Téli minialbum - és egy valóra vált kívánság

Amikor a decemberi szerkesztőségi scrap-találkozón megkaptam a téli készletet, azonnal kunyeráltam (azaz inkább zsákmányoltam...) Szilvitől egy kartondobozt borítónak és nekiláttam a minialbumnak. 4 lap, pár kiegészítő és pikk-pakk kész. Gondoltam én. Aztán otthon még kiegészült pár oldallal, magvas gondolatokkal, és valami olyan dolog lett belőle, ami most egy új fejezet kezdetét jelzi az életemben. Bemutatom az egészet, mert nekem fontos, és remélem, hogy aki megnézegeti, merít belőle erőt, ihletet, ötletet vagy bármit, hiszen ezért van ez a blogom. Hogy megosszak valamit magamból az olvasóimmal, virtuális és személyes ismerőseimmel, barátaimmal. És hogy megmutassam: csodák márpedig vannak.


Ez az első borító abból a bizonyos darab kartonból, némi struktúrpasztával megbolondítva. Rajta Pearl Touch gyöngypöttyök, egy filc-Bambi, szintén Szilvitől, és a cím: Plusz-mínusz egy tanulságos tél. Azért plusz-mínusz, mert leírtam az albumban a pozitív és negatív dolgokat, amelyek ezen a télen értek.



A szöveg nem mindenhol látszik, inkább ideírom: "Fura december volt... sok-sok munkával, amely az újrakezdés ígéretét hordozta. Néha már untam és fáradt voltam..." A strassz nyíl egy címkére mutat a másik oldalon: "Ez nagyon negatív!" Az akril lapot kontúrmatrica hópihékkel díszítettem, és a nagyobb barna címkét hátulról, glue dots-szal erősítettem oda láthatatlanul. Hát igen, sokat dolgoztam, két helyen is, mintha éreztem volna, hogy lesz mire költeni. A képen éppen a Vodafone pultjában unatkozom és magamat fotózom... no comment.




"Na, így nem szabad! Totális agybaj ellen a legjobb megoldás: barátnők és PARTY!" A party szó betűit Crystal Touch festékkel húztam át, ettől domborúak és csillogóak lettek. A másik oldalon "Gréti, Alíz és (r)én" vagyunk láthatóak, a Mikulás-party estéjén. Ők a kettes számú melóhely csapata, rajtuk mikulássapi, rajtam meg egy rénszarvas-agancs virít, nem vagyunk teljesen normálisak. Ettől olyan POZITÍV.


"Néha piszkosul egyedül éreztem magam. Ilyenkor sétáltam egyet, majd hazamentem és bezárkóztam." Szövegbuborék: "Telefon kikapcs, hagyjatok már békén!" A másik oldalon egy Beethoven-kotta darabja mellett engem (nem) lehet látni, mert a fejemre húztam a paplant. "De legalább kialudtam magam." A kék kartonból fodros szélű oldalt vágtam, amit lyukasztóval csicsáztam tovább, nekem nagyon tetszik!



A következő fénykép csak illusztráció, pedig "Szerettem volna csinálni egy hóangyalt, de nem esett a hó!" Van viszont kartonbambi, amit a filc-őzike körberajzolása után kivágtam(uhhh, soha többé!), majd arany tintapárnával bekenegettem. A másik lapon szép kilátás az erkélyemről, amint hó után vágyakozva pislogok kifelé. "Helyette minden reggel ezt láttam. Lehangoló! Semmi karácsonyi hangulat, csak szürkeség és -5 C."



"Amikor elromlott a radiátor, csak röhögtem és felöltöztettem Mizot" Szegény megadóan tűrte, hogy sokadjára is hülyét csináljak belőle, feje fölött szövegbuborékban a vélhető vélemény, mert azért mégiscsak egy öntudatos macskáról van szó: "Hová tűnt a meleg? Alattvalóm, csinálj valamit! Brrr..." Csináltam. Kihívtam a a szerelőt vasárnap délben, viszont nem mérgelődtem, csak jól szórakoztam az egészen. Ez pozitív, bizony! Negatív, hogy "Idén nem állítottam karácsonyfát. Mizo úgyis leborította volna." Talán van még, aki emlékszik a tavaly januári oldalamra, hehe... Ez egy akrillapon van egyébként, téptem egy darab csíkos papírt, felragasztottam, oszt jóvan.



Jó volt viszont az egyedül (de nem magányosan!) töltött karácsonyban, hogy rengeteg ajándékot kaptam, a másik oldalon pedig a következő szöveg áll: "A barátaim sokat segítettek nekem abban, hogy átvészeljem ezt a karácsonyt. Nékülük sokkal nehezebb lett volna!" Nekik raktam fel a Rayheres fémszívet egy biztosítótűre, meg a milton-szívet is, mert fontosak! Anitával voltam szenteste, Erással másnap, Gréti és Alíz sem felejtettek el - mellettem álltak. Köszönöm nekik!



A scrap.hu szerkesztőségi csapata kapja a következő oldalt. A címkék: hobbi, alkotás, közösség, kreativitás, jókedv, barátok -> SCRAP.HU! A szöveg mellette: "December 30-án Pesten szerkesztőségi scrap-találkozó volt! Régi vágyam teljesült, amikor bekerültem a csapatba." És ez így is van. 14 hónapja regisztráltam az oldalra, és nagyon sokat jelent nekem! Jó, hogy rátok találtam!



És itt a lényeg: nem jól olvasható, mert ezüsttel írtam... Igaz, már karácsony után, de "Budapesten végre igazi karácsonyi hangulatom lett. Elhatároztam, hogy 2009-ben vissza fogok költözni!" És most tényleg dobozolok: csak kívánni kellett? Újabb őz díszeleg a SK címkén, kotta, tépett papír és strasszok, ez az egyik kedvenc oldalam.



A másik meg ez. A szárnyakat kivágás után Pearl Touch-csal szegélyeztem, a címkén ez áll: "Ez az év is hamar elszállt... volt benne jó és rossz is, de nem bánom, fő a pozitív hozzáállás!" A túloldal valójában egy boríték, a bélyegző egy Rhonna Farrer-gyönyörűség...ahhhh. Ilyenem még sosem volt. A Bambi alatt a hó a tépett szélű kites papír, véletlenül lett ilyen, összekentem a félórás melóval hajtogatott borítékot, azért tettem rá a havat. De ha bárki kérdezné, tudatos tervezőmunka eredménye... :)



A boríték a fehér szalaggal záródik, amit a hópihe lyukain lehet áthúzni, megkötni. Benne a fogadalmak, kívánságaim, tanulságok. Szerepel köztük sok okosság: munkáról, barátokról, és arról, hogy ami elromolhat, az el is romlik, kár rajta bosszankodni. És nem cak a radiátorról beszélek... Leírtam, hogy a szkreppelés segített kifejezni önmagamat, és az, hogy mennyire elhiszem már: csodák márpedig vannak! Van pár fogadalmam: a cigi letevése, költözés, nevetés a bosszankodás helyett, és az, hogy vigyázok mindenre, ami és aki fontos nekem. Egészséget és boldogságot kívánok, megbecsülést a munkában, színházat, koncertet, utazást, és egy TÁRSAT, aki szeret, megbecsül, és akire felnézhetek. Mizo megvető tekintettel mereszti a fenekét a képen: meleg a radiátor és igenis van véleménye az albumról is: "Vége? Na végre! Úgy tudom, kell mondani ilyenkor valamit. Illetve kívánni. Egy kis Friskies-t. Ja nem, nem ezt... mit is?"



"Megvan! Boldog 2009-es évet!"

Hát ez lenne az album története. Azt hiszem, ez egy négy albumból álló sorozat első darabja lesz: minden évszakban készítek egyet, hasonló stílusban, más színekkel, az egész évemet meg fogom örökíteni. Úgy érzem, most elkezdődött valami nagyon jó dolog az életemben.

Néhány részletfotó még, aztán elég is ebből a hatalmas bejegyzésből, megyek aludni. Holnap már tényleg pakolni kellene... megint egy költözés... ááááá...

Mizo már veszi a sálját... vasárnap indulok, újabb kalandok várnak. A következő bejegyzésemet már Budapestről fogom írni.



Ja, éppen a lényeg maradt ki: a Rayhernél kaptam egy állást, úgyhogy hétfőtől már személyesen is találkozhatok Veletek! Addig is nagy-nagy ölelés: