2017. március 23., csütörtök

Iszol te rendesen?

Bécsben és egész Ausztriában, Magyarországhoz hasonlóan központi szerepet játszik az ivás. Az italokról annyit, hogy ha aznap sörakció van a boltban, azt rögtön látni lehet, ha lemész az utcára, mert mindenki kartonszámra viszi a dobozos sört, és tényleg olcsó is ilyenkor (meg amúgy is). 45-60 cent körül van darabja akciósan, tehát 11-15 € egy karton, aprópénz a helyieknek, de még nekünk se sok. És rengetegféle sör van, minden héten van sörakció, az oszik meg nagyon tudnak inni és szoktak is.

Hétköznap is tele vannak a helyi pubok, holott egymást érik, s mindegyik megél. Azt nem értem, a helyiek hogy élnek meg, ha mindennap isznak éjszakáig, tehát valószínűleg nem viszik másnap túlzásba a munkát, viszont a pubban 3,50 €-tól kezdődik a korsó sör. Időnként mi is elmegyünk, szigorúan kutatási célzattal, kizárólag megbízható baráti felügyelettel, és teszteljük ezt az életstílust, aminek persze sosincs jó vége.


Der Stern Club. Mondhatnám, hogy a Galaxis söpredékének gyűjtőhelye, de inkább nem mondom, mert mi is oda járunk. Magyar tulaj, magyar pultoslányok és magyar vendégek. Ha néha be-betéved egy helyi (vagy egyéb külföldi), általában érdeklődéssel próbál akklimatizálódni kb. fél óráig, aztán feladja, amint meghallja, hogy a vendégsereg egy emberként üvölti, hogy KÖÖÖRKÖZEPÉÉÉNÁLLOK. Logóján az otthon most annyira vitatott önkényuralmi Heineken-szimbólum, minket nem zavar, sötétben is jól látni legalább.

Itt rendezik meg hétfőnként a Quiz Night-ot, ami pont ugyanaz, mint az otthoni, és mivel mi Szentendrén évekig jártunk, nagyon örültünk, hogy Bécsben is megtaláltuk a kedvenc hétfői szórakozásunkat. Itt még gyerekcipőben jár a kvízelés, nincs regisztrálva a csapatunk sem, de idővel eljön ez is. Amúgy meg mindenkinek ajánlom.

Nagyon sokat isznak itt a népek. Hétvégék után megszokott látvány a szelektív kukák tetején elhelyezett, kb. egy teljes kocsmára való italkészlet üres üvege. De legalább oda teszik, nem nagyon dobálják el. Ha valaki kiviszi a szórakozóhelyről a poharát, reggel szépen a kapu környékén megtalálja a személyzet. A kocsmákban, bárokban lehet dohányozni, így amikor buli után megszagolom a ruháimat, az felér egy nikotinmérgezéssel. Amúgy az éttermekben is lehet. Meg mindenhol. Cigiautomata is van ám a legtöbb helyen, s az utcán is így lehet vásárolni a Tabak Trafikok nyitvatartási ideje után. Sportszerű nehezítésként bankkártyát kell beledugni, ezzel igazolva, hogy elmúltál 16(!) éves. Ezzel kezdetben volt ám gondom, hiába dugdostam bele a magyar bankkártyámat, nem fogadta el - később kiderült, csak az osztrák bankkártyát értelmezi.


Az osztrák borok nagyon szörnyűek, legalábbis amit eddig kóstoltam. Itt a leggyakoribb bor a Grüner Veltliner (Zöldveltelini), ez ilyen nemzeti lőré, mindenhol ezt adják. Vannak mindenféle cuvé-ik, minden helyen van Hauswein (házibor), amelyek gyanítom, otthon pancsolt dolgok lehetnek. Vannak igazán menő borozós helyek is, árak az egekben, itt lehet kapni a normálisabb nedűket. Átlagos kis szállodában, plázás étteremben nem ajánlom a kóstolgatást. Amúgy gyönyörű szőlőültetvényeik vannak, és állítólag híres a borkultúrájuk, de nem vagyok nagyon boros, így nem tanulmányoztam behatóbban. Amúgy is mindent Spritzernek, azaz fröccsnek isznak, mértékegység a Viertel (1/4 liter) és az Achtel (1/8 liter), és a legritkább esetben használnak mércét, helyette rányomtatják a boros pohárra a beosztást, vagy ha nem, akkor kb. szemre mérik. Sose fogom megszokni.

A boltokban hihetetlen kínálat van mindenféle italból, és minden szénsavas üdítőt Limonade néven találhatsz, a Coca-Colát is, rostos baracklére pedig úgy kell vadászni legnagyobb bánatomra. Helyette viszont van Almdudler. Rendkívül népszerűek a smoothie-k, természetesen előre elkészítve is lehet kapni, meg minden magára valamit is adó utcában van egy bio-vegán gyümölcs- és zöldségpréselményeket áruló hely.

És elérkeztünk a kávékhoz, amitől helyből távolugrom itt. A cappuccino az cappucino, a melange is cappuccino, ha viszont olyan melange-ot akarsz, ami otthon van, alul méz, rajta tej, kávé és tejhab szép csíkosan, azt ne is várd. Ám ha kérsz egy hosszú kávét sok hideg tejjel (Verlängerte mit viel Milch, bitte!), megáll a tudomány. Jobb esetben ilyenkor felajánlják a Grosser Braunert, ami egy hosszú kávé benne egy hangyaf*sznyi tejjel, de kaptam már helyette Lattét vagy Cappuccinot is. Az, hogy belerakjanak egy bögrébe egy hosszú kávét és felhúzzák hideg tejjel, az nem megy, de legalább választhatsz, hogy rendes tejjel, netán szója-, rizs-, zab-, mandula- vagy mogyorótejjel akarod, amelyek ugye nem tejek, viszont itt sok a vegán, és mindenféle növényi lónyállal rontják el az állítólag híres bécsi kávéjukat. Egyszer egy bácsi az első itteni munkahelyemen kért egy kleiner brauner gross-t (kis barna nagyot). Hát csak néztem hülyén, azt hittem szívat, így tőlem (akkor még) akarhatott bármit, nem kapott. Most már tudom, a kleiner brauner az a presszókávé kis tejjel, és mivel gross, azaz nagy, ezért helyből duplát akart csórikám. Mondhatta volna doppelte Espresso mit Milch-nek, akkor talán felfogom... :) Kiköltözésem után gyorsan felébredt bennem az igény egy baristaképzésre, mert itt minden annyira más, mint ahogy otthon tanultam, hogy nem árt megtanulni a helyi szokásokat. Mint például ezt, elrettentő példának - nyilván nem helyi lakosok követték el a táblafeliratot, meg nem is valami elit helyen, az árakat elnézve.


Ennyit az ivászatról egyelőre, egyszer majd élménybeszámolok a dolgok hogyanjáról is, az szórakoztatóbb. Mert inni kell, hogy ki ne száradjunk.

Prosit!