2011. április 16., szombat

Blog candy

Ezt most találtam Juliánál, és nagyon megtetszett! Olyan szép színes!

Jó lenne megnyerni, még úgyis csak kb. fél milla értékben vannak itthon fel nem használt cuccok, papírok, miegyéb, de hörcsög-mivoltom újabb beszerzésekre késztet...

2011. április 15., péntek

Ilyen vagyok

Milyen is? Jelenleg enyhén indiszponált, azt hiszem. Túl egy bulin, kicsit sok alkoholtermék elfogyasztásán, egy összevissza szervezett héten, egy wellness-üdülésen, egy veszekedésen Anyámmal, egy vérvételen, párezer levegővételen... Mi lenne, ha még dolgozni is kellene járnom?!

Munkát keresek ugyanis, ezért ez a fenenagy ráérés, hogy már a harmadik scrapoldalamat gyártom zsinórban. Ami nem baj, meg is bolondulnék, ha nem lenne mit csinálnom, de szerencsére erről nincs szó.

Álmodozom... hogy olyan helyem lesz, ahol jól keresek és nem kell hónap végén számolgatni a zsemlérevalót. Hogy az elvégzett munkámat észreveszik és megdicsérnek érte. Hogy lesznek ott nők és férfiak vegyesen, mert én soha, de soha többé nem akarok csak csajokkal dolgozni. Hogy lesznek szabad hétvégéim. Hogy hátha... hátha dolgozik ott majd VALAKI...



Ennek érdekében készült ez a fotó rólam, az önéletrajzomhoz, és erőteljes retusálás után néz így ki, mert a helyzet akkor ennél sokkal drámaibb volt. Még mindig nem tűntek el a karikák a szemem alól (persze ha ÍGY bulizok, nem is fognak, de ez úúúúgy kellett már!), jópár kilóval a versenysúlyom alatt vagyok, és a barátaim úgy köszönnek egy ideje, hogy : "Szia, de szarul nézel ki, baj van?" De már látszik, hogy kezdek megnyugodni, jót tett a wellness is, érzek erőt az újrakezdéshez, csak már unom, hogy megint és újra, de hajrá. Menjünk neki fejjel.

Újrakezdésemhez tartozik az is, hogy dokumentálok és tényfeltárok, most például a kis személyiségemet, újfent. Ebből kifolyólag készült ez az oldal:


Nem csináltam még soha ilyet, hogy arányaiban ennyire nagy fotót használok egy oldalon, de megtetszettek a digis művek, és ki akartam próbálni. Igazából csak az volt a terv, hogy valami nagy-kusza-színes-zsúfolt legyen, pakolgattam és ez lett belőle. Mégis nagyon engem tükröz, nem?


A fotó az oldalon nem azért homályos, mert rosszul fényképeztem a kész művet, bár az is benne van. Kicsit megpróbáltam álomszerűvé varázsolni a képet, játszottam a színekkel, homályosítottam, kereteztem, nekem tetszik nagyon. Valahogy úgy RAGYOG...


Itt látszik a sok apróság, amit rádobáltam. A színes virágokat, buborékokat és az eprecskét egy REPRINT nevű finn scrapbookpapíros cég termékmintájából vagdostam ki. Teljesen olyanok, mint a Best Creations és a csillogó sajátmárkás Rayher papírok. (A buborékok jelentését, gondolom, nem kell megmagyarázni...) A cicás gyurmagomb Hana műve, van itt egy Jenny Bowlin-gomb, meg pár chipboard-cucc is. (Szilvi, tőled kaptam, talán tudod még, milyen márkájú!) Papírvirágok Rayher, gyöngytoll VIVA. Dekorgumiból vágtam ki Sizzix-szel a betűket, Fine Frenzy sablonnal. És ennyi.


Ilyen vagyok... és kész! És ami a legjobb: szeretek ilyen lenni, azért se változom meg. Szép estét mindenkinek!

2011. április 5., kedd

Íjászat

Mostanában sokat gondolkodtam azon, mi jelent számomra boldogságot. Kerestem a választ a pénzben, munkában, emberi kapcsolatokban, de valahogy semmi nem fejezi ki azt az érzést egyben, amikor úgy gondolom, hogy nyüszögjön a fene, nekem jó dolgom van. Aztán egyszer, amikor egy este hazafelé baktattam a Körúton és szép volt az idő, mosolyogtam és mosolyogtak rám, rájöttem. Azt és CSAKIS azt kell csinálni, amit szeretek. És azzal, azokkal, akik fontosak nekem. Ja, meg kell hozzá ZENE, mert az is az életem része... Más nem számít.

Amikor először lementem a lőtérre, eszem ágában sem volt FEGYVERT venni a kezembe. Hosszas unszolás után megpróbáltam, és ahogy kihúztam és ellőttem és ment a vessző ahová akart, elkezdett érdekelni a dolog. Mi van, ha egyszer oda menne, ahová ÉN szeretném? Mi lenne, ha úgy ki tudnám húzni az íjat, hogy ne forduljon ki tőle a vállam? Vagy ha nem vágna alkaron az ideg? Hmmm...

Azóta lejárok lőni. Az oktató vért izzadt velem, míg helyes tartással sikerült állnom, én meg amíg rájöttem, mit kell tenni ahhoz, hogy ne csináljon olyat az íj, hogy "pinnnnng-plattty", és lehetőleg ne lőjek le egy neoncsövet sem vagy ne szántsam fel a padlót. Most már megy, dícsérnek, sikerélményem van és egy jó kis bandát ismertem meg ott. Fontos lett a dolog. Vágyaim, terveim vannak.

Na ez a boldogság.



Az oldal a scrap.hu havi vázlatkihívására készült. Nagyjából kábé pontosan tök más, de esküszöm, abból indultam ki... Csak a formátum (A5) miatt össze kellett húzni.



A fotó alatt egy haiku olvasható, ami egy japán versforma, bár Hana szerint ez pont egy eredeti magyar Fodor Ákos-vers. De akkor is nagyon ott van. Persze a haikukat többféleképpen lehet értelmezni, ahogy azt már sejtettem is. Még jó, hogy az eredeti vázlaton is éppen ott KELL lennie egy szívecskének... khmmm...



Még a tavalyi scrap-táborban adta Veka ezt a kupakot, ami most akrilfestékkel és filctollakkal való kezelés után céltáblává lényegült át. Illetve lőlappá, azt is ilyen szeggel vagy hasonlóval szoktuk felerősíteni a vesszőfogóra, mint ez a Rayheres szeg alakú milton. A szívecske Sizzix-szel van vágva, mint ahogy a betűk is. A sárga szalag még egy 3 éves Kit-Klub-maradék. A kék papírcsíkot 6 és 3 mm-es kalauzlyukasztókkal gyötörgettem, amíg ilyen lett, nem tudom, hol láttam, de tökre tetszik a technika.



Ezt a részét szeretem a legjobban az oldalnak. Tűfilccel továbbrajzoltam a fotót, egyszer már csináltam ilyet itt. Lehet, hogy a perspektíva ábrázolásától egy rajztanár falra mászna, tőlem ennyi telt. Annyira AKARTAM csinálni, hogy legyen már kész, gyorsan-gyorsan, egy helyen el is rontottam, a verset meg 3x írtam újra, szóval vannak rajta apróbb hibák.



Na itt látszik még a két darab Scrap-kreatúrás chipboard-nyíl, amelyeket ugyanazzal az akrilfestékkel kentem be, amivel fröcsköltem a hátteret. A vonalkódnak nincs semmi célja, csak tetszett és felhasználtam, ha már úgyis szétvagdaltam az újságmintás Rayher-papírt. Az alapot VIVA Paper-Soft-Colorral barnítottam, imádom ezt a festéket! A papírcsipkét egyszer egy lyukasztó kipróbálásakor csináltam egy maradék, kb. 2x6 cm-es fecniből, és nem volt szívem kidobni. Most a helyére került ez is, de jó, tényleg minden szemetet fel lehet használni...

Ja, a legfontosabb, a kihúzható cetlin szerepel a boldogságom felé vezető út, azaz a célkitűzés: "Szeretnék egy íjat. Egyre inkább úgy érzem, hogy ezt a sportágat nekem találták ki. Megnyugtat; erősít testileg és lelkileg; elegáns és szép sport. Szerelem első látásra. Így hát döntöttem: összeszedem a pénzt egy jó felszerelésre, szorgalmasan tanulok és versenyezni fogok!" A fotó egyébként február 25-én készült, amikor is először sikerült lőnöm egy "fúrót". De büszke vagyok arra is, hogy a többi sem ment annyira mellé!

2011. április 2., szombat

Mr. Perfect

Ne tévesszen meg sekit a cím, ez nem átverés, én igenis megtaláltam - mit megtaláltam, megALKOTTAM a tökéletes pasit. És nem adom. Enyém. Na jó, nézni lehet...

Veka scrap-chatjén kezdtem el, azóta nem volt kedvem és időm befejezni, mert ahhoz le kellett volna ülni és alaposan végiggondolni az egészet. Merugyeazvan, hogy jó vigyázni, mit kíván az ember lánya, mert a végén még teljesül, aztán megnézheti magát. "Hát ez is egy dolog - ugye te sem gondolod komolyan...?" - dalolja Kisstibi az alant elhelyezkedő klipben, nekem valahogy ez a szám passzol hozzá, mert van benne bárány, meg "hogytuccígyaludni", s ezek a jelek szerint szervesen kapcsolódnak a tökéletes pasihoz. Na inkább leírom, mit csináltam, hogy ez az oldal ilyen lett. Kicsit artos - újabban szeretem az ilyet.



Így néz ki becsukva...



...mert be is lehet csukni, hogy beférjen a készülő A5-ös méretű projektembe. Azért vannak rajta oldalt lyukak. A lépések megtalálhatóak ebben a topicban, nagyjából ez alapján készült az oldalam, csak végül átrendeztem és lekicsinyítettem arányosan.



Ami miatt sokáig tartott a dolog, az az, hogy igen, a betűket egyesével rakosgattam ki 3D-s ragszalagra, és úgy lett felragasztva. Ez szimbolizálhatná akár azt a sziszifuszi munkát is, míg az ember megtalálja a másik felét...



Az "Úgyis megtalállak!" feliratot kaparós matricából ügyeskedtem rá egy darab textilre, remélem, bírja majd a kiképzést.



A címfelirat betűit Sizzix-szel vágtam ki randa barna dekorgumiból, de mivel nagyon nem tetszett, befestettem aranyszínre Inka Gold festékkel (VIVA). A kis korona is Sizzix, Tim Holtz repülő szívecskés dizájnjából van, a strasszok Rayheresek. Az Inka Golddal festettem még egy pár húzást az akrilfesték mellé, illetve az utolsó két tulajdonságot egy kicsit jobban körbepamacsoltam, mert az a legfontosabb.



Van még rajta Rayheres szív-függő, YABO miltonkapcsok, egy régi SBK-s szalagmaradék, és ékszerkészítéshez való szerelőkarikák. Persze nem volt itthon antik, de már nem cserélem le, majd ha akar, berozsdásodik magától... lesz ideje, mire megtalálom Őt.

Ja, és el ne maradjon a hozzá való zene: Quimbyéktől az Álmatlan dal



Ajánlom magamat. Sallalalííí... Tenkjú, veri artisztik.