Nem vesztem el...

Lassan visszaszivárgok a blogomra. Alkottam én eddig is, igaz, nem sokat és nem csak scrapbookot - ezeket fel is fogom tenni nemsokára. Költöztem kicsit, még egy (remélem, utolsó) hátravan. Szép sorban helyére kerül minden.

Az igazság az, hogy volt némi szándékosság az eltűnésemben. Bántott valaki, akinek nem engedtem belépést az életembe, gondolataimba, és ettől kicsit megrémültem. De nem adom fel, mert a kedves kommentekből látom, hogy sokan olvassák, szeretik az írásaimat, munkáimat, és ez új erőt ad az alkotáshoz. Köszönöm!

Egyébként minden oké. Iiiimádom a munkámat, jó Pesten élni, nem bántam meg a döntésemet, sőt! Olyan dolgokhoz jutottam hozzá ezáltal, amiről nem is álmodtam: egy jó kis csapat, egy külföldi workshop, sok-sok új élmény! Igyekszem mindenről beszámolni!

Visszatérve a scrap-re, még áprilisban volt egy scrap-chat, amit én vezettem, akkor készült egy tavaszi oldal. Kapóra jött, hogy a Rayherben dolgozom, mert minden kéznél volt, ami a megálmodott oldalhoz kellett.

A papírok selejtezésre kerültek, mert megsérültek, így magamévá tettem gyorsan... Gyakoroltam egy kicsit a Sizzix-szel való vágást, így született az inda és a betűk, utóbbit jól megbántam, mert bár szépen mutatnak, majd' kiesett a szemem, mire mind az 55 nyavalyás betű a helyére került. A chat előtt Szilvi segített felragasztani, mert már nem láttam és ragadt minden... azért jó móka volt. Amikor csináltam az oldalt, először nagyon sziruposnak éreztem, ezért került rá a hullámkarton tintázva és jól megtépve, valamint ezért szúrtam a selyemvirágok közepébe szöget formázó miltonkapcsokat. Elég brutál megoldás "százas szöggel" virágot rögzíteni, de ennyi kellett. És imádom az akril félgyöngyöket is, olyan szépen lehet velük díszíteni bármit, legszívesebben mindenre tennék (teszek is).

A kép... hát annak is története van, szinte napra pontosan 3 évvel azelőtt készült, hogy most feldolgoztam. Eldugott borítékokból, dobozokból elkezdtek előbújni a régi fotók, emlékek, és most már elég erős vagyok hozzá, hogy kezdjek velük valamit. A képet kicsit manipuláltam, hogy jobban kifejezze az akkori érzéseimet: a nagy része szépiaszínű, kivéve az engem körülvevő "burkot", amit meghagytam színesben, sőt egy kicsit még rá is segítettem, hogy minél ragyogóbb, sugárzóbb legyen.

A napokban a szombati tanfolyamhoz kerestem egy fotót, ami megy a zöld-pink színpárhoz. Persze nem volt, de megláttam egy képet, ami szintén akkoriban készült. Átszíneztem zöldre (mondjuk nem éppen ezt az árnyalatot kerestem...), mert már megint TÚL SZÉP akart lenni az oldal, ezt valahogy nem bírom mostanában, brrrr...
A fotó tehát most zöld, mint egy ultrahang-kép. Esetleg zöld, mert egyesek szerint a zöld a nyugalom színe. (Szerintem nem.) Vagy zöld, mint egy nemtommi.


A részletfotókon látható bélyegszerű valamik az inchie-k, ezek 2,54 x 2,54 cm nagyságú négyzetek, remek kis 3D-s díszítések egy képeslapra is akár. Tényleg, olyat is csináltam, majd előkeresem és feltöltöm...

A kommentet meg érti, akinek értenie kell, remélem.

Jó megint írni.

Téli minialbum - és egy valóra vált kívánság

Amikor a decemberi szerkesztőségi scrap-találkozón megkaptam a téli készletet, azonnal kunyeráltam (azaz inkább zsákmányoltam...) Szilvitől egy kartondobozt borítónak és nekiláttam a minialbumnak. 4 lap, pár kiegészítő és pikk-pakk kész. Gondoltam én. Aztán otthon még kiegészült pár oldallal, magvas gondolatokkal, és valami olyan dolog lett belőle, ami most egy új fejezet kezdetét jelzi az életemben. Bemutatom az egészet, mert nekem fontos, és remélem, hogy aki megnézegeti, merít belőle erőt, ihletet, ötletet vagy bármit, hiszen ezért van ez a blogom. Hogy megosszak valamit magamból az olvasóimmal, virtuális és személyes ismerőseimmel, barátaimmal. És hogy megmutassam: csodák márpedig vannak.


Ez az első borító abból a bizonyos darab kartonból, némi struktúrpasztával megbolondítva. Rajta Pearl Touch gyöngypöttyök, egy filc-Bambi, szintén Szilvitől, és a cím: Plusz-mínusz egy tanulságos tél. Azért plusz-mínusz, mert leírtam az albumban a pozitív és negatív dolgokat, amelyek ezen a télen értek.



A szöveg nem mindenhol látszik, inkább ideírom: "Fura december volt... sok-sok munkával, amely az újrakezdés ígéretét hordozta. Néha már untam és fáradt voltam..." A strassz nyíl egy címkére mutat a másik oldalon: "Ez nagyon negatív!" Az akril lapot kontúrmatrica hópihékkel díszítettem, és a nagyobb barna címkét hátulról, glue dots-szal erősítettem oda láthatatlanul. Hát igen, sokat dolgoztam, két helyen is, mintha éreztem volna, hogy lesz mire költeni. A képen éppen a Vodafone pultjában unatkozom és magamat fotózom... no comment.




"Na, így nem szabad! Totális agybaj ellen a legjobb megoldás: barátnők és PARTY!" A party szó betűit Crystal Touch festékkel húztam át, ettől domborúak és csillogóak lettek. A másik oldalon "Gréti, Alíz és (r)én" vagyunk láthatóak, a Mikulás-party estéjén. Ők a kettes számú melóhely csapata, rajtuk mikulássapi, rajtam meg egy rénszarvas-agancs virít, nem vagyunk teljesen normálisak. Ettől olyan POZITÍV.


"Néha piszkosul egyedül éreztem magam. Ilyenkor sétáltam egyet, majd hazamentem és bezárkóztam." Szövegbuborék: "Telefon kikapcs, hagyjatok már békén!" A másik oldalon egy Beethoven-kotta darabja mellett engem (nem) lehet látni, mert a fejemre húztam a paplant. "De legalább kialudtam magam." A kék kartonból fodros szélű oldalt vágtam, amit lyukasztóval csicsáztam tovább, nekem nagyon tetszik!



A következő fénykép csak illusztráció, pedig "Szerettem volna csinálni egy hóangyalt, de nem esett a hó!" Van viszont kartonbambi, amit a filc-őzike körberajzolása után kivágtam(uhhh, soha többé!), majd arany tintapárnával bekenegettem. A másik lapon szép kilátás az erkélyemről, amint hó után vágyakozva pislogok kifelé. "Helyette minden reggel ezt láttam. Lehangoló! Semmi karácsonyi hangulat, csak szürkeség és -5 C."



"Amikor elromlott a radiátor, csak röhögtem és felöltöztettem Mizot" Szegény megadóan tűrte, hogy sokadjára is hülyét csináljak belőle, feje fölött szövegbuborékban a vélhető vélemény, mert azért mégiscsak egy öntudatos macskáról van szó: "Hová tűnt a meleg? Alattvalóm, csinálj valamit! Brrr..." Csináltam. Kihívtam a a szerelőt vasárnap délben, viszont nem mérgelődtem, csak jól szórakoztam az egészen. Ez pozitív, bizony! Negatív, hogy "Idén nem állítottam karácsonyfát. Mizo úgyis leborította volna." Talán van még, aki emlékszik a tavaly januári oldalamra, hehe... Ez egy akrillapon van egyébként, téptem egy darab csíkos papírt, felragasztottam, oszt jóvan.



Jó volt viszont az egyedül (de nem magányosan!) töltött karácsonyban, hogy rengeteg ajándékot kaptam, a másik oldalon pedig a következő szöveg áll: "A barátaim sokat segítettek nekem abban, hogy átvészeljem ezt a karácsonyt. Nékülük sokkal nehezebb lett volna!" Nekik raktam fel a Rayheres fémszívet egy biztosítótűre, meg a milton-szívet is, mert fontosak! Anitával voltam szenteste, Erással másnap, Gréti és Alíz sem felejtettek el - mellettem álltak. Köszönöm nekik!



A scrap.hu szerkesztőségi csapata kapja a következő oldalt. A címkék: hobbi, alkotás, közösség, kreativitás, jókedv, barátok -> SCRAP.HU! A szöveg mellette: "December 30-án Pesten szerkesztőségi scrap-találkozó volt! Régi vágyam teljesült, amikor bekerültem a csapatba." És ez így is van. 14 hónapja regisztráltam az oldalra, és nagyon sokat jelent nekem! Jó, hogy rátok találtam!



És itt a lényeg: nem jól olvasható, mert ezüsttel írtam... Igaz, már karácsony után, de "Budapesten végre igazi karácsonyi hangulatom lett. Elhatároztam, hogy 2009-ben vissza fogok költözni!" És most tényleg dobozolok: csak kívánni kellett? Újabb őz díszeleg a SK címkén, kotta, tépett papír és strasszok, ez az egyik kedvenc oldalam.



A másik meg ez. A szárnyakat kivágás után Pearl Touch-csal szegélyeztem, a címkén ez áll: "Ez az év is hamar elszállt... volt benne jó és rossz is, de nem bánom, fő a pozitív hozzáállás!" A túloldal valójában egy boríték, a bélyegző egy Rhonna Farrer-gyönyörűség...ahhhh. Ilyenem még sosem volt. A Bambi alatt a hó a tépett szélű kites papír, véletlenül lett ilyen, összekentem a félórás melóval hajtogatott borítékot, azért tettem rá a havat. De ha bárki kérdezné, tudatos tervezőmunka eredménye... :)



A boríték a fehér szalaggal záródik, amit a hópihe lyukain lehet áthúzni, megkötni. Benne a fogadalmak, kívánságaim, tanulságok. Szerepel köztük sok okosság: munkáról, barátokról, és arról, hogy ami elromolhat, az el is romlik, kár rajta bosszankodni. És nem cak a radiátorról beszélek... Leírtam, hogy a szkreppelés segített kifejezni önmagamat, és az, hogy mennyire elhiszem már: csodák márpedig vannak! Van pár fogadalmam: a cigi letevése, költözés, nevetés a bosszankodás helyett, és az, hogy vigyázok mindenre, ami és aki fontos nekem. Egészséget és boldogságot kívánok, megbecsülést a munkában, színházat, koncertet, utazást, és egy TÁRSAT, aki szeret, megbecsül, és akire felnézhetek. Mizo megvető tekintettel mereszti a fenekét a képen: meleg a radiátor és igenis van véleménye az albumról is: "Vége? Na végre! Úgy tudom, kell mondani ilyenkor valamit. Illetve kívánni. Egy kis Friskies-t. Ja nem, nem ezt... mit is?"



"Megvan! Boldog 2009-es évet!"

Hát ez lenne az album története. Azt hiszem, ez egy négy albumból álló sorozat első darabja lesz: minden évszakban készítek egyet, hasonló stílusban, más színekkel, az egész évemet meg fogom örökíteni. Úgy érzem, most elkezdődött valami nagyon jó dolog az életemben.

Néhány részletfotó még, aztán elég is ebből a hatalmas bejegyzésből, megyek aludni. Holnap már tényleg pakolni kellene... megint egy költözés... ááááá...

Mizo már veszi a sálját... vasárnap indulok, újabb kalandok várnak. A következő bejegyzésemet már Budapestről fogom írni.



Ja, éppen a lényeg maradt ki: a Rayhernél kaptam egy állást, úgyhogy hétfőtől már személyesen is találkozhatok Veletek! Addig is nagy-nagy ölelés:

Helyzetjelentés

El vagyok havazva. Nektek köszönhetően is, kedves Olvasók! Az Anita-projekt úgy beindult, nem győzöm, nem győzzük már ketten.
Van egy kész albumom. Majdcsak felkerül ide-oda... türelem... :)
Van egy hírem is, erről majd később, ha realizálódik. Valóra válni látszik egy álmom.

Barátok.
Kedvesség.
Segítőkészség.
Ez mozgat most mindent körülöttem.

Nemnemnem, nem bőgök, nem én, szippp, szippp.

Néhány év türelmet kérek, mindjárt utolérem magam.

Azért vannak a jó barátok...

Ha az ember sötét hajnalban arra ébred, hogy egy riadt hang a telefonban azt mondja: kérlek segíts, baj van, az nem jó. Nagyon-nagyon rossz. Még rosszabb lehet annak, akivel a baj történt. Senkinek nem kívánom a csütörtökről péntekre virradó éjszakát.

Anita a barátnőm, ismerem már vagy 5 éve. Jelenleg Ausztriában dolgozik, egy multicégnél osztályvezetőnek tanul. Hogy majd itthon jó lesz. És vannak álmai, hogy majd kifizeti az autóját meg a lakását, meg majd be is rendezi és ehhez hasonlók. És elég egy szerencsétlen mozdulat, egy zárlatos konnektorba bedugott lámpa, és kész a baj. Édesanyja egyedül volt otthon, amikor este 8 körül kigyulladt a lakás.

Anita édesanyja a kórházban van az intenzíven, égési sérülések, némi sokk, füstmérgezés. De már jobban van. Lili kutya elpusztult, szegényke. A lakás egyik fele teljesen kiégett, a másik fele a sűrű, zsíros, műanyagos füst miatt használhatatlanná vált. Ruhák, bútorok, könyvek, személyes tárgyak, csecsebecsék, emlékek. Amikor reggel hétkor odaértem, kínomban csak annyit tudtam kinyögni: úgyis ronda volt a tapétád. Legalább elmosolyodott.

Kérlek benneteket, akik olvassák a blogomat, fogjunk össze egy kicsit. Annyi kreatív embert ismertem meg, talán tudnátok picit segíteni - nem anyagiakkal, hanem szeretettel, szépérzékkel, ötletekkel! Tudom, hogy ez egy olyan blog, amit elsősorban a scrap miatt olvasnak, olvastok, de járnak ide varrogatók, üvegfestők, egyéb kreatív tevékenységet űző emberek is: ha bárki kedvet érez magában, hogy egy kedves tárggyal, varrott holmival, bármilyen KÉZZEL KÉSZÍTETT és nem vásárolt, apróbb vagy nagyobb ajándékkal egy kis meglepetést szerezzen a barátnőmnek, nézzen át ide! Nyitok egy újabb blogot Anitának ajándékba, amit egyelőre titokban tartunk a barátokkal, akik mind-mind azonnal jöttek és segítettek a romeltakarításban, intézkedésben, újjáépítésben. A blogon megörökítjük a lakásfelújítás nehézségeit és már most nagyszámú vicces pillanatait, a lépéseket, ahogy a csúnya fekete valamiből egy szép kis lakás lesz újra, és ha valaki szeretne valamit üzenni, vagy küldeni akár csak egy "Szorítunk Neked!"-képeslapot, itt meg fogja találni Anita, amikor vége lesz az egésznek. Úgy terveztem, hogy a lakásavatón átadjuk neki ezt a blogot, és akkor majd más szemmel fogja látni az egészet.

Még egyszer a link: Anita új otthona

Kérlek, add tovább, linkeld be, hogy minél több kreatív csajhoz eljusson - ha csak ennyit segítesz, már az is nagy dolog!

Mindenkinek köszönöm!

Kipécéztek

Diadalmasan ülök a gép előtt és buzog bennem az elhatározás, hogy mivel új évet írunk, minden más lesz ezután. Kezdhetném például azzal, hogy elnézést kérek mindenkitől, aki az elmúlt időszakban kipécézett. A játék lényege, hogy megosztunk magunkról 7 érdekességet és megkérünk 7 másik barátot, tegyen ugyanígy. A kiválasztott személyek blogját belinkeljük, illetőleg értesítjük őket egy blogbejegyzésben, hogy kipécéztük őket. Na, ezt fogom most pótolni. De mivel a játék már régesrég lecsengett, és mindenki benne volt, akit egyébként én is kipécéztem volna, az utolsó lépések elmaradnak. Mehet?

1., Sznob vagyok és büszkén vállalom. Persze ezt csak azok látják így, akik nem ismernek igazán, vagy akik éppen haragszanak rám.

2., Mindig mindennel késésben vagyok, de dolgozom az ügyön, hogy ez megváltozzon.

3., Szeretek rejtőzködni és emellett túlságosan nyílt vagyok. Éppen ezért vágyom vissza Pestre, ahol csak egy lennék a kétmillió ember közül, mégis szabadon tudnám adni önmagam.

4., Képes vagyok folyamatosan édességet enni, rendes kaja előtt, után és helyett is.

5., Előbbi tulajdonságom nem nyilvánul meg látványosan, és ha ezt valaki szóvá teszi, halálra sértődöm, pedig megszokhattam volna már. Ennek ellenére imádom a csinos, szexis ruhákat, és néha a tükörbe nézve egészen meg vagyok elégedve magammal.

6., Többek unszolására belevágtam kis életem dokumentálásába. Mivel ez egy scrapblog, talán nem itt kéne kiélnem ezt a hajlandóságomat, pedig néha jajj, de az ujjaimban volt, hogy megírjam azt is, ami az udvarias és szabatos megfogalmazások mögött bennem van. Szóval aki tudja, hol keresse a másik blogomat, kérjen meghívót és talán kap is... Ha jól megy, akkor meg lehet, hogy kiadom könyvben. :)

7., Boldog vagyok. Ma kezdődik életem hátralévő része, és ez olyan izgalmas!

Szóval ezek lennének rólam így, 2009. január 1-jén.

Mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET!