2010. április 22., csütörtök

12 hónapos album - Március

Jó sokáig váratott magára ez a bejegyzés, amiért is Mizo nevében kérek elnézést... hogy miért is? Múlt hét elején nagy nyugodtan tettem-vettem a konyhában, amikor is hatalmas robajra lettem figyelmes. Amikor berohantam a szobába, a következő látvány fogadott: a számítógépem háza arccal előreborulva fekszik a padlón, alatta a két hónapja vásárolt internet-stickem, és még egy villanásra észleltem a macsesz farka végét is, ahogy rémülten kiugrik az erkélyre az ablakon át. Az első megdöbbenés után olyan ordításba kezdtem, hogy szerintem az egész lakótelep zengett tőle, majd felkaptam a Dögöt és elindultam vele lefelé, az esőbe, hogy namostakkor és húdeelegemvan, és most bizony szélnek eresztem, hiába a négy év szerelem.

Persze ő ordítva tiltakozott és minden lehetséges helyen összekarmolta a hátam. A lépcsőházban sorban nyíltak az ajtók, hogy mi ez az éktelen nyávogás, én meg csak vittem, mint egy büntetés-végrehajtó... Három háztömbbel arrébb már nagyon sírtam. Lekuporodtam egy kapualjba, jött egy hölgy és bájosan megkérdezte, hogy most találtam ezt a szép kiscicát?! Majdnem hozzávágtam Mizot, de azátn elmondtam a sztorit, és felajánlottam, vigye, ha annyira szép. Mizo el sem mozdult mellőlem. Kétségbeesetten dörgölőzött hozzám, még az sem érdekelte, hogy csöpög rá az eső és a talpa is vizes lett, csak vigyem már fel és ne haragudjak rá.

Nagyon megsajnáltam, és a hölgy is próbált jobb belátásra bírni, hogy ezt nem szabad, meg biztosan nagyon szeretem, meg hogy milyen szép és ápolt, látszik, hogy kényeztetve, szeretve van.

Rájöttem, hogy Mizo az, AKI mindig velem volt, jóban-rosszban közel 4 éve... és nem tudtam lent hagyni. A liftben felfelé végig ölelte a nyakamat, erősen, mindkét mancsával és pihegett, remegett, de már nem nyávogott. Persze aztán büntizett még egy-két órát az erkélyen, de szerintem nagyon megijedt. Ahogy én is, hogy ha most eleresztem őt, elvesztem az egyik legfontosabb dolgot a kis életemből. Mert a fekete is szín...

Úgyhogy most sikerült pótolni a sticket, ezért a lemaradás. Köszönöm a türelmet, és a segítséget - az illető tudja, kiről van szó, nagyon-nagyon, és örök hála, és szipp meg hüpp a meghatottságtól.

Vissza a kis albumhoz. Már a negyedik oldal készül, de ennek ellenére még nincs késő csatlakozni! Főleg, hogy újabb ajándékot teszek a dobozba, ami az év végén egyben kerül kisorsolásra a résztvevők között. Kíváncsiak vagytok már rá? Akkor... először is leírom, mit kell érte tenni, milyen legyen a márciusi oldal.

- A februári oldal hátulján lesz, tehát a bal oldala kapcsos zárójel alakú.

- Témájában legyen valami ellentétes, kontrasztos dolog. Lehet pozitív és negatív, de ha nem történt semmi rossz a hónapban, az még jobb. Ha mérlegre raktál valamit, gondolkodtál egy döntésen, vagy csak eltértél valamilyen megszokott dologtól, az éppen ide illik.

- Színnek a narancsos-barnás árnyalatot választottam.

- Kötelező kiegészítő pedig egy nyíl, ami mutat valahová, és lehetőség szerint nem csak rajzolva van, hanem hangsúlyos, kiemelkedő, 3D-s eleme az oldalnak.

Mindezekért egy rakás chipboard-cuccot ajánlok fel, este mutatom!

Szép napot!

2010. április 20., kedd

Februári oldal

Haladunk, haladunk! Először is, ahogy ígértem, mutatom a februári nyereményt, íme!


Egy rakás kraft kartonból készített finomság és 2 teljes ív karton!


Aztán itt vannak az oldalak. Ágikáé:



És Sapimanóé:

Hamarosan jön a márciusi!


2010. április 3., szombat

Sokminden egyszerre

Milyen már, amikor annyi dolgod van, hogy azt sem tudod, minek fogj neki... aztán úgy döntesz, hogy inkább alszol egy jót?! (4-5 órát...) Persze a végeredmény kapkodás, vagy legalábbis munka hajnalig, de tudjátok, mit? Én még ezt is élvezem. Nem tudom, mi van velem, de az óraátállítás óta nemhogy nem szenvedek a korai keléssel, hanem sokáig fent is bírok maradni - lehet, hogy NAPELEMES vagyok?!

A múlt héten a szokásos munkahelyi agyérgörcs mellé kaptam egy csomó mindent. Jovi és Hana megajándékozott a Kreatív Blogger díjjal, egyből kettővel is, de az egyik már megvan. Így az ufósat teszem fel, nagyon szépen köszönöm!




Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad! (belinkelve a blogját)
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj Magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek! Ne felejtsd el linkelni a blogjukat!
5. Hagyj megjegyzést Náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

És az én 7 dolgom:

1., Mint fentebb megállapítottam, valószínűleg napelemmel működöm.

2., Fatalista is vagyok, kedvenc kifejezéseim közé tartozik a "Ha már úgyis..., akkor mindegy!", vagy a "Tudtam, hogy ez lesz, mert így kellett lennie." Ezen eszmefuttatások vége vagy sírás, vagy - főleg az utóbbi időben - buli.

3., Csúnya szokásom, de borzasztó cinikus vagyok azokkal, akik ostobák. És magamban nevetek rajtuk, ha még azt sem értik, hogy éppen piszkálom őket.

4., Jó szokásom viszont, hogy elolvadok egy mosolytól vagy egy kedves szótól, és ha valakitől ezt kapom, a végletekig kedves tudok lenni hozzá, ami gyakran kisebb ajándék, tárgyi figyelmesség formájában is megnyilvánul.

5., Folyamatosan szerelmes vagyok. Ha van valakim, akkor belé, ha nincs, akkor magába a szerelem érzésébe. Meg persze a macskámba, Mizoba... ma összeölelkezve aludtunk, ez már beteges?

6., Zene nélkül nem tudnék élni. Folyamatosan fülemben van a fülhallgató, reggel rádió (Bumeráng, yessss!), napközben a munkahelyemen szintén (Juventus), este hazafelé MP3, éjjel jó hangosan Youtube vagy CD. Vagy koncert. Meg éneklek mindenhol. Képes voltam megtanulni franciául olvasni, hogy énekelhessem a Romeo & Juliet francia musicalváltozatát. Gyerekkoromban zongoráztam és gimiben végig kórustag voltam, nagyon hiányzik!

7., Büszke vagyok rá, hogy minden, amit elértem, rajtam múlt és miattam lett így. Néha kevésnek találom, de aztán arra gondolok, hogy másnak még ennyi sincs, vagy a feneke alá lett rakva. Engem a folyamatos elégedetlenségem hajt előre, és az áhított dolog elérése utáni két perc elégedettség - aztán indulok új célt keresni. Jó ez így!

Talán nem olyan fontos infók ezek, de akit érdeklek annyira, hogy végigolvassa, annak köszönöm. Elég sok embernél járt már, úgy látom. Vekánál még talán nem, így neki biztosan küldeném!

Kósa Anditól 8 kérdést kaptam, szívesen válaszolok ezekre is.

1.Mi lenne, ha nyernék a lottón?

Kifizetném a hiteleimet, vennék Öcsémnek egy lakást, adnék a családomnak és a barátaimnak arra, amit nagyon szeretnének. Magamnak NEM vennék lakást, max. eltenném bankba az árát, ha később meggondolnám magam. A cégnél kérnék két hónap szabadságot és elutaznék valami tengerpartra, aztán tovább, amerre a lábam visz. Illetve a lakóbusz. És vinnék magammal valakit, akinek egyszer régen ugyanez volt az álma... ő tudja, hogy róla van szó, remélem!

2. Rossz szokásom?

Kések, szüttyögök, pödörgetem a hajam, érzelmihullámzom, dohányzom, ötletszerűen cselekszem.... soroljam még? És a legrosszabb, hogy mindezekre még büszke is vagyok.

3. Koffein?

Megyek, iszom egy kávét...

4. Színeim?

Újabban a lila, katonazöld és ha jó barna leszek nyáron, akkor a fehér. Lakberendezésben a tarkabarka irányzat - most kaptam egy pink függönyt, ezért késztetést érzek a szobám átalakítására, hogy menjen színügyileg a függönyhöz..

5. Mi van most rajtam?

Kék-rózsaszín melegítő, rózsaszín MY LOVE feliratú póló, és sportcipő, mert az előbb ugrottam le a boltba és nem vettem még le...

6. Háziállat?

MIZOOOO!!! (Meg a bogarak a fejemben.)

7. 10 év múlva hol látom magam?

Valaki mellett. Helyileg mindegy, de ha lehet, Budapesten.

8. Legutóbbi nagyon jó élményem?

Kiszolgáltam a boltban egy nagyon kedves lányt, Marley-t, erre ő beleírta ezt az élményét a blogjába. Ilyenkor érzem azt, hogy jól csinálom, amit csinálok. Köszönöm, Marley és "See you soon!"

Hát ez lennék mára.