Ezt az órát egyszer már megcsináltam (talán emlékszik rá valaki, a Mizos falióra volt), de nem tetszett annyira, hogy elfoglalhassa végső helyét a szobám falán. Aztán kezembe akadt ez a kép, amelyet egy barátnőm készített trehány módon (kattint és azt sem nézi, hogy áll a kezében a kamera), és így lett az elrontott fókuszú, ferde képből egy kis utómunkával ez az óra. Recycled, azaz újrahasznosított cucc.
Újabb stíluskalandozást tettem, kipróbáltam ezt a .... mi is ennek a neve? (A megfejtéseket kommentben várom, nekem fogalmam sincs, hogy nevezik...)
Igazából először faliképet akartam csinálni, aztán lett ez a majdnem-funkcionális, órának álcázott kép.
A célom az volt, hogy az órára pillantva mindig eszembe jusson, nem érdemes az elmúlt dolgokon rágódni, csak menni kell előre, felfelé, akár nehéz teherrel a vállon, vagy meredek lépcsőkön lépdelve, mert a jelent meg kell élni. Az órába nem tettem elemet, így csak áll (és nem ketyeg, ami a hálószobában nem egy utolsó szempont), de nem is ez a cél, hanem az üzenet: Time flies - just go ahead and don't look back. Repül az idő - csak menj előre és ne nézz vissza!
Kisvirágtól kaptam egy kazal virágot (köszi!), rádobáltam mindet, meg még ami a kezem ügyébe került. Rayheres szaténrózsa, e-line flower, selyem művirág. Recycled, mondom.
Fémkütyük jelentéssel: szívlakat meg szárny. Gondolom, nem kell magyarázni. A chipboardok Scrap-kreatúrásak, natúran hagytam őket, csak a szélüket maszatoltam meg kissé Paper-Soft-Colorral.
Zene is kapcsolódik hozzá, nem túl szervesen, stílusában meg egyáltalán nem, de érdemes odafigyelni azért a következő sorokra:
"a kakukkos óra egy pillanatra megáll"
"hátán egy csontokkal teli zsák"
"a mögöttem ácsorgó idő elémfarol egy luxus Bentley-vel"
Íme a Tébolyda c. Quimby-szám:
Amúgy tök jól vagyok. Komolyan. Csak kéne egy luxus Bentley. :)
