Mizocicáról szól, aki most éppen nagyon jó, mert alszik. Reggelente viszont nem bírok vele, és van, hogy már fél 5-kor! (grrrr...) a lábamat karmolássza, mert Őfelsége már jól kialudta magát napközben. Emiatt aztán konstans fejfájásom van a nap folyamán.
Azért mégis imádom.
Ez az oldal tulajdonképpen egy játék volt, ami arról szólt, hogy mindenki kikészítette az asztalra a képeket, papírokat és eszközöket, amelyeket használni szeretett volna az oldal elkészítéséhez, és arrébb ült eggyel. 10-10 percet kaptunk arra, hogy a szomszédunk munkáján dolgozzunk, majd aztán megint arrébb kellett ülni. És a végére, mire viszaértünk a sajátunkhoz, készen is volt, csak össze kellett ragasztani.
Az enyémen a következő scrap-társak ügyködtek:
- Beandy: csíkos papír tépése, krétázás
- Juca: piros szalag
- Éva: domborított mancsnyomok
- Tünde: egérkés és cicás pecsétek
- Ágika: kommentcímkék
- Erika: cím
- Hana: szegecsek
- Jovi: macska gomb (amely leesett és most nem tudom, hol van, de ha előkerül, visszateszem)
- Szilvi: gyöngytoll
- Borka: cicás pecsétcímke körbetintázása, 3D-sítése
- Veka: tappancsnyomok
Aztán az úgy volt, hogy mikor ragasztottam volna, valahogy összemaszatolódott és meg kellett fordítani az egészet fejjel lefelé. Tehát a tappancsokat át kellett rajzolni végül a másik oldalra, majd Tünde azt mondta, hogy a cicapecsétet igazából nem is oda akarta, ezért áttettem arra a helyre, amit mutatott. Ilyen tájban kelt lába a gombnak is, de már találkoztam vele itthon, csodálkoztam is. Úgyhogy Jovi, ha olvasod, légyszi jelöld ki a gomb új helyét... vagy akár a régit.
Az én új helyem is ki van jelölve, sőt meg is van szokva, meg a macska fel van mászva a fára, ahogy a magyartanárnőm mondaná. Szenvedő szerkezet. Én is szenvedtem, mire megtaláltam az ideális albérletet és lakótársat, de most itt Békásmegyeren nagyon jó. Biciklivel 3 percre van a Duna, meg gyönyörű kirándulóhelyek is vannak a közelben, de erről majd legközelebb. Ha van egy kis időm, csak lemegyek a partra és nézem a vizet, meg a hajókat, meg az izmos kajak-kenus legényeket... Vagy fotózgatok. Legutóbb pl. az új ruháimat, amelyeket felvettem egy fürdőruci fölé, majd lecsattogtam a Dunához, levetkőztem, lefényképeztem a cuccokat és nagyon meg voltam elégedve magammal. És nem is néztek furán az emberek.
Kicsit katonás, nem? :P (Talán nem véletlenül...)
Végül kikapcsolódásképpen idétlenkedtem még egyet az árnyékommal, itthon rásegítettem Photoshoppal - majd ebből is lesz valami rettentően elgondolkodtató oldal.
Most meg visszaülök szkreppelni, amíg szabin vagyok. Juhúúúú!
Szép utó-nyári napot:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha üzensz nekem!