor ragasztottam volna, valahogy összemaszatolódott és meg kellett fordítani az egészet fejjel lefelé. Tehát a tappancsokat át kellett rajzolni végül a másik oldalra, majd Tünde azt mondta, hogy a cicapecsétet igazából nem is oda akarta, ezért áttettem arra a helyre, amit mutatott. Ilyen tájban kelt lába a gombnak is, de már találkoztam vele itthon, csodálkoztam is. Úgyhogy Jovi, ha olvasod, légyszi jelöld ki a gomb új helyét... vagy akár a régit.

Az én új helyem is ki van jelölve, sőt meg is van szokva, meg a macska fel van mászva a fára, ahogy a magyartanárnőm mondaná. Szenvedő szerkezet. Én is szenvedtem, mire megtaláltam az ideális albérletet és lakótársat, de most itt Békásmegyeren nagyon jó. Biciklivel 3 percre van a Duna, meg gyönyörű kirándulóhelyek is vannak a közelben, de erről majd legközelebb. Ha van egy kis időm, csak lemegyek a partra és nézem a vizet, meg a hajókat, meg az izmos kajak-kenus legényeket... Vagy fotózgatok. Legutóbb pl. az új ruháimat, amelyeket felvettem egy fürdőruci fölé, majd lecsattogtam a Dunához, levetkőztem, lefényképeztem a cuccokat és nagyon meg voltam elégedve magammal. És nem is néztek furán az emberek.

Kicsit katonás, nem? :P (Talán nem véletlenül...)


Végül kikapcsolódásképpen idétlenkedtem még egyet az árnyékommal, itthon rásegítettem Photoshoppal - majd ebből is lesz valami rettentően elgondolkodtató oldal.

Most meg visszaülök szkreppelni, amíg szabin vagyok. Juhúúúú!

Szép utó-nyári napot: