Babaalbum és egy takaró az utolsó pillanatokban

Hát eljött az utolsó nap indulás előtt... Nem mondhatnám, hogy végig izgultam a napot, inkább pakolásztam, gyorsan befejeztem unokahúgomnak a takaróját és a kis albumját, és most feltöltöm, ahogy megígértem.

Először a takaró. Még 2008-ban(!) kezdtem el magamnak, terápiás céllal, de most előkerült és be szerettem volna fejezni. Úgy döntöttem, hogy a kicsi unokahugicámé lesz, aki az öcsém kislánya, és mivel éppen most tanul kúszni-mászni, szükség is van egy nagy takaróra, amit le lehet neki teríteni. De ha nagyobb is lesz, még mindig lehet ágytakarónak használni, vagy bele is burkolózhat, mert 140x180 cm-es, szóval jó nagy. Meg is szenvedtem vele, míg lesteppeltem.

És itt van az album is. A szokásos zsebes-füles interaktív megoldásokkal, 60 fotó tárolására alkalmas. A borítót Süti találta ki, hogy legyen olyan, mint egy mesekönyv.

Rengeteg hely van a kommentároknak, pl. az első oldalra a születés utáni első fotók kerülhetnek, a kis kártyán pedig elfér a kórház és az orvosok neve, a súly, a hosszúság, a pontos dátum.

Mágnest használtam a záráshoz, meg egy csomó kinyitható fotóalátétet és zsebet, hogy minél több kép beleférjen és izgalmas legyen lapozgatni.

Csináltam egy YouTube-videót is, amelyben végiglapozom.

De most már tényleg kezd belém állni a harci ideg, ha belegondolok, hogy 24 óra múlva már Franciaországban leszek és fogalmam nincs, mi fog történni. Majd leírom azt is, mit és hogyan pakoltam, csak előbb rájövök utólag, hogyan kellett volna. Most megyek aludni...

Viszlát akkor, ha legközelebb wifi-közelben leszek!

Ja, és jó szelet!

Egy régi elmaradás

A nagy pakolászás közben ráakadtam egy be nem fejezett babatakaróra. Brigi, a barátnőm és egyben fodrászom nem olyan rég(?) - szóval még a télen adott életet gyönyörű kisfiának, Álmosnak, és neki szántam ezt ajándékba. Azóta kicsit megnőtt a csöppség, de a takaró még mindig jó lesz neki. Gyorsan befejeztem, már csak a tűzés és a szegés hiányzott. Voltam egyébként nála, le is vágta a hajamat, de mivel most nem vagyok igazán fotogén állapotomban, talán nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy feltegyek egy képet magamról... Na nem a hajam lett szörnyű, igen csinos rövid frizkót kaptam, és mindenki azt hiszi, festve is lett, pedig csak az eredeti barna hajszínem kapott nagyobb hangsúlyt.

Mindenesetre a takaró kész, a kiscsávóval megbeszéltem, hogy használni is fogja, úgyhogy nincs más hátra, át kell adni holnap. Remélem, örülni fognak neki. Íme:



Kiterítve még jobban látszik, hogy vagány, fiús és csillagos, ha meg kinövi, szép falvédő vagy falikép lehet.



Közelebbről látszik, ahogy körbetűztem a minta mentén.



A mostani hétvégén ezzel töltött időmet és a csillagok megvarrását is beleszámolva kb. 3 nap alatt összedobtam, persze ha nem számoljuk azt a közel fél évet, ami közben kimaradt, hehe...

Varrom ám a sajátomat is, csak türelem!

Mára ennyi voltam, pussz:

Mesi

Újraszínezem!

A takaró nagyon fontos dolog. Ha nincs, aki melegítsen, kell valami puha, meleg holmi. Ha vendég jön és rumlis az ágy, kell valami, amit rá tudsz dobni. (Már az ágyra, nem a vendégre...) Ha szürkének látod a világot, kell valami vidám, színes dolog. Ha csak alkotni akarsz, arra is jó. Az új takaróm a "Színezd újra!"-feeling jegyében totálisan idióta színű lesz, de kockás és szíves, ez a lényeg, meg hogy imádni fogom. Gábornak már varrtam egy kockás takarót, "A KOCKÁS" néven emlegette és nagyon szerette, bár mindig én használtam. Ilyen volt, de most visszaadtam neki, úgyhogy kell nekem egy új.


Gyorsan kész szeretnék lenni vele, hogy az új albérletben már használhassam, vagy legalábbis ne kelljen már sokat dolgozni vele, így esett a választásom a "szív a dobozban" mintára. Én 9 féle anyagot használok hozzá, persze normális, konszolidált otthonokba akár 3-4 egymáshoz illő színű anyagból is jól mutat... az enyém nem az. Minden anyagot a turkálóból szereztem. Aszerint szoktam vadászni, hogy milyen minőségű az anyag és hogy mekkora. A pamutos vagy jó minőségű szintetikus anyagú, sűrű szövésű férfiingek, XXXL méretű női szoknyák és hatalmas nadrágok megvásárlásakor a turis csaj már meg sem lepődik, inkább megkérdezi: mi szépet varrsz éppen? Bezzeg a rövidárus nőtől agyérgörcsöt kapok, mert amikor a múltkor letámadtam ezzel a bonyolult mondattal: "Jó napot kívánok, steppelőcérnát szeretnék venni!", némi felháborodott hápogás után kiokosított, hogy stoppolni bármivel lehet, annak a színe a lényeg. Namármost a steppelőcérna átlátszó, leginkább damilra hasonlító erős és vékony cérna, stoppolni meg tényleg bármivel lehet. Akár ezzel is. Szóval ezügyben lesz még egy köröm, Pesten már láttam sarki, eldugott méterárusnál is... Vagy megvenné nekem esetleg valaki, ha itt nem lesz? Lééécccciiii...

A takaró szabásmintáját azért teszem közzé, hogy ha valaki pölö nem tud mit adni karácsonyra valakinek, ez tuti siker, és rém egyszerű, érdemes vele megpróbálkozni. A méretezést úgy szoktam csinálni, hogy vágok papírból a daraboknak megfelelő sablont, ezt az anyag hátulján pontosan körberajzolom, és kb. 1 cm-es ráhagyással vágom ki.


Ezután a színével egymás felé fordított anyagokon a négyzetek sarkait PONTOSAN összeillesztem két gombostűvel, majd az egészet szépen összegombostűzöm, kihúzom a sarki tűket és sima varrással végigmegyek a vonal mentén. Minden varrás után a hátoldalon kettévasalom az anyagok ráhagyásait és hozzáillesztem a következő darabot. Először a 10x20-ast varrom a közepéhez, aztán a kettő széléhez a 30 cm-est, ennek a végére a másik 30 cm-est, és az aljára jön a 40 cm-es. A méretezés persze tetszőleges, az enyém azért ekkora, mert így haladós. Majd szívok a steppeléssel...

Minden második blokkba belevarrok egy szív alakú rátétet. Ez rém egyszerű: ráhagyás nélkül kivágom a szíveket, a helyére tűzöm, leengedem az anyagtovábbítót és a keret színével megegyező cérnával, nagyon sűrű cikkcakk-öltéssel körbevarrom a rátétet. Aztán a 12 blokkot összevarrom sorban, hasonló technikával ráillesztem a sarki négyzeteket és a keretet is, majd kerítek egy szép lepedőt hátlapnak, és jöhet a szendvics: legalul a lepedő, középre a bélésnek flíz (a méterárus úgyis tudja), erre a színes varromány. Összetűzöm, lesteppelem a vonalak mentén, a szélét faltól falig cikkcakk mintával, a sarkokat mindkét átlóban, a szívtelen blokkokba meg steppelek egy szív alakot. Méretre igazítom, beszegem ferdepánttal és kész. Vagy lehet, hogy a szélét a pánt után kellene steppelni? Majd meglátom. Ja, és a végén Rayheres flittereket is varrok a szívekbe, atom csillogó lesz, és nagyon Mesis, remélem!

Nyilván van, akinek ez kínai, de SZÍVesen (hehe...) segítek képpel, e-mailben vagy akárhogy, ha kell. Az én takaróm ilyen színű lesz:


Remélem, nemsokára készen leszek vele, egy-egy blokk kb. félóra, csak a 180 x 140 cm-t lesteppelni nem lesz egyszerű, pláne stoppolócérnával... Majd rakok fel képet. Addig is két pillanatkép arról, hogyan szokott segíteni nekem ez az én dráááága Mizokám:




Talán így is elkészül egyszer...

Boldog augusztus 20-át!

Mesi

Pakolok

Ha megnézem, mi történt már meg a megfogadott dolgokból, azt hiszem, elég jól állok. A hajam még nincs levágva, de a héten megtörténik. Lassan mosolyogni is tudok, sőt minden apró dolognak örülök, például a héten ennek:



Betsie-től jött egy levél, amelyben elküldte nekem a képeslap-pályázatra készített művét. Már a boríték is gyanús volt, túl nehéz meg nagy, és amikor otthon az ebédem fölött kibontottam, majdnem beleejtettem az egészet a paradicsomlevesbe, úgy meglepődtem. Mert nem csak a lap volt ám benne, hanem egy rakás gyönyörű préselt papírvirág, egy minialbumra való kétoldalas scrappapír, egy halom gomb, egy műanyag keret és egy MESIBETŰ! Rózsaszín csillámos, úgy ám! Félóra sikítozás után tudtam csak elpakolni, ezúton is köszönöm!

A költözés is folyamatban van, úgyhogy pakolok ezerrel. A házitündérség egyre jobban megy, bár most a folyamatos pakolás miatt nem nagyon van látszata, de nincs mosogatnivalóm, Mizo legnagyobb meglepetésére folyamatosan van kajája és tiszta az alom - nem is végzi máshová a dolgát, szerencsére. Viszont éjjel nem tudok normálisan aludni, mert a szemét Szőrös ki-be ugrál a félig rakott dobozokba, zörgeti a ruhászacskókat, a múltkor éjfél után zuhanásra lettem figyelmes és mire kimentem hozzá, Őméltósága ott trónolt egy kiborított doboz tartalma fölött. Na, itt egy kicsit berágtam, ki is vágtam a folyosóra, a cuccokat meg éjnek évadján behordtam a szobába és macskamentesítettem (bezártam az ajtót). Meg kell állapítanom, rohadt sok cuccom van. Ez itt még csak az első doboz...



...de a Dög hatékony közreműködése ellenére már majdnem kész a scraproom is. Azaz átlényegült varrószobává, mert a varrás kevesebb felfordulással jár.



Ugyanis készül a takaróm is! Mivel most nem nagyon van szkreppelnivaló képem, inkább ezt csinálom, hogy azért elteljenek valahogy a napok a költözésig. Kockás is lesz, színes is, és szíves is! Egy blokk már elkészült. Nagyon vidámra tervezem, emellett egyszerűre, ezért a "ház", más néven "doboz" nevű blokkot választottam.



Hmmm... doboz. "A szíve eeeegy dobozban, bársony közééé raaaktaaam..." Mostanában ez a dal forog a fejemben. Ez a Lovasi egy zseni. Ha ezt is kibírom bőgés nélkül, én is az vagyok.



Evvan.

Mesi