More Than Words & Sugallatok challenge 2019 March

"Is this the real life? Is this just fantasy?"

Nem, ez nem egy Queen témájú alkotás, hanem a prágai John Lennon-falnál készült képeinket foglaltam oldalba. Nászutunkat ebben a gyönyörű városban töltöttük, és megtaláltuk ezt a nagyon érdekes és békés helyet egy kis eldugott utcácskában. Miután a telefonomban itthon újra ráakadtam az ott készült képekre, egyértelmű volt, hogy a More Than Words challenge-re ezeket fogom használni. A szóinspiráció FANTASY volt, a kreatív kihívás pedig az, hogy használjunk szárnyakat az oldalon.

"Is this the real life? Is this just fantasy?"

No, it's not a Queen-themed page, but a layout about the John Lennon-wall in Prague. We spent our honeymoon in this beautiful city and found this really interesting and peaceful place on a hidden little street. Once I found our colorful photos again in my phone, it was obvious, that the fantasy challenge of the More Than Words blog will be made with them. The challenge was the following:

Word Inspiration - FANTASY

Creative Challenge - WINGS

Fantázia... Képzelet... Attól tartok, sajnos ez a szép idézet csak a képzeletünkben teljesülhet, de talán ha mindannyian és egyszerre próbálnánk, egyszer valóra válhatna. "Mondhatod rám, hogy álmodozó vagyok, de talán nem én vagyok az egyetlen."

Ahogy fotózkodtunk a falnál, két férfi érkezett oda. A fiatalabb leült a földre, s a turisták gyűrűjében gitáron játszani kezdte John Lennon híres Imagine c. dalát. Először bátortalanul, aztán egyre hangosabban az összes jelenlévő vele énekelt. Barátok és ismeretlenek, párocskák és egyedül érkezők, helyiek és turisták csak daloltak, daloltak, könnyekkel a szemükben és egymás kezét fogva. Eközben az idősebb fickó segített fotókat készíteni, így mindenki hazavihette ezt a csodát - nem csak a szívében, hanem képen is. Azt hiszem, ott és akkor valami varázslat történt.

Fantasy... Imagination... I think this quote is unfortunately just a fantasy, but if we all try it hard, maybe sometimes it can be true. "You may say I'm a dreamer, but I'm not the only one."

As we took our photos, two men came to the wall. In the circle of the tourists the jounger one sat down to the ground with a guitarre and began to play Lohn Lennon's famous "Imagine". All the people sang the song together, first shyly but later louder... Friends and unknown people, couples and lonelies, locals and tourists just sang, sang together, with tears in their eyes and holding eachother hands. The other man helped making photos, so all the people could bring home this little wonder, not just in the hearts but on pictures as well. I think a miracle happened right there.

Úgy éreztük, szárnyunk nő és a dallal együtt repülünk. Ezt jelképezik az oldalon a chipboard szárnyak. Látod az IMAGINE szót a falon? Ezt folytattam az oldalon az idézettel. Silhouette sketch pennel rajzoltam meg és a géppel vágtam ki a szavakat, majd filccel színeztem türkizre, s már kész is volt, tadááámmmm....

We all felt like we had wings and flied together with the song. The chipboard wings represents this feeling. Can you see the word IMAGINE on the wall? I kept going with the song on the page. I used my Silhouette machine with black sketch pen to draw the words, and after that I cut them out with the machine. Some coloring with a blue fiber pen, and tadaaaa...!

Egy Mintay papíron láttam meg ezt a happy-hippi-buszt és a fényképezőgépet. Hát nem cukik? A buszt kicsit átszíneztem, hogy jobban illeszkedjen az oldal színeihez. Felhasználtam még egy mosolygó napocskás kitűzőt, gyöngyöket, Sizzix-szel vágott pitypangokat és egy halom virágot természetesen. A hátteret fehér gessóval, vízfestékkel és mistekkel készítettem. Kékre festett szizál, dekorkavicsok, mikrogyöngyök és csillám gondoskodnak az igazán bohókás kinézetről. Ezzel az oldallal nevezek egyúttal a Sugallatok márciusi kihívására is. Az ő moodboardjukat használtam, és az oldalam stílusát is a bohém stíluskihíváshoz igazítottam.

I found this happy-hippie-van on a Mintay paper with the camera together. Aren't they fancy? I used a badge with a smiling sun, beads, die cut elements, and a lot of flowers of course. I made the background with white gesso, watercolours and mists. Used some blue sisal, decor stones, microbeads and glitter for a really boho look. With this layout I will also participate on the monthly challenge of the hungarian mixed media group Sugallatok. I used their moodboard and style inspiration, which is in this month: boheme  

Remélem, ezzel a színes és vidám alkotásommal a te arcodra is sikerült egy nagy mosolyt csalni. Köszi, hogy benéztél!

I hope I could bring a big smile on your face with this happy and colorful layout. Thanks for stopping by!

More Than Words challenge 2019 February

Folytatom az esküvői képeink feldolgozásást. Először minialbumot akartam nekik, aztán találtam egy 12x12-es tasakos fotóalbumot, és így a gyönyörű képeink nagy méretben és méltó formában kerülhetnek megőrzésre.

A kreatív fotózásunk Szentendrén, ebben a kedves Duna-parti kisvárosban volt. Ez a két kép nagy kedvencem: olyan, mintha Görögországban lennénk, és a hangulata is annyira kedves és vidám!

Ezzel az oldallal nevezek a More Than Words challenge februári kihívására, melynek témája: ALWAYS, és a technikai kihívás egy idézet szerepeltetése az alkotáson. Nagy kedvencemet, a Lady Gaga - Bradley Cooper főszereplésével készült film egyik idézetét használtam, mert úgy érzem, a film szereplői is olyan szenvedélyesen szerették egymást, mint mi. Ezekre a pillanatokra mindig szeretnék emlékezni.

I keep on going with our wedding photos. First I wanted to place them into a minialbum, but later I found a big 12x12 scrapbook album with plastic page protectors, so I decided to make big pages. So I can give our beautiful pictures a worthy frame.

Our creative photo shooting was in Hungary, Szentendre. This is a beautiful small town on the side of the river Danube. These photos are my favourites: they look like we were in Greece, and they have such a lovely and happy mood shining through!

With this layout I'd like to participate to the february challenge of More Than Words. The word inspiration is ALWAYS, the creative inspiration is using a QUOTE. I used a quote from the movie A star is born (starring Lady Gaga and Bradley Cooper), because I feel that they loved each other so much as we do. And I'll always remember us this way.

Pár részletfotó. Struktúrpasztával stencileztem, használtam repesztőpasztát, 13Arts szivárványport és Ayeeda mistet. Aztán történt egy kis baleset, míg a hátteret készítettem: a mist felét ráborítottam az asztalra és kis híján megőrültem, mert minden türkizben játszott. De aztán végül minden jól alakult, úgy vélem. Megszerettem ezt az oldalt.

Some close-ups. I used stencils with structure paste, crackle paste, 13Arts rainbow powder and Ayeeda mist. A happy accident happend when I made the backround: I poured the half of the mist onto my desk, so everything became turquise and I almost went crazy, haha... But after that everything turned out nice, I think. I love this page, really.

A betűket géppel, a tollakat kézzel vágtam ki, egyesével, így már az is egy kihívás volt, hogy felragasztgassam őket az oldalra.De nagyon élveztem a folyamatot, mert a régi szép scrapbookos időkre emlékeztetett, aikor még nem volt ennyi előregyártott elem, matrica és csillivilli díszítőelem, és mindent mi magunk készítettünk egy kisollóval és végtelen türelemmel. Ez a tevékenység azóta is mindig megnyugtat, és ez jelenti nekem az igazi kreativitást, ezért gyakran azóta is magam csinálom a díszítőelemeimet.

I die-cut the letters with my machine and the feathers by hand, one by one, so it was a real challenge to glue them all on my page. But I really enjoyed the process, because it remains me the old times, when there weren't so many premade things, stickers and trendy embellishments, so we made all these small details by hand with the help of a pair of scissors and with a lot of patience. This progress calms me and makes me feel craetive, so I make my my embellishment very often my own.

I hope you like my page!

More Than Words challenge 2019 January

Az idei évre elhatároztam, hogy többet és rendszeresen fogok alkotni. A rendszeresség amúgy is központi szerepet kap az életemben, amihez a Bullet Journalomat hívom segítségül.

3 különböző kihívássorozatban tervezek részt venni, ezek közül az egyik a MoreThanWords blogon fut. Az első téma inspirációs szava a CÉLOK, az alkalmazott technika pedig a JOURNALING. Ezt az art journal oldalt készitettem.

Céljaim ebben az évben:

• Gyakrabban sminkelni és hordani a csinos ruháimat
• Kitartónak lenni és megcsinálni a vizsgámat, és félretenni egy nagyobb összeget
• Több időt tölteni a férjemmel, a családdal és a barátainkkal
• Mindig előre tekinteni
• Elutazni olyan helyekre, ahol még nem jártunk Európában
• Alkotni, olvasni, és ebből inspirálódni

In this year I want to be more organized. In this big project I will use my Bullet Journal to help me. So I decided to take part in several scrapboooking challenges. This art journal page was made for one of them, about my BuJo and my goals. This is my entry for the More Than Words blog monthly challenge.

The January challenge is based on a word inspiration and a creative challenge:

Word Inspiration - GOALS

Creative Challenge - JOURNALING

My GOALS are:

• Wearing my prettiest clothes and make-up, and beYOUtiful
• Trust in myself and don't give up: make my exams and save a bigger amount of money
• Spending more time with my husband, family and friends
• Always looking forward and not back
• Travelling more, exploring Europe
• Creating, reading and live inspired

Here are some close-ups, I hope you'll love it! Have a succesful new year!

Csak egy átlagos nap

Amikor reggel háromszor nyomtam le a szundit, és fél órával munkakezdés előtt még feküdtem, még tök nyugodt voltam, hogy ma sem fog történni semmi érdekes. Végülis 6 órától a konyhán leszek, két felszolgálóval (Antoan és Priscilla) az oldalamon, gyorsan lenyomom ezt a kedélyes szombat hajnali műszakot, aztán szépen visszafekszem és alszom tovább, hogy a másnapi óra-előreállításra (pusztuljon, aki kitalálta!) kipihent legyek, ha már megint sötétben kell munkába járnom egy darabig. Szépen bevánszorgok dolgozni, jó tempóban nekikezdek, 6.30-kor megjön Antoan, és indulhat is a nap.

6.45-kor kinézek a konyhaajtón... és barátságosan integet két vendég. Emberek, normááááálisak vagytok? Szombat van, a reggeli 7.30-kor kezdődik, mi a búbánatos jó fenét csináltok itt? Kitrappolok, felvilágosítom őket a pontos időről, meg arról, hogy még csak most kezdem előkészíteni a meleg ételeket, okéoké, nem baj, várnak. Jó. De nem lehetne máshol, mert ha a többi vendég meglá... ööö, késő, már megláttak. És jönnek befelé. Visszafarolok a konyhába, magamra csukom a lengőajtót és kettes sebességbe kapcsolok.

Antoan próbálkozásai, miszerint még egy háromnegyed óráig távol próbálja tartani a vendégeket a büféasztaltól, rendre kudarcba fulladnak, jól van, hagyjuk is. Kiviszem az első adag bacont, hát látom ám, hogy két nő épp a konyhaajtó melletti bárasztalra készül lecuccolni. Udvariasan mondom az egyiknek, hogy a reggelit a reggelizőteremben kellene elfogyasztani, tegnap csak azért lehetett a bárban is enni, mert rottyon volt a hotel és nem fértek be egyszerre mind, de most van kb. 15 szabad asztal bent. A nő rámmered, mint aki ufót lát, majd közli, hogy de ő akkor is ott szeretne enni, és lecsapja a tányérját az üvegasztalra.

Kössssz. Semmi baj, egyél, ahol akarsz, legközelebb akár a recepción, a hallban vagy a vécében. Bánomisén. Csak az a fontos, hogy most feltétlenül a konyhaajtóba ülj, úgy, igeeeen, sőt tedd ki magad mellé a padlóra a táskádat is, jóóólvaaaan, így legalább testközelből érezheted, ha odaégetek valamit, és remélem, ha a felszolgáló a táskádon átesve a nyakadba dobja a forró lágytojást vagy a szennyes edényt, nincs harag. Ajtó újfent becsuk, Mahlzeit.

Még nincs 7.30 amikor konstatálom, hogy máris felfalták az összes rántottát. Most kéne kész lennie az első adagnak, ehhez képest állhatok neki a másodiknak, mert már 12 ember ül a teremben és sáskajárásosdit játszanak. Vidám napunk lesz. Hármas sebességben vágom a hagymát, és akkor megtörténik a baj - lendületből hozzászeletelem a jobb hüvelykujjamat is, kb fél centi magasságban, körömmel együtt. Kés eldob, vérfürdő, hogyazakibeb@szott, de jó, hogy senki nem ért magyarul, Antoaaaancsukdbeaztakurvaajtót, lekapom a főzőlapról a Käsekrainert, és körülnézek. Hol a francban van ilyenkor valaki, aki ráér? Kiszaladok a folyosóra az iroda felé, pont ott bóklászik az éjszakás recepciós, Evelyn. Gyorsan felméri a helyzetet, visszanyomjuk a hiányzó darabot az ujjam végére, fertőtleníteni nincs idő, két ragtapasz rá keresztbe, kiválasztok egy piros színű ujjszorítót, hogy ne látszódjon, ha átvérzik, gumikesztyű rá, ámen. Mehet tovább. Most már fullon van a terem, holott elvileg most kezdődne a reggeli, hogy az ég szakadjon rájuk. Priscilla meg még sehol. Apropó, mit keres itt még az éjszakás? Na mindegy, köszi, Evelyn.

8.00-kor Priscilla is befut, vesz egy nagy levegőt, és elkezd megállás nélkül beszélni, ahogy szokta. Gyorsan tájékoztatom a helyzetről és kizavarom a placcra. De hát meg kell mondani nekik, hogy csak 7.30-tól van reggeli, mondja nagyokosan, köszönjük Priscilla, szerinted nem próbáltuk? De hát ez Unsinn, meg Wahnsinn (képtelenség meg őrület), mondja, igeeeen, tudjuk, de menj már ki dolgozni az Istenért, úszik az egész kóceráj.

Nnna. Hátha most lesz egy kis nyugi, hogy a fele már lement 8.10-re. De nem. Ezek ketten, mihelyt van két szabad másodpercük, óvodásdit játszanak és mindenen összevesznek. Például még mindig azon, hogy Priscilla kifejti, hogy miként kell udvariasan tájékoztatni a vendéget arról, hogy mikortól van reggeli, mire Antoan vérben forgó szemekkel közli, hogy ne higgye, hogy nem próbáltuk meg, de nem sikerült, mert ezeknek valami konferenciájuk van. Konferenciájuk, nofene... Kimegyek a recepcióra, tudnak-e erről valamit, hogy hamarabb kellett volna kezdeni. Persze, hogy nem. Na itt a hiba, ha a vendég nem kéri korábbra a reggelit, honnan a kénköves pokolból tudjam?! Oké, mindegy, kiballagok a hátsó ajtóhoz és a hirtelen támadt üresjáratban elszívok egy cigit.

Mire visszamegyek, Antoan éppen lendületből borít le 3 poharat a kuka mellé, még csak ez hiányzott. És állnak ott ők ketten a sarkig tárt konyhaajtóban, és Priscilla már mondja, hogy "merttemindigmindentösszetörsz", és Antoan rákontráz, hogy "nemkellmindigmindentkommentálni", és zeng tőlük a hotel, és úgy érzem magam, mint egy olasz étteremben. Na ebből most van elegem. Szétzavarom őket, magamra csukom újfent (kb. tizenhetedjére) a konyhaajtót, és még hallom, hogy kint zavartalanul tovább folytatják a vitát, denemérdekelnemérdekelpapapapapapapaaaa. Mint egy óvoda, komolyan.

9 óra. Várunk még...? 27 vendéget, mondja Priscilla, az nem lehet, mondja Antoan, mindenkinek felírtad a szobaszámát, kérdezi Priscilla, naná, mondja Antoan, akkor hogy van még mindig ennyi vendég, merttebiztosannem, tepedigmindigokoskodsz, depontosankellvezetni, deénpontosanvezetem, ááááááááá!!!! Újfent szétcsapok közöttük. NEM TÖK MINDEGY, HOGY HÁNY VENDÉG JÖN MÉG??? Benne van a szoba árában, fullra toltam a svédasztalt, van mit enniük, de szóljatok, ha kifogy valami, és legyen végre csend és hagyjátok már békén egymást. Sírni szeretnék. Vagy legalább elbújni valahová egy sörrel, így kora reggel. Ez nem igaz.

Két perc múlva Pris már megint mosolyog és megjelenik a mobiljával, hogy csináljunk egy közös szelfit. Antoan úgy néz rá, mint aki fényt kapott, én gyorsan közlöm, hogy szarul áll a hajam és amúgy is haldoklom és vérzek, halasszuk. Ismét kizavarom őket a konyhából, 10 perc múlva hallom, hogy már megint mondják egymásnak valami miatt, de nem érdekel. Inkább próbálom úgy nézni a mai napomat, hogy milyen szórakoztató, változatos és kihívásokkal teli a melóm, és tényleg, ez már annyira blőd, hogy nevetni is tudok rajta. Normális esetben ugyanis tényleg így viselkedem bent:

Hát ez ma nem jött össze. A nap további részében viszont valóban röhögök mindenen. Amikor elejtek egy kávéscsészét, csak kiüvöltök, hogy nem tört el, és röhögök. Amikor jövök ki a hallban a vécéből, a lüke vendég beállítja a kofferét a női budi ajtajába, és majdnem lendületből átesem rajta, inkább ezen is csak röhögök. Fél 11-kor röhögök, hogy ezek ketten most épp azon veszekednek, hogy most rögtön vagy egy fél órával később menjünk-e kajálni, aztán azon, hogy kinek kell jobban a zsúrkocsi, aztán hogy a két kanálnyi megmaradt joghurtot kiborítsuk vagy megegye a személyzet, és közben egyik sem halad a melóval. Rábasztatok, mert amíg ti marakodtok, addig engem nyugodtan hagytok dolgozni, úgyhogy én kész leszek időre, ti meg nem, és Frau Müllner nem engem fog letolni, hogy már nem tudja hová csúsztatgatni a rengeteg túlórát.

Otthon leszerelem az ujjamról a hevenyészett kötést, annyira nem is súlyos a dolog. A lakótársam ad egy Chewbaccás ragtapaszt, amivel rögzítem a már szinte a helyére forrt ujjcafatomat, bedobok egy sört, megírom ezt a bejegyzést, és elmegyek aludni, mert az éjjel lesz az óraátállítás, hogy pusztuljon el, aki kitalálta. Ja és KEEP SMILING.

Iszol te rendesen?

Bécsben és egész Ausztriában, Magyarországhoz hasonlóan központi szerepet játszik az ivás. Az italokról annyit, hogy ha aznap sörakció van a boltban, azt rögtön látni lehet, ha lemész az utcára, mert mindenki kartonszámra viszi a dobozos sört, és tényleg olcsó is ilyenkor (meg amúgy is). 45-60 cent körül van darabja akciósan, tehát 11-15 € egy karton, aprópénz a helyieknek, de még nekünk se sok. És rengetegféle sör van, minden héten van sörakció, az oszik meg nagyon tudnak inni és szoktak is.

Hétköznap is tele vannak a helyi pubok, holott egymást érik, s mindegyik megél. Azt nem értem, a helyiek hogy élnek meg, ha mindennap isznak éjszakáig, tehát valószínűleg nem viszik másnap túlzásba a munkát, viszont a pubban 3,50 €-tól kezdődik a korsó sör. Időnként mi is elmegyünk, szigorúan kutatási célzattal, kizárólag megbízható baráti felügyelettel, és teszteljük ezt az életstílust, aminek persze sosincs jó vége.

Der Stern Club. Mondhatnám, hogy a Galaxis söpredékének gyűjtőhelye, de inkább nem mondom, mert mi is oda járunk. Magyar tulaj, magyar pultoslányok és magyar vendégek. Ha néha be-betéved egy helyi (vagy egyéb külföldi), általában érdeklődéssel próbál akklimatizálódni kb. fél óráig, aztán feladja, amint meghallja, hogy a vendégsereg egy emberként üvölti, hogy KÖÖÖRKÖZEPÉÉÉNÁLLOK. Logóján az otthon most annyira vitatott önkényuralmi Heineken-szimbólum, minket nem zavar, sötétben is jól látni legalább.

Itt rendezik meg hétfőnként a Quiz Night-ot, ami pont ugyanaz, mint az otthoni, és mivel mi Szentendrén évekig jártunk, nagyon örültünk, hogy Bécsben is megtaláltuk a kedvenc hétfői szórakozásunkat. Itt még gyerekcipőben jár a kvízelés, nincs regisztrálva a csapatunk sem, de idővel eljön ez is. Amúgy meg mindenkinek ajánlom.

Nagyon sokat isznak itt a népek. Hétvégék után megszokott látvány a szelektív kukák tetején elhelyezett, kb. egy teljes kocsmára való italkészlet üres üvege. De legalább oda teszik, nem nagyon dobálják el. Ha valaki kiviszi a szórakozóhelyről a poharát, reggel szépen a kapu környékén megtalálja a személyzet. A kocsmákban, bárokban lehet dohányozni, így amikor buli után megszagolom a ruháimat, az felér egy nikotinmérgezéssel. Amúgy az éttermekben is lehet. Meg mindenhol. Cigiautomata is van ám a legtöbb helyen, s az utcán is így lehet vásárolni a Tabak Trafikok nyitvatartási ideje után. Sportszerű nehezítésként bankkártyát kell beledugni, ezzel igazolva, hogy elmúltál 16(!) éves. Ezzel kezdetben volt ám gondom, hiába dugdostam bele a magyar bankkártyámat, nem fogadta el - később kiderült, csak az osztrák bankkártyát értelmezi.

Az osztrák borok nagyon szörnyűek, legalábbis amit eddig kóstoltam. Itt a leggyakoribb bor a Grüner Veltliner (Zöldveltelini), ez ilyen nemzeti lőré, mindenhol ezt adják. Vannak mindenféle cuvé-ik, minden helyen van Hauswein (házibor), amelyek gyanítom, otthon pancsolt dolgok lehetnek. Vannak igazán menő borozós helyek is, árak az egekben, itt lehet kapni a normálisabb nedűket. Átlagos kis szállodában, plázás étteremben nem ajánlom a kóstolgatást. Amúgy gyönyörű szőlőültetvényeik vannak, és állítólag híres a borkultúrájuk, de nem vagyok nagyon boros, így nem tanulmányoztam behatóbban. Amúgy is mindent Spritzernek, azaz fröccsnek isznak, mértékegység a Viertel (1/4 liter) és az Achtel (1/8 liter), és a legritkább esetben használnak mércét, helyette rányomtatják a boros pohárra a beosztást, vagy ha nem, akkor kb. szemre mérik. Sose fogom megszokni.

A boltokban hihetetlen kínálat van mindenféle italból, és minden szénsavas üdítőt Limonade néven találhatsz, a Coca-Colát is, rostos baracklére pedig úgy kell vadászni legnagyobb bánatomra. Helyette viszont van Almdudler. Rendkívül népszerűek a smoothie-k, természetesen előre elkészítve is lehet kapni, meg minden magára valamit is adó utcában van egy bio-vegán gyümölcs- és zöldségpréselményeket áruló hely.

És elérkeztünk a kávékhoz, amitől helyből távolugrom itt. A cappuccino az cappucino, a melange is cappuccino, ha viszont olyan melange-ot akarsz, ami otthon van, alul méz, rajta tej, kávé és tejhab szép csíkosan, azt ne is várd. Ám ha kérsz egy hosszú kávét sok hideg tejjel (Verlängerte mit viel Milch, bitte!), megáll a tudomány. Jobb esetben ilyenkor felajánlják a Grosser Braunert, ami egy hosszú kávé benne egy hangyaf*sznyi tejjel, de kaptam már helyette Lattét vagy Cappuccinot is. Az, hogy belerakjanak egy bögrébe egy hosszú kávét és felhúzzák hideg tejjel, az nem megy, de legalább választhatsz, hogy rendes tejjel, netán szója-, rizs-, zab-, mandula- vagy mogyorótejjel akarod, amelyek ugye nem tejek, viszont itt sok a vegán, és mindenféle növényi lónyállal rontják el az állítólag híres bécsi kávéjukat. Egyszer egy bácsi az első itteni munkahelyemen kért egy kleiner brauner gross-t (kis barna nagyot). Hát csak néztem hülyén, azt hittem szívat, így tőlem (akkor még) akarhatott bármit, nem kapott. Most már tudom, a kleiner brauner az a presszókávé kis tejjel, és mivel gross, azaz nagy, ezért helyből duplát akart csórikám. Mondhatta volna doppelte Espresso mit Milch-nek, akkor talán felfogom... :) Kiköltözésem után gyorsan felébredt bennem az igény egy baristaképzésre, mert itt minden annyira más, mint ahogy otthon tanultam, hogy nem árt megtanulni a helyi szokásokat. Mint például ezt, elrettentő példának - nyilván nem helyi lakosok követték el a táblafeliratot, meg nem is valami elit helyen, az árakat elnézve.

Ennyit az ivászatról egyelőre, egyszer majd élménybeszámolok a dolgok hogyanjáról is, az szórakoztatóbb. Mert inni kell, hogy ki ne száradjunk.

Prosit!