Fantáziavilág

A Szívtől Szívig blogomon bemutatott füzetke fogadtatása után úgy döntöttem, egy nyereményjátékkal köszönöm meg a blogolvasóknak az eddigi kitartó érdeklődést, egyúttal népszerűsítem kicsit a Szívtől Szívig Albumkészítő Műhely blogját. Mint a számlálóm mutatja, el is érem hamarosan a 30000 (!) oldalmegtekintést, ezért egy újabb kis tutoriallal szeretnék nektek kedveskedni: megmutatom, hogyan készült az egyik nyertes ajándéka. Ez talán nem annyira scrapbook - vagy mégis? - , mindenesetre jó alkalom volt arra, hogy kipróbáljak egy új alapanyagot, a gessot. Használatát már sok blogon, mixed-media oktatóvideón láttam, és tényleg zseniális dolog, teljesen más, mint az akrilfesték.

Ezt a füzetet egy olyan lánynak készítettem, aki írónőnek készül, és ezért közel áll hozzá a fantázia világa. Ezt szerettem volna kifejezni a könyvlapokból "kibújó" angyallal, a sok virággal és a színvilággal is. Remélem, sikerült.

De elég a szóból, jöjjön az elkészítés módja lépésről lépésre.

Először is levágtam egy vastagabb szürkekartonból egy pár milliméterrel nagyobb darabot, mint az A5-ös füzet borítója. Ez azért fontos, mert először magára a borítóra dolgoztam, és a száradáskor összement, nem hittem a szememnek, de 2-2 mm-rel kisebb lett, kezdhettem újra. Ez már a második, javított verzió. Szóval, karton megvan. Egy Josephine Wall festményt leszedtem a netről, és fotólaborban kinyomtattam 10x7,5 cm-es méretre, matt papírra. Még jó, hogy egy fotó épp 10x15 cm, így ráfért kettő, és nem kellett a másodikkal is újra szaladgálni.

Ezután egy széttépett könyvből egy kb. 12x14 cm-es darabot középen majdnem teljesen beszakítottam, és V alakban felcsavartam egy kissé, ezen át fog kikukucskálni a festmény angyala. A később majd kilátszó részeket az angyal hajához illő vörösesbarna tintával öregítettem mindkét oldalon, hiszen fel lesz hajtva.

Kétoldalas ragasztóval ezt is a helyére illesztettem, arra kell csak figyelni, hogy a ragasztót a fotóra és a kartonra tedd, mert ha a könyvlapra teszed és rosszul ragasztod fel, akkor annyi. Így néz ki, de még nem kell kihajtani, csak mutatom.

 
Egy önmagában is mintás, strukturált felületű scrapbookpapírból téptem a következő darabot. Ősrégi papír, az Inspirables készletből való még a 2007 körüli időkből, de a Mammutban lévő Kreatív Hobbiban még van pár darab. Ha nincs ilyen, bármilyen más hasonló papír megteszi.

Most jön az érdekes rész. Egy papírzsebkendőt szétszedtem rétegekre, és szalvétaragasztóval felkentem a kilátszó kartonra, de úgy, hogy a kék papírra is bőven jusson. Ez azért kell, mert a prototípusnál nem zsebkendőztem, és a vágott papírszél gyönyörűen felhajlott a nedvességtől, és sehogy nem tudtam eltüntetni a szintkülönbséget na meg a repedést. Igen, próbáltam még több gessoval, nem ment. Másrészt így eleve adunk egy kis struktúrát a felületnek. Szóval jópár réteg zsepit rá kell ragasztgatni, jó ráncosan, aztán a szélén le kell vágni a felesleget.

Ez különben lehet vászonra is csinálni, festménynek. Ilyenkor a vászon oldalára hajtogatom-ragasztom rá a zsepi lelógó részeit. Aztán célszerű száradni hagyni. Vagy hajszárítózni.
Most jön a gesso. Egy kiszuperált késsel felmázolom a mellékelt ábra szerint. Majd megint szárad, jó sokáig.

Így fog valahogy kinézni a végén.

Keresek egy kék színt a fotón és megpróbálom kikeverni úgy kábé. Nem fog menni, de attól még jó lesz. Kicsi szivacsecsettel átmenetet képezek a fehér gesso és a kék papír között, koncentráltan a választóvonalnál, és halványan, elszórtan a többi részen.

Majd előveszem a lila Glimmer Mistet, vagy bármilyen fújós-pumpás festéket, és kb. 20 cm-ről fújok egyet ide, egyet meg oda. Itt nem baj, ha nedves még a kék akril, sokkal szebb lesz. Ha nem tetszik az eredmény, lehet megint próbálkozni a kékkel, meg a fehérrel, összemosni, megint fújni, szóval elrontani sem lehet, csak tovább tart egy kicsit. A lila mellé még használtam pár fújásnyi halvány arany festéket is, ez csak közelről látszik, és nagyon szép, mint az aranypor.

 
Száradás után felragasztottam a kihajtott könyvlap két sarkát. Az angyal haját folytattam egy madártollal is, véletlenül ÉPPEN volt egy ilyen színű otthon. De tényleg. Már csak a további díszítés van hátra.

Válogattam néhány olyan színű virágot, mint amilyen színek a festményen is megtalálhatóak. Lefújkáltam kicsit arany festékkel, ettől sárgásabb színűek lettek, de éppen ezt kellett. Pár virágot, amelyeknek amúgy is olyan semmilyen színe volt, az előbbi lila festékkel kezeltem.

Már csak fel kellett ragasztgatni. Került még rá egy kis könyvlap, egy fém szitakötő, pezsgőarany strasszok csillagnak, végül az elején használt vörösesbarna tintapárnával megkenegettem még itt-ott, de csak nagyon finoman.

Végül 3 mm átmérőjű kalauzlyukasztóval kilyuggattam a szélét, az eredeti füzetborítót használva mintának. Ilyen lett:

Remélem, örülni fog neki, aki kapja! 

Köszi, ha ezt a sokat végigolvastad, és ha még el is készítesz valami hasonlót, írd meg, én nagyon kíváncsi vagyok rá!

Szép estét!

Valami készül - dekorgomb házilag

Mostanában kedvem van alkotni. Időm továbbra sincs persze, de lelkesen használok fel minden szabad percet, hogy bütyköljek. Mert most van miről, kiről, gyönyörű alapanyagokat vettem és sok új fotóm van, amelyek csak arra várnak, hogy albummá változzanak. Már a múltkor a Facebookon bemutattam legújabb szerelmeimet, a házi dekorgombokat, de most úgy döntöttem, leírom gyorsan, hogyan készültek.

Az alapötlet Scrapfellow-tól származik, nagyon megtetszettek a gombjai, amelyek valójában kitűzők és mostanában nagyon divatos kiegészítőelemek. Annyira örültem, hogy végre itt is gyárt valaki ilyeneket, a gyerekkoromra emlékeztetett, amikor mindenkinek volt egy csomó kitűzője (általában smiley-s). Az én dekorgombjaim nem is ennek a helyettesítésére születtek, és csak fából vannak, nagy előnyük viszont, hogy a kívánt szövegű, színű és mintájú gombokat tudtam legyártani. Mondjuk macerás volt kicsit. De nagyon köszönöm az inspirációt, Ági! :)

A Rayherben vettem hozzá fa korongokat, van több méretben és azt hiszem, egyesével is lehet kapni. Kezdetnek ezt a 2 cm átmérőjűt választottam.

Alaposan és több rétegben lekentem fehér akrilfestékkel. Hófehér papíron dolgoztam, ami azért jó, mert ha festés közben rá is ragad, nem fog nyomot hagyni, és mivel olyan aprók, kézben nem lehet tartani igazán festés közben...

Aztán elővettem azokat a szalvétákat és papírzsebkendőket, amelyeket direkt a meglévő papírjaim mintájához és színéhez válogattam. Kicsit nagyobbra vágtam, mint a korongok átmérőja és csak a felső réteget használtam, tehát szét kellett bontani. Nagyujjúaknak nem ajánlott! :)

Aztán szalvétaragasztóval lekentem a korong felületét, és a bőven ragasztós ecsettel középről kifelé haladva rásimogattam a szalvétát a korongra.

A szalvéta olyan vékony, hogy a széleit gond nélkül visszahajtogattam a hátoldalra, szintén ragasztós ecsettel, miután a felső felület már száraz volt. Arra vigyáztam, hogy a színoldalon ne maradjanak látható csücskök, hanem szép kör alakú maradjon a gombom.

Amit nem teljesen borítottam be szalvétával, arra kivágott motívumot ragasztottam. Olyan apró volt ez a szívecske, hogy csak az ecsettel tudtam felkapni és a helyére tenni.

Aztán alkoholos filccel körbe is rajzoltam. Amire nem került szalvéta, arra pedig írtam. Fontos az alkoholos filc, a sima elmaszatolódik. Arra is ügyelni kell, hogy a szalvétaragasztó illetve a fényezéshez használt lakk oldószermentes, vízbázisú legyen. Egyrészt az nem oldja fel a színeket, másrészt mivel scrapbookhoz használom majd, a fotók biztosan nem örülnének egy agresszív oldószerrel kezelt díszítőelem szomszédságának!

  Hát ez lett a végeredmény, a vadiúj ILS papírjaim színéhez igazítva, mert minialbumot csinálok belőlük... Egyszer csak készen lesz.

Remélem, hasznosnak találtad ezt a kis tutorialt, de ha mégis inkább profi megoldásra vágysz, kukkants be Scrapfellowhoz, és válogass a gyönyörű kitűzői közül. A chewron-mintásra erősen fáj a fogam, meg a fényképezőgépesre is...

Ölelés:

Chipboard-cuccok türelmeseknek

Mint láthatjátok, nemrégiben megújult a blogom külseje. És nem csak az, sok minden más is, én is. Ezen a megújult blogon a szövegelés és a készülő oldalaim mellett olyan technikákat is szeretnék bemutatni, amelyeket mostanában láttam, ellestem innen-onnan, vagy már régóta használok és úgy gondolom, mások is tanulhatnak belőle.

Elsőként a chipboard-betűk és egyéb alakzatok felhasználásával fogok foglalkozni, mert ez egy olyan sokoldalú kiegészítő, amellyel sokkal plasztikusabbá, érdekesebbé lehet tenni egy-egy oldalt. Külföldi oldalak nézegetésekor sokat merengtem azon, hogy lehet az, hogy Jeanette vagy Kathy az USA-ban játszi könnyedséggel belenyúl kis csatos üvegeinek egyikébe és röhögve kirakja az ott talált kincsekből a "Fall in Alabama" címet, természetesen az oldalhoz tökkkéletesen passzoló színben és méretben. Mert akárhogy is számolom, ebben 5 darab A betű van, az egyik ráadásul nagy, normális gyártó meg egy betűkészletbe maximum 3 egyforma betűt tesz - ha tesz egyáltalán. Vegyél másikat. Meg harmadikat. Te akartál scrapbookozni, nem? Hmmm... de. B-terv. Akkor át kell fogalmazni a címet, hogy minél kevesebb azonos betűt tartalmazzon. "Fall in Alebumi" - nos, ez elég hülyén fest, Jeanette meg még a nevét is csak éppenhogy ki tudja írni, de Jeanette gazdag lány, jó neki az A-terv is. Ezért csak leszalad a hatalmas sarki scrap-boltba és megvesz még két készlet betűt, mert van pénze ilyenekre, nekem meg nincs. Csak egy B-tervem.

Kell hozzá először is egy jó adag türelem. Aztán egy vékony (1 mm-es) könyvkötő karton, egy jó éles olló meg egy hobbikés, plusz amivel díszíteni fogom a kész cuccot. FIGYELEM! Mivel ezt a bejegyzést kevésbé gyakorlott scrappereknek is szánom, előrebocsátom, hogy nem árt először inkább nagyobb méretű betűt, formát csinálni próbaképpen, nehogy emiatt megutálja az egész scrappelést, vagy egy-kettővel kevesebb ujjal kelljen verni a klaviatúrát vagy tisztába rakni a kisbabát, hehe. Én már csak a körmeimbe vágok bele időnként, de az visszanő.

Szóval. Fogom a kartont és felrajzolom rá a betűt, amit használni fogok. Nem kézzel, én nem tudok olyan szépen írni, hanem van néhány sima A4-esre nyomtatott betűkészletem, alá az indigót meg a kartont és hajrá! Kivágom éles ollóval, a nehezen hozzáférhető helyeken sniccerrel (ezért kell a vékonyabb karton, hogy szépen lehessen vágni). Aztán csak ülök egy darabig és megvárom, amíg a vér visszacsorog az ujjaimba és már nem szeretnének annyira leesni a kezemről. Majd fogom a kész betűt és szigorúan pofával lefelé ráragasztom a megfelelő színű papír hátoldalára, majd ha megszáradt, az előbbi technikával körbevágom. Természetesen ez a széptől még elég messze van, némi csiszolgatás-reszelgetés után viszont meglepően pofás. Elő egy filctollat, és a kilátszó széleket szépen áthúzom vele, ez sokat javít majd az összhatáson. Akár rögtön fel is használható a művünk, de mi nem érjük be ennyivel, nem ám!

Mit is kezdhetünk még vele?

1., Fogjuk a Crystal Touch nevezetű, jobb papírboltokban 4-600 Ft-ért kapható, átlátszóra száradó 3D-s festéket és szépen bekenjük vele az egészet. Először a kontúrját húzzuk ki, majd teljesen ki is töltjük a formát. Ezután elmegyünk randizni, összedobunk egy négyfogásos ebédet vagy alszunk egy nagyot, mert iszonyat lassan szárad, s ezalatt fehérből szép fényes, átlátszó bevonatot képez a betűn. Gyönyörű!




2., És ez még fokozható. Frissen mázolva különböző dolgokat lehet rátenni. Gazdaságos áruházban 200 Ft alatt kapható kis kémcsövekben mindenféle színű csillámpor, szórjunk rá keveset - karácsonyi oldalakhoz vagy partiképekhez nagyon tuti, főleg ha mintás papírral vontuk be a betűt.




3., Lehet belenyomni apró strasszköveket, gyöngyöket, ez elegáns hatást ad a betűnknek.




4., Ha valami atom csillámos betűre lenne szükségem, akkor átlátszó körömlakkal jó vastagon bekenem a betűmet és izomból belenyomom a csillámporba. Lerázogatom, és egy kis idő múlva a rögzítés végett átkenem újra lakkal. Aztán kicsit verem a fejemet az asztallapba, hogy miért is nem tettem alá újságot, mert most csillámos a kezem, a macska feje (közben megsimogattam kicsit őkelmét), valamint jutott a ruhámra, a szőnyegre, az arcomra és minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyre. Csinálhattam volna az erkélyen is, de a légmozgás úgyis szanaszéjjel fújta volna az egészet, mint a múltkor. Saját kárán tanul az ember lánya.




5., Nyaralós képekhez csillám helyett szép, finom homokot is lehet használni. Ilyenkor nem kell vastagon bekenni Crystal Touch festékkel a cuccost, elég nyomni rá egy keveset és aztán egy papírcsík végével vékonyra szétkenni, majd jó alaposan belenyomkodni a chipboard-díszt a homokba. (Ha lakkot használunk, az ilyenkor nem annyira jó, mivel nem lehet utána lelakkozni anélkül, hogy elveszítené a szép színét a homok.) A teljes száradás után egy puha ecsettel leseperjük róla a felesleget, és mehet az albumba anélkül, hogy utána minden tele lenne homokkal.




6., Természetesen mindenféle más formát is lehet használni, sőt különböző alakú dolgokat egymásra rétegezve is be lehet vonni Crystal Touch festékkel. Úgy fog kinézni, mint egy kis dombormű. Vagány, nem?














( +1., Ha valakinek akrilfestékei vannak otthon, hasonlóan lehet használni akár alapozásra, akár teljes festésre, és száradás után ebben is megmarad a csillám. Nekem nincs, de tervezem a beszerzését, mert már többször nagy hasznát vettem volna.)

Remélem, tetszett ez az érdekes technika és ígérem, lesz még ilyen!

Jó kísérletezést, pussz:

Mesi

N, mint NA VÉGRE!

Mostanában kicsit zűrösek voltak a napjaim. Tamás kollégám felmondott a cégnél, így sok olyan dolog szakadt egyszerre a nyakamba, amit alapesetben eszem ágában sem lett volna magamra vállalni. Emellett még forgalma is volt a boltnak, péntek 13-án az idei év legnagyobb bevételű napját produkáltam - tök egyedül. Gábor se látszik ki a munkából, elkezdődött a betakarítás, ami miatt hajnaltól késő estig dolgozik. Erás felmondott a TESCO-ban, meg egyébként is beteg egy ideje, úgyhogy őt sem látjuk. Szegény Mizo szívta meg a legjobban, mert amellett, hogy nélkülöznie kell minket, idegesek is vagyunk otthon, ráadásul éppen most jutott eszünkbe átszoktatni Őkelmét a méregdrága macskaalomból a bioszalmába.

Hát volt hozzá néhány szava, az biztos. Még jó, hogy nem értettük.

Az úgy volt, hogy Gábor egyszercsak megjelent a harmadik emeleti panelban egy 20 kg-os zsák szalmával a vállán. Milyen erős, gondoltam én büszkén, ez hülye, gondolta Mizo, miután magához tért a sokkból és kimászott a ruhaszárító alól. Koszos alom ki, puha és finom illatú szalma a helyére, macsek bele, nyomjad. Nem nyomta, viszont finnyásan rázta a lábát, nyávogott is kicsit és nagyon nem értette a dolgot. Majd rájössz magadtól, mire való, mondtam neki, balra el. Félóra múlva már ment a műsor. Macsek cikázik a lakásban, kapkod a lábujjam után az ágyra, cirkusz, hiszti, miegyéb. Elég volt egy pillanat, és amikor kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, a Dög behúzott a fürdőkád alá és elvégezte a dolgát.

Nem baj, nem bántottam. Mondtam neki, hogy fúj, és beletettem a fenekét a szalmába. Mizo ki. Megint bele. Megint ki. Sebaj, nem adjuk fel. Másnap délben rohanok haza, alom érintetlen, a Dög síkideg, megyek be kezet mosni, fekete villanás a kád alatt, majd a jól ismert: ááááhh, ja nem, psssss. Anyád. Hmmm... az én vagyok, semmi baj, most még nem öllek meg, csak legközelebb. Este ugyanez a jelenet, csak még sikerül időben becsapnom előtte az ajtót. Beleteszem a szalmába a fenekét, tagoltan magyarázom neki, mire is való ez az új valami, mindannyiszor megvető tekintettel kimászik. Ha nem, hát nem. Bánomisén.

Az áttörést Gábor hazaérkezése hozza meg. Ajtó nyílik, Dög rohan, nyávog, üdvözöl, majd... te jó ég, nem hiszem el... én még olyan megvetést nem láttam a gombszemeiben, mint akkor. Őfelsége finnyásan ráteszi a valagát a szalmára és látod-Apa-de-csak-a-kedvedért nézéssel nagy kegyesen elvégzi a dolgát. És nem kotorja el maga után, dehogy! Farok felcsap, balra el, kapard el te, ha már voltam olyan szíves én. Dícsérjük meg, mondja Gábor bátortalanul, még mit nem, elég dícséret az, hogy nem rúgom fel a fürdőszobai kaland után, mondom én. Persze aztán végül mégis megkapja a simit, mint másnap kiderül, elhamarkodottan, mert ugyanígy eljátssza elölről az egészet, lehet felmosni a kád alatt.

Negyedik nap már nagyon unom. Te jó ég, mi lesz, ha a saját gyerekemet kell majd bilire szoktatni... Reggel rohanás a melóba, hol van a kulcsom, a telefonom, a kajám... - és lám, Mizo a szalmán gubbaszt és produkál. Örülök, hogyne örülnék, de miért épp itt, és miért most, és áhhhh... de legalább a helyére. Simi, takarítás, ma jó napom-pom-pom van. Egész addig, amíg be nem érek, cirkusz a köbön, de ezt már lassan megszokom. Leginkább a szkreppelés hiányzik, az mindig megnyugtat, de egy hete úgy remegek az idegtől, hogy nem is merek hobbikést venni a kezembe, mert az ujjaim bánnák.

Este levél Hanától, és az ötlet: csináljunk meglepit Erikának. Ettől felvillanyozódom, és eldöntöm magamban, hogy mától másképp csinálom. A fogadalom a következőkből áll:

1. Nem húzom fel magam a vevőkön



2. Nem hagyom, hogy elvegyék az ebédszünetemet



3. Nem veszekszem a főnökömmel, mert az rém fárasztó



4. Nem csinálok meg semmi olyat, ami nem az én dolgom



5. Nem ordítok Gáborral



6. Nem ordítok Mizóval



7. Nem vonom meg magamtól a szkreppelést idő hiányában, mert igenis időben hazamegyek

Viszont:

1. Mosolygok, az mindenkit sokkal jobban bosszant



2. Kényelmesen, a saját tempómban dolgozom, így kevesebbet hibázok



3. Kiállok az igazamért és elmondom a véleményemet - halkan és szépen



4. Megmutatom az új kollégáknak, hogyan mennek a dolgok, így ők is meg tudják csinálni



5. Gondoskodom Gáborról és kedves vagyok vele



6. Megdícsérem Mizót, ha nem csinál a kád alá



7. AKKKKORIS szkreppelek!!!!!!

Ennek eredményeképp elkészült egy N betű, ami nekem most nem csak azt jelenti, hogy boldog születésNapot, Erika, hanem azt is hogy Na végre! Végre rendezem soraimat, és ettől a környezetem is nyugodtabb lesz. (Főleg Mizo, aki, jelentem, mára már zökkenőmentesen átállt!) Íme az ajándék képeslap:

Lila kartont használtam alapnak, rá fehér szivacslapból készült a betű. A miltonkapcsok saját kezűleg készültek, ezekkel rögzítettem fel a két kis virágot. A flittereket gyönggyel varrtam fel, és a szélén is varrást használtam díszítésnek. Olyan kis egyszerű lett, de végre csináltam valamit, ami megnyugtatott. A legjobb persze az volt az egészben, hogy a renegeteg chatelés közben, ami a feltöltéskor ment, remekül szórakoztam és másnap Erika is kellőképpen meglepődött és nagyon örült! Szuper volt az egész, na! Köszönöm az egész kis közösségnek ezt az élményt!

Nyugalmas napokat és jó alkotást kívánok minden kedves olvasómnak!

Pusssz: Mesi

Virágok, miltonkapcsok és varrógép

A most készülő családi albumot varrni fogom, határoztam el magamban a múlt héten, és már felsejlett lelki szemeim előtt egy finom, míves papírokból, csipkékből és selyemvirágokból álló, rafinált albumcsoda, amit könnyes szemmel lapozgat a család egy nyári délutánon a kerti hintaágyon ülve. Elő hát a varrógéppel! Bekommandózok a scraproomomba, mert nekem már ilyenem is van, és befekszem az asztal alá, ahová a múltkori rendrakáskor életem párja betuszkolta a gépet. Őskövület Neumann gép, őskövületi súllyal, persze, hogy nem bírom kicibálni. Mizo érdeklődve somfordál körülöttem, ha lefekszem, ő is ellapul, és persze megint útban van, majd bemászik a sarokba és magára rántja a cérnásdobozt. Gyorsan kivágom, a múltkori varrógépes akciója után amúgy sem szívesen engedem be a szobába.

Az úgy volt, hogy a patchwork-takarómat varrtam, míg Gábor a hátam mögött feküdt és olvasott, Mizo meg az asztal szélén ült és érdeklődve figyelt. Micsoda idill, gondoltam magamban, ám ez szertefoszlott, amikor Őmacskasága egy hirtelen mozdulattal bedugta a szőrös kis mancsát a fel-le mozgó tű alá. Egy pillanat alatt történt. Mesi széket kirúg, visít-toporzékol-jajveszékel, Mizo ordítva nyávog, Gábor ugrik, könyvet eldob, varrógépet konnektorból kihúz, macskát ölbekap... Csönd. Vagy fél percig még némán meredtünk egymásra így hárman, aztán Gáborból kirobbant a röhögés. De röhögtem már én is, könnyes szemmel, egyedül Mizo nem díjazta a humorunkat, mert leugrott Gábor öléből és farokfelcsapva, sértődötten odébbállt. Azóta nem nagyon szereti a varrógépet. Gábor utólag megjegyezte, hogy majdnem infarktust kapott, amikor egyszerre kezdtünk el ordítani a Döggel, pedig nem is varrtam át a mancsát, csak a tű felső részénél lévő foglalat nyomta oda a talphoz, így azért vér nem folyt.

Na, ezt elkerülendő most nem fog bent lebzselni, amíg én varrok, azt garantálom. Hogyisne, majd megcsócsálja a szalagjaimat meg a gyönyörű selyemvirágokat, amiket most szereztem. 300 Ft-ért újítottam egy olyan ronda művirágcsokrot, amilyet még nem látott a világ. Volt benne mindenféle növény, a piros pipacstól a nárciszon át a szegfűig minden; szóval olyan műanyag-vázába-poros-horgolt-csipketerítőre való borzalom. Fotós barátom meg is jegyezte, hogy ha nem tudná, hogy a kezemben ezek a cuccok átlényegülnek, azt hinné, hogy ízlésficamban szenvedek, valamint nem szégyelltem-e végigmenni ezzel az utcán. Biztosítottam, hogy nem és még az üzletben nekiálltam szétkapni a csokrot,hogy aztán otthon egy kis vasalgatás után kb. 60 remekbe szabott selyemvirág boldog tulajdonosává váljak. Ja, és vettem egy doboz miltonkapcsot is 220 Ft-ért. Szépen beleszurkáltam őket egy dobozba, majd körömlakkal estem neki, így van egy 100-as csomag színes fejű miltonkapcsom is. A csillámos úgy készült, hogy színtelen lakkal bekentem a kapocs fejét, belemártottam csillámporba, száradás után pedig újabb réteg lakkal rögzítettem, hogy ne peregjen le. Alkotásra fel!











Mivel a családi album ajándékba lesz, nem szeretném még lelőni a poént, így képeket addig nem is tudok felrakni. Ha teljesen elkészül, részletes leírással és fotókkal fog itt szerepelni, ígérem. Addig is megmutatom a legutóbbi staféta-képemet, amelynek témája az anyaság volt.

Merített, virágszirmos papírt használtam alapnak, hozzá bordó batikolt papírt a fénykép alá és ebből vágtam ki a szalagokat is, amelyekre egy-egy szem fagyöngyöt fűztem fel. A címkéket a Canon oldaláról nyomtattam, ezek is merítettpapír mintájúak. 3 gomb még és ennyi. Még soha nem csináltam ennyire egyszerű oldalt, de minél tovább nézem, annál inkább tetszik. Hátha belejövök.













Most megyek és csinálgatom tovább a családi albumot, Mizo bármilyen jellegű közreműködése nélkül persze.

Köszi, hogy benéztél!

Mesi

Egy "nyugodt" hétvége

Alig vártam már a hétvégét! Nőnap alkalmából a boltban a fiúk virágot akartak venni nekem, amit köszönettel elutasítottam, mondván Mizo úgyis megenné. A Dög ugyanis előszeretettel esik neki mindennek, ami zöld, zörög vagy hosszú, így történhetett meg, hogy valamelyik nap nagy csörömpölésre rontottam be a konyhába. Az én drága cicám felmászott a konyhaszekrényre, lerántotta az épp gyökerező futónövénykémet, ami a szekrény tetejéről lógott le. Még jó, hogy a befőttesüveg, amiben volt, nem tört darabokra, Mizo mindenesetre fekete szélvészként rongyolt be a házikójába, a szemét tudja, ha rosszat tesz, aztán slisszol persze ezerrel... Jelenleg ugyanezt a játékot játssza - őrültként rohangál a lakásban, éppen most vetette be magát az ágy mögé, magával rántva a házimozi egyik hangfalát... nem értem, esküszöm, nem értem. Talán a most kezdődött Forma-1 futamokra melegít, mivel néha Lewis Hamiltonnak szólítjuk. Mindketten feketék és mindkettőjükért rajongok, bár Hamilton még soha nem borította bele Gábor papucsába az ivóvizét, mint az előbb Mizo.

Virág helyett kaptam tehát egy könyvutalványt 3000 Ft értékben, gyorsan rendeltem hát egy könyvet, amire már régóta fájt a fogam. Julie Hickey: Üdvözlőlapok saját kezűleg a címe és GYÖNYÖRŰŰŰ!!!!

Gyorsan neki is álltam képeslapokat gyártani, mivel a Scrap.hu-n húsvéti staféta kezdődött, és kézzel készített üdvözlőkártyát küldünk egymásnak. Azaz nekiálltam volna, ha megtaláltam volna a mintás papírjaimat. Eltűntek! Elnyelte őket a föld - vagy a scraproomnak kinevezett varrószobám valamelyik felderítetlen sarka! Félóra hiszti után nekiláttam a meglévő dolgokból kreálni valamit, de mivel az íróasztalom tetején hegyekben álltak a holmik, a varrószobában meg a lábujjamat alig bírtam letenni, átköltöztem a nagyszobába.



Nincs még elég rumli, morogta Gábor és bekapcsolta a TV-t. Így hát A dadus c. folytatásos őrület háttérzaja mellett próbáltam ihletet meríteni, amikor Mizo megjelent egy aranyszínű szalaggal a szájában. Ő ugyanis nagyon kreatív. Képes kiválasztani a legszebb, legdrágább szaténszalagjaimat és nyálasra rágni, ezzel is kifejezve tetszését. "Kretén állat!" üvöltéssel eredtem a nyomába, persze behúzott a házába, de legalább elengedte a szalagot. Épp kezdtem volna a szokásos "Ha még egyszer bemész a szobába..." mantrámat, mire Gábor csendesen megjegyezte, hogy azért rakott fel a múltkor új zárat az ajtóra este 10-kor, hogy BECSUKJAM. Lehet benne valami.

Néhány óra elmélyült munkával ezeket csináltam:




















Legújabb szerelmeim a kontúrmatricák. Még a múltkori pesti túrán szereztem őket a Mammutban található Hobbyművészben, akciósan 99 Ft-ért kicsit sérülteket és 192 Ft-ért vadiújakat. Ebből készültek a pillangók a lila kártyán, különféle színű kartonokra ragasztottam és 3D-s szivacsragasztóval rögzítettem a lapra. A strasszokat a Rossmann-ban lőttem, telefondíszként árulják mindenféle hülye mintázatban, 99 Ft-ért. Ezúton köszi Moncsinak a lelőhelyért! Az anyáknapi lapokkal előre dolgoztam egy kicsit, de legalább nem akkor kell kapkodni. A felirat, a virág és a szegély is kontúrmatrica, a lap hajtásába pedig fehér cérnából és gyöngyökből készült fityegő került, miután rávettem a Dögöt, hogy ne egyen kásagyöngyöt és kihúztam a gyomrából fél méter cérnát.

Megőrjít ez az állat... Bár megvádoltam a múltkor a cikkcakk-olló elrekkentésével is, aztán végül kiderült, hogy mégsem ő volt a bűnös, vagyis ebben éppen nem, de... Valamelyik nap érdekes szagra figyeltem fel, ami élénken emlékeztetett - á, az nem lehet, ki vagy herélve, UGYE, MIZO?! Ugye... ugye nem... áááá, fúj, nagyereideteszemét stb, stb... Mizo balra el, én meg majd elájultam, amikor felfedeztem a szag forrását. Belepisilt a padlón heverő nagy dobozba, amiben csomagolópapírok, textildarabkák és egyéb hasznos holmik voltak. Mentsük, ami menthető. Elég kevés cucc maradt, ami megúszta (szó szerint, mert a Dög a bős-nagymarosi vízerőművet megszégyenítő mennyiséget produkált), úgyhogy szinte az egész motyót szanálni kellett. Jó a rosszban, hogy előjött a cikkcakk-ollóm. Miután (szokás szerint) megígértem a Szőrösnek, hogy kicakkozom a fülét, ő meg a házikója biztonságos mélyéről (szokás szerint) elnyávogta a véleményét, és Gábor felszerelte a zárat, megnyugodtak a kedélyek.

Apropó, szoba. Bozótvágó kés nélkül már be sem merek menni, és bárhová lépek, összetaposok valamit... hmmmm... talán ha rendet raknék. Gábor segít, lelkesen beül a szoba közepére és megtervezi, hogy milyen fiókos tárolót fog gyártani nekem meg a vackaimnak. Csak győzzem kivárni. Azért a szándékot értékelem.



3 órámba került, míg mindent a helyére tettem, a végeredmény inspiráló és megnyugtató egyszerre, legalább egy hétig mindent meg is találok. Áhhh... zseni vagyok.


Végül befejeztem a legújabb minialbumomat is, amit a 2Peas galériájában láttam meg. Az album a LOVE feliratot formázza, előállítási költsége kb. 70 Ft. Kell hozzá kb 1/3 ív könyvkötő karton és két függönykarika, valamint egy betűkészlet-sablon, amit a Wordből nyomtattam 530-as betűnagysággal. Ezt szépen ki kell vágni és felrajzolni az első betűt a kartonra, majd a következő betű előtt annyi helyet kell hagyni, hogy ha ráhajtom, félig takarja ezt az első. És így tovább, egészen az utolsóig.













Lyukasztgatás után összefűztem a betűket, esetleg még egy picit meg lehet csiszolgatni a szélét, hogy ne legyen rojtos. Büszkén jelenthetem, hogy igen jól haladok a hobbikés kezelésének elsajátításában, ezt már azzal csináltam.



A végeredmény nekem nagyon tetszik, már tervezem a következőket, egyet Anyukámnak "Ildikó" betűkkel, egyet meg Gábor szüleinek a házassági évfordulójukra, ami a "32 év" feliratot formázza majd. Már csak arra kell ügyelnem, hogy mindig bezárjam az ajtót, mert ha Mizo szétcincálja az albumot (képes rá!), sajnos ágyelőt kell csinálnom Őfelségéből.

Pussz: Mesi

Még nem vagyok milliomos

Vasárnap, március 2-án volt a Legyen Ön Is Milliomos! szereplőválogatása. Ha nagyzolósan szeretném mondani, castingja. Hmmm... ez nem én vagyok, meg még amúgy sem tudom, mi lesz a vége. Persze, minden pesti kirándulásnak az a vége, hogy valamelyik kreatív boltban kötünk ki - de erről majd később.

Maga a válogatás elég vicces volt. A címet alig találtuk meg, fenn volt a hegyen, egy kacskaringós kis utca végén. Gábor tök betegen, lázasan, én meg magassarkú csizmában, talpig sminkben botorkáltam fel. A szerkesztőség előterében találkoztunk a többi jelölttel, többek között egy nagggyon okos, csinosan öltözött sráccal (kockás ing, begyűrve a fülig felhúzott farmergatyóba), aki végig osztotta az észt. Hogy az ő egyik nagybátyjának az ismerősének a mittoménkije már egyszer szerepelt, és MAJDNEM eljutott a 3.000.000-ig, de akkor... Hmmm... érdekfeszítő. Idegfeszítő. Mielőtt még megtudtam volna, hogy ő hányszor és miért (nem) volt még a stúdióban, betereltek minket egy tárgyalóba, ahol egy kissé zaklatott lány felcímkézett minket és le is fotózott. Szerencsére csak szemből, bár gondoltam, hogy oldom kissé a feszültséget és megkérem, hogy jobb és bal profilból is lőjön egyet, mint a börtönfotókon, de nem úgy tűnt, mint akiben túlteng a humorérzék.
A tesztkérdések elég jól mentek, de próbáltam én lesni is... Jól tettem, hogy nem másoltam a válaszokat, mert itthon megnéztem a kérdést és nekem volt igazam mindkét szomszéddal ellentétben. Persze az égés volt, hogy a pentatlon (öttusa) nekem NÉGY sportágból áll, mentségemre szóljon, hogy végülis két hete tanulmányozozm az amerikai törit, a Pentagont is beleértve, talán a nevem mellé azt is fel kellett volna írni a címkémre, hogy VESZÉLYESEN HÜLYE. Kérdeztek még Margaret Thatcherről, meg a Kékszakállúról, a Göncölszekérről és lövésem sincs már mi mindenről, de a lány azt mondta, hogy az utolsó hat kérdésre koncentráljunk. Hát ez megint egy sor értelmes kérdés volt - magunkról. Nem írtam még eleget a múltkor? Most közzétettem tehát, hogy a múltkori sátorozáskor féltem éjjel a vaddisznóktól, hogy Kásás Tamás lábai előtt úszkáltam egyszer a Komjádiban és majdnem megfulladtam, olyan imádattal meresztettem rá a szememet... Ha dilist kerestek, megtaláltátok, gondoltam, és belehúztam, hogy minél több "kreatív" választ kreáljak 15 perc alatt. Aztán személyes elbeszélgetés következett, vigyorogtam előre, mint a vadalma. Szerencsém volt. A srác először a pénzre kérdezett rá, majd a scrapbookra, így lazán és zavartalanul csevegtem, a végén szerintem már unta a banánt, mert mosolyogva elköszönt. Mindenesetre ha már azt leszűrte, hogy nem fogok kukán ülni Vágó előtt, akár be is választhatnak. Még egy-két hét... Jajjajj... Tanulni kellene, de ehelyett minden mással foglalkozom. Ma délután például albumot gyártottam SK.

Ez úgy jött, hogy voltam abban a bizonyos boltban. És majdnem infarktust kaptam, amikor megláttam, mennyibe kerül egy kész, natúr album. Megállapítottam, hogy még mindig nem vagyok milliomos, csak (remélem), jó úton haladok felé és fájó szívvel csak néhány kontúrmatricát és négy ív igazi, gyönyörű scrapbook papírt vásároltam. Itthon pedig szépen vettem két ív könyvkötő kartont (a vastag 270, a vékonyabb 150 Ft!), meg a TESCO-ban a barkácsosztályon egy csomag nikkelezett függönykarikát (240 Ft), és hajrá!

A nagyobb albumhoz vágtam 6 db 29x31-es lapot a vékony, és 2 db ugyanekkorát a vastag kartonból, utóbbiak lesznek a borító lapjai. Azért 31 cm-t, mert a maradék 2 cm a lyukaknak kell, hogy szép négyzetes maradjon a kész albumoldal. A kis szögletes a leeső csíkból lett, a vastag kartont 12x14-esre daraboltam. A vékony karton potyadéka kör (csepp) alakú albummá avanzsált, 6 cm-es sugarú körökre derékszögben rárajzoltam a sarkat, ebbe került a lyuk. Ezt már ollóval vágtam körbe, majd' leestek az ujjaim a végére, elég vastag a vékony is. A függönykarikát Gábor kissé széthajtotta, ezzel átfűztem a lapokat és voilá! Ilyenek lettek:



Ki is lehet nyitni őket... bár így üresen még nem nagy szám.



Legközelebb megpróbálkozom valami bonyolultabbal, nagyon szép formájú albumokat láttam a neten, amelyek itthon biztosan nem kaphatóak... meg hát úgysem tudnám megfizetni - nem vagyok milliomos ugyebár.

Remélem, hasznosnak találtad ezt a kis szösszenetet. Tudom, hogy nem egy spanyolviasz, de kb. negyedannyiba került házilag, mint előregyártva. Jó kreatívkodást!

Időhiányban

"...és az idei Scrapbook Oscar-díj nyertese..."
A teremben néma csend, csak a papír zizegését hallani, ahogy a műsorvezető egy kis arany papírvágókéssel felnyitja a borítékot. Harapni lehet a feszültséget, előredőlök és hevesen ver a szívem...
"...nem mááááás, miiiiint: Mesiiii!!!"
A tömeg felzúg, tapsvihar, én, tényleg én, kérdezem magamtól magamon kívül, majd felpattanok és hosszú, gyöngyökkel ékesített ruhámban a pódium felé indulok. És ekkor...
"Kukorikúúú, kukorikúúú!"
"Miaúúú, miaaaaúúú!"
Mi a fene ez, ki mer belekukorékolni és belenyávogni az álmomba, jajjj, csak egy percet még... El fogsz késni, hallom Gábor hangját, persze, reggel van és megint nem tudtam rendesen kialudni magamat és megint álmos leszek és a Dög már megint a reggelijét követeli és megint... megint... Aki késő estig scrappel, bizony így jár.

Nem férek bele 24 órába. Talán ha 36 vagy 40 órából állna a nap, bár akkor többet kellene dolgozni is - nem, az mégsem jó ötlet. Marad a 24 óra, talán majd jobban beosztom. Holnap. Ma még írok egy kicsit. A telefonom ébresztőjét meg kukorékolás helyett valami kellemes zenére állítom, mielőtt végleg megutálom az egész állatvilágot.

Az az igazság, hogy a januári kihívással már régen kész voltam, csak nem volt időm felrakni a szkrepponthu-ra. Amióta meggyógyultam és estig dolgozom, minden mást csinálok, csak nem alkotok. És amikor már harmadik napja könyörgök szintén örökösen rohanó fotós kollégámnak, hogy csinálja már meg azt a néhány képet, kezdek rájönni, hogy más is így van ezzel. Vasárnap fejeztem be az oldalt, de nem ment gond nélkül. Kezdődött a cikkcakk-ollóval, folytatódott némi megvesztegetéssel, ami süti formájában realizálódott, harcoltam egyet a Háromszeművel... nem volt egyszerű.

A betűk kivágásával meggyűlt a bajom. Miután harmadjára szaladt bele a hobbikés a kezembe, addig nyávogtam Gábornak, hogy segített kivágni azokat az átkozott apró vackokat. Utána feszültséglevezetés gyanánt elmentünk sétálni egyet az éjszakában, és hopp, már el is szaladt az este. Másnap délután újra nekiláttam, és esküszöm, csak egy percre léptem ki a konyhába kávéért, amikor gyanús zajok törtek elő a szobából. Amikor beszaladtam, Mizo a barna csomagolópapírom közepén púposkodott és mindhárom szemével erősen a papírra fókuszálva apró darabokat szakított le belőle, majd szétköpködte 2 méteres sugarú körben. Aztán büszkén rám nézett, mintha azt mondta volna: nem kell ide cikkcakk-olló... És esküszöm, vigyorgott is mellé, amíg a fejéhez nem vágtam a kezemben lévő konyharuhát. Csak az a baj, hogy az ollóval csak körbevágom a papírt, nem metélem cafatokká, mint te, te kis szemét, ordítom, macska felkap, kivág, ajtó becsuk, alkot. Illetve alkotnék, csak Gábor megjelenik és közli, hogy ebédelne. Délután 4-kor. Ja, hogy az elmaradt? Hát irány újra a konyha, így megy ez...

A süti egyébként fenomenális lett, ezt bátran állíthatom. Csak éppen elment vele a délután, viszont akkkkorát kajáltunk... A receptet én fejlesztettem ki, gyorsan le is írtam, mert az improvizált kaják a legjobbak, csak aztán az életben többet nem tudom megcsinálni. Íme:

DARÁLT HÚSSAL TÖLTÖTT IZÉ

2 dl tejet egy pici cukorral meglangyosítok, felfuttatok benne 5 dkg élesztőt. (Vagy egy csomag szárított élesztő is megteszi.)50 dkg lisztet, 1 dl olajat, 1 tojást, 1 csapott evőkanál sót és 3-4 evőkanál tejfölt összegyúrok az élesztős tejjel és jól kidolgozom. Amíg pihen és kel, 50-60 dkg darált húsból pörköltfélét főzök. Ha megkelt a tészta, kb. 3 mm vastagra nyújtom, pohárral kiszaggatom, a szélét megkenem tojással. Egy kiskanál husit teszek bele, félbehajtom és összenyomkodom a szélét. A maradék tojásba keverek egy kiskanál tejfölt, ezzel megkenem a tetejét a kis táskáknak, és addig sütöm, míg szép piros lesz. Így néz ki:

A képet nem én készítettem, mert mire eszembe jutott, már el is fogyott. Nem elég, hogy életem párja rágás nélkül nyelte, de másnap meg kellett vesztegetnem vele fotós kollégámat - mint már írtam, hiába, mert csak szerdán lettek készen a képek. Így Nemisbéka képét használtam fel, aki egy főzős blogot ír, és van egy hasonló receptje. A képe közléséért cserébe megkért, hogy említsem meg a nevét. Megemlítem: Nemisbéka

Köszönet neki!

Végül minden a helyére került. A januári kihívás is.

A feladat az volt, hogy készítsünk egy kollázs-szerű képet össze nem illő, nem egy készletből való papírok felhasználásával. Dekoratív ollóval. És mellé még legyen a címe neki: Karácsony, más szemszögből. Az elején még vigyorogtam, de ha tudtam volna, hogy ennyi bonyodalommal jár, nem vigyorogtam volna... De azért végül elég jól sikerült, remélem. Itt van néhány részletfotó is:

Alapnak egy, az Anyósjelölttől zsákmányolt díszes szalvétát használtam, színes papírt, barna postai csomagolót, és egy kartondobozból darabokat téptem díszítés gyanánt. (He-he, megy ez nekem is, nem csak Mizo Őmacskasága tud mindent szétszaggatni...)Tettem még rá TG csillag alakú flittereket, zöldet meg aranyat, két nagy domború aranyszínű díszgombot, bombonpapírból vágtam ki a felirat betűit és a kommentár csillagait. És a kedvencem rajta a drótfenyő, ezt gyöngyfűző drótból, csillagflitterekből és gyöngyből bűvészkedtem össze. Eredetileg kézzel készült karácsonyi üdvözlőlapot akartam küldeni a családnak és a barátoknak, ahhoz készült,de aztán örülhetek, ha nem felejtettem el őket felhívni. Időhiány, ugyebár. Egyelőre még senki nem reklamált - biztos megsértődtek.

Most pedig megyek és scrappelek még egy kicsit lefekvés előtt. Holnap úgyse kell menni dolgozni...