Nem vesztem el...

Lassan visszaszivárgok a blogomra. Alkottam én eddig is, igaz, nem sokat és nem csak scrapbookot - ezeket fel is fogom tenni nemsokára. Költöztem kicsit, még egy (remélem, utolsó) hátravan. Szép sorban helyére kerül minden.

Az igazság az, hogy volt némi szándékosság az eltűnésemben. Bántott valaki, akinek nem engedtem belépést az életembe, gondolataimba, és ettől kicsit megrémültem. De nem adom fel, mert a kedves kommentekből látom, hogy sokan olvassák, szeretik az írásaimat, munkáimat, és ez új erőt ad az alkotáshoz. Köszönöm!

Egyébként minden oké. Iiiimádom a munkámat, jó Pesten élni, nem bántam meg a döntésemet, sőt! Olyan dolgokhoz jutottam hozzá ezáltal, amiről nem is álmodtam: egy jó kis csapat, egy külföldi workshop, sok-sok új élmény! Igyekszem mindenről beszámolni!

Visszatérve a scrap-re, még áprilisban volt egy scrap-chat, amit én vezettem, akkor készült egy tavaszi oldal. Kapóra jött, hogy a Rayherben dolgozom, mert minden kéznél volt, ami a megálmodott oldalhoz kellett.

A papírok selejtezésre kerültek, mert megsérültek, így magamévá tettem gyorsan... Gyakoroltam egy kicsit a Sizzix-szel való vágást, így született az inda és a betűk, utóbbit jól megbántam, mert bár szépen mutatnak, majd' kiesett a szemem, mire mind az 55 nyavalyás betű a helyére került. A chat előtt Szilvi segített felragasztani, mert már nem láttam és ragadt minden... azért jó móka volt. Amikor csináltam az oldalt, először nagyon sziruposnak éreztem, ezért került rá a hullámkarton tintázva és jól megtépve, valamint ezért szúrtam a selyemvirágok közepébe szöget formázó miltonkapcsokat. Elég brutál megoldás "százas szöggel" virágot rögzíteni, de ennyi kellett. És imádom az akril félgyöngyöket is, olyan szépen lehet velük díszíteni bármit, legszívesebben mindenre tennék (teszek is).

A kép... hát annak is története van, szinte napra pontosan 3 évvel azelőtt készült, hogy most feldolgoztam. Eldugott borítékokból, dobozokból elkezdtek előbújni a régi fotók, emlékek, és most már elég erős vagyok hozzá, hogy kezdjek velük valamit. A képet kicsit manipuláltam, hogy jobban kifejezze az akkori érzéseimet: a nagy része szépiaszínű, kivéve az engem körülvevő "burkot", amit meghagytam színesben, sőt egy kicsit még rá is segítettem, hogy minél ragyogóbb, sugárzóbb legyen.

A napokban a szombati tanfolyamhoz kerestem egy fotót, ami megy a zöld-pink színpárhoz. Persze nem volt, de megláttam egy képet, ami szintén akkoriban készült. Átszíneztem zöldre (mondjuk nem éppen ezt az árnyalatot kerestem...), mert már megint TÚL SZÉP akart lenni az oldal, ezt valahogy nem bírom mostanában, brrrr...
A fotó tehát most zöld, mint egy ultrahang-kép. Esetleg zöld, mert egyesek szerint a zöld a nyugalom színe. (Szerintem nem.) Vagy zöld, mint egy nemtommi.


A részletfotókon látható bélyegszerű valamik az inchie-k, ezek 2,54 x 2,54 cm nagyságú négyzetek, remek kis 3D-s díszítések egy képeslapra is akár. Tényleg, olyat is csináltam, majd előkeresem és feltöltöm...

A kommentet meg érti, akinek értenie kell, remélem.

Jó megint írni.