Lánybúcsús album

Végre elkészültem Kriszti barátnőm lánybúcsús albumának fotózásával és feltöltésével. Itt olvashattok róla részletesen, és a mellékelt videóban (köszönet Szilvinek érte!) alaposan meg is lehet nézegetni, sőt akár még egy hasonlót rendelhettek is karácsonyig.

Részletek ITT! Jó nézelődést!

Nem csak egy tánc volt...

Mostanában beleszerettem az ILS papírokba. Persze nem csak azokkal dolgozom, de alapnak annyira szeretem, hogy minden egyéb papírt ezekhez vásárolok, vadászom a szürke, geometrikus vagy éppen csíkos papírokra, dekorgombokat gyártok hozzá, szóval azt hiszem, elvesztettem a fejemet. Na meg amúgy is. :) Erről szól ez az oldalam, ami egy készülő minialbum egyik lapja. Két fotó van rajta, hasonlóak, de nem teljesen ugyanolyanok, és sajnos elég rossz minőségűek, ezért nem is tudtam nagyban előhívatni őket. Lássuk, mire mentem velük.

Kezdésként leszabtam egy 15x15 cm-es faerezetes papírt. Azért jó ez a méret, mert így egy ívből 4 lap telik ki, és nagyon takarékos, kezelhető a végső méret is, szóval szuper! A levágott lap aljára fehér akrilfestékkel maszatoltam egy keveset...

...majd miután megszáradt, felragasztottam rá egy darab szögletes tortacsipkét. A legkönnyebb egyébként Glue Dots-szal ragasztani az ilyet, azzal a nagyon apróval. Csak rá kell simítani a ragasztós ívre, ráhajtani a védőfóliát, átdörzsölni és miután lehúztuk, matricává változik a csipke. Ezt a papír szélére ragasztottam, ami pedig túlnyúlt, azt levágtam utána.

Egy zöld-fehér csíkos, szabálytalanul vágott papírcsíkkal adtam keretet az oldalnak.

Na most jött a molyolás. Ha már mixed-media, akkor újságból, magazinból vágtam ki a betűket és a feliratokat. Egy darab fehér papírra felragasztgattam a szavakat, mert így könnyebb volt kezelni, mint eleve a fotóra tenni a különálló betűket. 

Szépen fel is ragasztottam a szókonfettimet. A majdani felső fotóm alá vágtam két papírcsíkot, majd a hátuljára ragasztottam. Az egészet pedig lefedtem egy ugyanakkorára vágott fehér papírral, hogy szép legyen a kép hátulja és írni is tudjak rá.

Az alsó képet felragasztottam a helyére, az oldalra. Kicsit ferdén és szabálytalanul akartam, mert a faerezet nekem túlságosan katonás meg párhuzamos volt, és azt nem szeretem. :)

Nyálazható, enyves barna papírcsíkkal (borzasztó íze van, de az albumért mindent!!!) felhajthatóra csináltam a felső képet, nem pontosan az alsóra illesztve, hogy kikandikáljon alóla. És az alsó sarkait is ezzel ragasztottam meg. Akinek van washi-tape otthon, azzal is jó.

Már csak az apró simítások voltak hátra. Fekete tűfilccel írtam a feliratokat. Ilyenkor mindig félek, hogy a kész oldalt rontom el. El is rontottam egyébként, mert a tortacsipkére is ráírtam, mire azon szétfutott a festék, szóval gyorsan levágtam azt a részt. :) Alig látszik.

A "fröccsenéseket" éppen ezért már nem mertem élesben megkockáztatni, inkább felrajzoltam azokat is filccel. A színeseket akvarellceruzával szoktam, így tutira ott és akkora lesz a paca, ahogyan én szeretném. Házilag készült chevron-bélyegzővel díszítettem a bal alsó sarkot, és szentjánosbogár-színű félgyöngyöket dobáltam még az oldalra.

Mivel az előző oldalon volt egy fél barna címke, ide felragasztottam a másik felét. A zöld csíkos papír is visszaköszönt ott, meg a félgyöngyök is.

Hát ilyen lett. Folytatása következik! Ahhoz majd felhasználom a home-made dekorgombjaimat is, akit érdekel, itt elolvashatja, azokat hogyan is csináltam.

Remélem, tetszett ez a kis tutorial. És itt van az a bizonyos dal is, amit a banda csak nekem játszott el aznap este, és volt egy fogadásom rá, hogy Ő nem fog kijönni velem táncolni. Főleg nem lassúzni. Hát... szerencsére ezt a fogadást a fejemmel együtt veszítettem el.

Köszönöm, hogy itt voltál! Ölelés:

Ami az előző bejegyzésből kimaradt...

Nem akartam túl hosszas olvasásra késztetni azt, akit esetleg nem minden oldal érdekel a Vajna-albumból, de akit mégis, az itt meg tudja nézegetni a maradék oldalakat. Szándékosan nem slideshow-ban teszem fel, hogy kényelmesen át lehessen nézni az apró részleteket is. Úgy kellett szerkesztenem, hogy a Szívtől Szívigen a legjobban mutasson, minél informatívabb legyen, de ha ráklikkeltek, megnyílik nagyban!

(Na, erről nem készítettem részletfotókat, de nem is gondolnám, hogy kár érte... nagyon nehezen állt össze!)

Hát, ennyi volna. 20 oldal lett összesen, némelyik dupla ugyebár, kötéssel együtt majdnem 2 kg. Ha belegondolok, hogy papírlapokból és fecnikből és egészen apró izékből meg bigyókból áll, nem is értem, hogy jött össze ennyi... :)

A másik blogom pedig, ha valaki nem tudná még, itt található! Itt lehet ilyen és ehhez hasonló albumot rendelni, ha esetleg nincs még ötlet karácsonyra...

Szép napot!

Szerelmes album Andy Vajnának

Mindig nagy öröm, ha a régi megrendelők visszatérnek és újabb munkára kérnek fel. Így történt ez most is: a tavalyi Vajna-album (itt megtekinthető!) annyira tetszett a megrendelőnek és az ünnepeltnek egyaránt, hogy az idei szülinapra is én készíthettem az ajándékot! Nem is akármilyen képekkel dolgozhattam. Az elmúlt év izgalmas utazásait, közös élményeket, az ünnepeket, baráti összejöveteleket kellett albumba foglalni, és olyan személyes fotókat kaptam, amelyeket nem tártak a nyilvánosság elé. Ezért én sem tudom teljes egészében megmutatni az oldalakat, a fotókat kitakartam. Remélem, azért így is látható, milyen érdekes technikákat és különleges alapanyagokat használtam fel a készítéshez.

A kötés lényegében csak a gerincet fogja össze, a borító nagy része külön került rá. A könyv gerincét textilhatású narancssárga, puha anyaggal vontam be, és 3 különböző szalaggal, zsinórral kötöttem meg. A borítók ugyanabból a hófehér akvarellpapírból készültek, amiből az albumlapokat is csináltam, így arra is scrapbook-technikával dolgoztam. Itt látszik, hogy milyen nagy és vastag lett az album.

Az alapkoncepció már azelőtt megszületett, hogy a fotókat láttam volna. Mindig is szerettem volna készíteni egy olyan albumot, amelyben csupa fehér oldalak vannak és a dekoráció is fehér, csak a fotók és pár azokkal harmonizáló színfolt töri meg a sterilitást. Így hát nagyon kevés színes papírt használtam, a hangsúlyt az érdekes technikákra helyeztem.

A feliratokat eleve a fotók szélére terveztem és úgy nyomtattam ki. (Ezért jó, ha nem kész képekkel kell dolgoznom, hanem magam hívathatom elő, így az esetleges utómunka is sokkal gyorsabb.)

Sok-sok fehér virágot használtam fel, és csak pár színeset "színfoltnak" A különböző textúrájú fehér papírokat rétegeztem tortacsipkével és gézzel.

Ez kimondottan egy olyan oldal, ahol csak a fehéret használtam. Azt szerettem volna kipróbálni, hogy egy szín elég-e - és azt hiszem, a próba sikerült. A textúrát a géppel felvarrt szalagok sokfélesége, a funkció nélküli díszítővarrás, a félgyöngyök és a néhány 3D-s dekoráció adja. A képpár egyébként egy divatfotózás során megörökített "hivatalos" , és a kulisszák mögött elkapott kedves, közvetlen pillanatot mutat be. Egyik kedvenc oldalam!

Ez meg a másik. Nem is tudom, miért... talán a színei miatt. Sok-sok bélyegzés, az elegáns arany-bordó-fekete színkombináció, a pöttyök és a csíkok bohókás találkozása, a gazdag rétegezés és a kanyargó fehér zsinór teszi számomra olyan bohémmé, "párizsi divat szerintivé" ezt az oldalt. Talán kicsike és nem látszik, de még a borítéksarkon a bélyegzés is PARIS!

Ölelések és csókok, erről szól ez a finom kis oldal. Fekete és barna árnyalatok, struktúrpaszta ( a második képen látszik), elbújtatható szerelmes üzenet, és minimális dekoráció - egyszerűnek tűnik , de nagyon meg kellett komponálni, hogy ilyennek hasson. Ez a szép ebben a stílusban, hogy látszólag semmi nincs az oldalon, de aztán közelebbről megnézve mégis mennyi minden!

A hatalmas, csillogó hópelyhek közül az egyiknek funkciója is van: a fotó mögé bújtatott másik képet lehet kihúzni vele. Az igen élénk színek miatt alakult így, de több oldalon is alkalmaztam ezt a megoldást. A miltonkapocs szívecskék és a piros pöttyök oldják a hidegséget, a fotón (nem) látható piros sapkával harmonizálva.

Az újévi képekhez csillogás és elegancia illik. A strasszos pitypangfejek a tűzijátékot hivatottak szimbolizálni, a bézs papír rózsaszín díszítése és a geometrikus minták, kockák, vonalak visszafogottak, a képek bulis, bolondozós hangulatúak. Visszatérő elem ennél az oldalnál is a festékpötty, a géz és a tortacsipke.

...to be continued, azaz folytatása következik. És remélem, azokat a fotókat is rám bízzák majd. Itt is a kép színeinek felhasználásával készült a díszítés, és a fotó mögül kihúzható 3 kommetkártyát is szándékosan hagytam látható magasságban.

És ez már a hátsó belső oldalon található névjegyem, valamint az album hátulja. A felirat "together", azaz együtt. A varrott kerettel is azt a bensőséges hangulatot szerettem volna erősíteni, amit a képen egymást ölelő pár sugall: biztonságot, védelmet, szeretetet. A pecsételt pillangók pedig izgalmat, örömöt sugallnak.

 Nekem is pillangók repkedtek a gyomorszájam körül, amikor átadtam az albumot, tudván, hogy 2 nap múlva azt Andy Vajna fogja már kézben tartani a születésnapjának estéjén. Aztán megkaptam az e-mailt, amelyben ez állt:

  "...nagyon tetszett neki az album, és az asztalnál mindenki végignézte. Majd hazament és átnézte újra, és most mint egy kincs, ott van a polcon a nappaliban. Most külföldön vagyunk, de mindenkinek mesél róla. Köszönöm még egyszer..."

Hát nekem ennél nagyobb dicséret nem is kell, én köszönöm, hogy elkészíthettem!

 

(Ja, a kimaradt oldalakat a következő bejegyzésben megmutatom!)

Glamour-album

Ezt a különleges albumot egy hölgy készíttette a férje születésnapjára. Kellemes hangulatú, szexis fotók álltak a rendelkezésemre, ezért csak kevés díszítést tettem az oldalakra, hogy a képek érvényesülhessenek. Mivel személyes jellegűek, ún. glamour-fotók, ezért teljes oldalakat nem mutathatok.

Mi is az a glamour? Olyan fotográfiai terület, ahol az alkotó az érzékiséget, bűbájt próbálja ábrázolni a modell segítségével, egy pillantással, egy mozdulattal, akár egy kivillanó testrésszel. Nagyon izgalmas ilyen képekkel dolgozni, hiszen ez azt is jelenti, hogy a megrendelő nagy bizalommal van irántam, és ez mindig jól esik.

A borító Adri Édesanyjának a keze munkáját dicséri. Nekem nagyon tetszik! Finom, bőrszerű anyagból készült. Inkább fekete, mint sötétkék - attól függ, honnan nézem. Nagyon jól illett hozzá a bordó rózsa és a dupla, organza-szatén masni.

Kedvenc papírjaim egyike ez a bársonyos felületű, buja mintás scrapbookpapír. Pici is elég belőle egy oldalra, és nagyon hatásos. Strassz, csipke, nagyon csajos...

A türkiz eleinte nem volt benne a tervben, de mivel néhány fotón ilyen fehérneműk szerepeltek, és a fekete-fehér képekhez is nagyon jól illett ez a szín, úgy döntöttem, nem lesz teljesen pirosas-bordós árnyalatú az album.

A papírrózsák egytől egyig kézzel készültek és igyekeztem máshol is érdekes, plasztikus, "tapizható" megoldásokat alkalmazni. Dekorgumiból vágott indákat, fűzőt, hajtogatott szalagokat, Svarowsky-strasszokat használtam.


Az első oldal akrillapból van, az utolsón pedig egy dalszöveg szerepel. Az egész albumon végigvonul egy Quimby-szám, a Magam adom. A cél ugyanis az volt, hogy a megrendelő - Kata - a férjének most egy igazán különleges oldalát mutassa be, igazán magát adhassa ajándékba.



Külön öröm volt, amikor megkaptam Kata levelét az átadás után:

"Sikerült a kedvesemet egy olyan ajándékkal meglepnem, ami teljesen elbűvölte. Gyönyörű minden egyes oldal. Minél többször vesszük a kezünkbe, annál jobban tetszik. Minden apró részletnek jelentősége van. Köszönöm, hogy úgy készítetted el, ahogy én megálmodtam!"

Én köszönöm, hogy elkészíthettem, kedves Kata!

Még egy album

Az album címe Csipaszok. Egy nagypapa hívja így a kisunokáit, a nagyszülőknek készült ajándékról van szó ugyanis. A mérete nem is olyan mini, mert a belső lapok kb. A5-ös méretűek, így az egész 22x17x4 cm lett. Az album alapötlete Sapimanótól származik, én ugyan másképp csináltam meg a lapok befűzését (karikákkal, míg ő varrta). Mindezt azért, mert akkor épp nem volt netem, és nem tudtam végignézni a fantasztikus video-tutorialt, amit készített a karácsonyi albumkészítős projektjéhez. Itt található az első része, a többi meg valahol a környékén. Aki esetleg lemaradt volna róla, még csinálhat húsvétit vagy nagymamásat vagy jövő karácsonyit, vagy amit akar.



Egyszerű hullámkarton és a BoBunny Timepiece papírja, némi csipke, Tim Holtz-féle filmcsík Sizzix-szel vágva és SBK-s mikulásvirág díszíti az album elejét. A rózsabimbó Rayheres, 220 Ft-ért vettem 10 db-ot (a hülyének is megéri). A filc hópihék is onnan valók, sajnos már nem kapható, de anno én vettem egy egész csíkot és mivel ritkán készítek téli projektet, még maradt belőle. Ja, a betűk meg dekorgumiból vannak (vennem kellene már végre egy saját Sizzixet, legalább egy kicsit, mert ez nagyon jól használható).



Gombbal záródik a dolog, arra tekertem rá a fedőlap füléről lógó szalagot. A belső pecsétek Viva márkájúak, szinte végig Vivás szilikonbélyegzővel dolgoztam, ez is Rayheres és hatalmas választékban kapható, tök olcsón. Imádom. Van vagy 6 készletem. Nyamm. Ja, a fa sarok-indát egy szimpla papírboltban lőttem, érdemes körülnézni a faáruk közt is a hobbiboltokban, mert ilyen apró kincsekre lehet bukkanni.



Tortacsipke és asszem Jenny Bowlin kommentcímke, a mutató közepében Rayheres félgyöngy (ez végigvonul az albumon, szerintem nagyon látványos, piszkálható kis apróság).



Mindjárt utánanézek, kié ez a POST feliratú körpecsét, de ez az első szilikonbélyegzőm és a mai napig imádom, rendszeresen használom is. Még 2008 karácsonyán szereztem a legelső scrap.hu-s szerkesztői összejövetelen. (Update: Rhonna Farrer, ha így írja a nevét.)



A gyöngyinda Rayheres, a P és M betűk pedig a Prima Printery készletből vannak kivagdosva. Tök jó, mert sok betű és egyéb körülvágható apróság is van benne.



Nos, a csipkés szélű oldalak... hátizé. Az úgy volt, hogy asszem csörgött a telefonom vagy valami megzavart és elméreteztem fél centit az oldal méretrevágásakor. Mielőtt megütött volna a guta, inkább így oldottam meg, most leginkább egy rokokó bugyogóra emlékeztet, de ezzel együtt is tetszik - annyira, hogy aztán gyorsan elméreteztem még egy oldalt, a szimmetria kedvéért. A csipkeszalagot egyszerű folyékony ragasztóval rögzítettem, nem is gondoltam, hogy ez ilyen stabilan ott fog maradni. De ott maradt. Újabb technikát találtam fel, persze gondolom, nem én először...



Fémkütyü, Rayher. Cukor.



Akrillapos - VIVA bélyegzős - StazOn-os megoldás...



... majd ugyanez közelről.



Ez egy kínlódós oldalpár volt, nem nagyon tudtam mit csinálni belőle. Még jó, hogy a Timepiece papírokat nem kell agyondíszíteni.



Martha Stewart széllyukasztó, köszönet érte Kisvirágnak. Nem nagyon fűlik hozzá a fogam, hogy visszaszolgáltassam, de kénytelen leszek, sajnos.



Ami itt a kedvencem, s amit először Gabrielle Pollacco-nál láttam, hogy az eleve geometrikus mintájú papírokat plusz strasszal vagy félgyöngyökkel díszíti. Vagy a nem geometrikusakat is, csak hozzárajzolja a rácshálót.



A közelin jobban látszik, hogy csillog-villog az egész.



Itt valahogy lemaradt egy oldal a negyedik kislányról, ami hasonló, mint a következő, hiszen oldalpárokról van szó.



A legjobb az volt benne, hogy ennél az albumnál jöttem rá igazán, milyen erőteljes hatást lehet elérni pusztán a pecsétekkel és az öregítéssel. A sima egyszínű fotókarton teljesen átalakul ezektől a technikáktól.



Elég vastag lett az album, ami szerencse, mert először a nagy eszemmel a borítót csináltam meg, majd utána rájöttem, hogy túl széles is lett. Így hát rohamtempóban még kétszer szétszedtem és összeraktam, és végül még mindig nem akart a helyén maradni. Az előlap a gombos rögzítés miatt nem állt meg fektetett állapotban stabilan, állandóan beesett és ki kellett "tömni", szóval direkt jó, hogy én ilyen rápakolós vagyok. Tanulság: előbb a lapok, hozzáméretezni az albumot, és a gombot is célszerű a jelen fél méternél közelebb varrni, vagy a Sapinál látott módon tépőzárat (is) használni. Na majd legközelebb.



Ez pedig a hátlap. A gerincén (itt nem látszik ugyan) van még egy kevés hasonló stílusú díszítés. Nekem nagyon tetszett, és akinek csináltam, szintén örült neki.

Annyira megtetszett ez a fajta album, hogy készül egy hasonló... de ez egyelőre maradjon még titok.

Na ennyi elég is volt belőlem mára. Ölelés: