Csoda egy szombat délután

Mielőtt továbbolvasol, kérlek, kapcsold be itt ezt a zenét... csak hallgasd... merülj el benne... így talán megérted, mit is akartam mondani ezzel az oldallal.



Ritkán van, hogy egy papírtól kapok ihletet, de most így történt. Budapesti életem első napján, még február 22-én találtuk meg egymást, ez a Basic Grey "Lily Kate - Soar" papír meg én.

Rögtön tudtam, hogy egy olyan oldalt akarok készíteni belőle, ami rólam szól. Csak egy érzésről, hangulatról, ami magával ragad. Ilyen az alkotás folyamata, amikor magától a helyére kerül a fejemben minden, és elhiszem egy pár órára, hogy rend van a világban.

Szóval egy augusztusi szombat délután kimentem a Duna-partra, vittem a fényképezőgépemet, leültem és vártam... olyan valószínűtlenül zöld és kék volt minden, hogy csak néztem és örültem. És egyszer csak megszólalt ez a dal a rádióban. A papíron életre kelt a madár, és már tudtam, milyen kép fog az oldalon szerepelni.

Tegnap szombat délután volt, nekiláttam hát. A scrap.hu-n a fórumban Rika mutatta ezt a videót, és gondoltam, kipróbálom. Na nem egészen úgy, az nem is én lennék. A papírból először is kivágtam a madarat, így lett egy madár alakú lyuk. Aztán előkapartam az összes létező bélyegzőmet, kerestem egy bronzos tintát és hajrá! Szépen körbepecsételtem a lyukat. Ahol a bélyegző átlógott volna a másik oldalra (pl. a nyakánál), ott egy sima papírral letakartam. Aztán a lyuk szélét belülről körbetintáztam. Ahol nem fért be a párna, ott fültisztító pálcikával vittem fel a tintát. A végén pedig alátettem egy zöld, márványos papírt, így egészen hasonló lett, mint Heidi műve. Íme!


Vágtam még egy madarat, sima zöld kartonból, megmentettem egy fél madárszárnynak valót a Soar papírból (ahol nem látszik, ott mindig kivágom alóla, és milyen jól jönnek ezek a fecnik!), így lett 2 és 3/4 madaram. A többi már egyszerű volt. Az elrendezésterv egyébként a scrap.hu vázlat kihívásában is szerepel (naná, azért ilyet terveztem, hogy én is meg tudjam csinálni az oldalamat...). Még egy kis szalag, meg csipke, meg színes apró miltonok kedvenc munkahelyemről. Rátettem a júliusi kit-kubos készletből megmaradt cseppeket (NEKEM AKKOR SEM ESŐCSEPPEK!!! Dekorációs nonfiguratív elemek, na!), meg a Thickers betűmatricákat is (nagyon fogy, a "k" betűt már úgy kellett kirakni. Olyan "kő-még-hatású"). Itt látszik mindez közelről.

És itt az egész egyben, tadaaaammmm!


Nekem azt jelenti ez az oldal, hogy számomra az alkotás egy valódi csoda, ajándék!
(A boltban egyébként beugrott még a kosaramba a Lily Kate család további két tagja, Queen Ann és Mia is, ők még várják a sorsukat - szerintem nem sokáig...)



Szép napot!

Akarsz nyerni?

Akkor töltsd ki ezt a kvízt a Scrap.hu-n! Gyönyörű nyeremény vár rád, ha téged sorsolunk ki nyertesként, már ezért is megéri... vagy azokért az érdekes cikkekért a Magazinban, amiken át kell rágnod magad, hogy minden kérdésre válaszolhass. Azok között, akik szeptember 28. éjfélig helyesen kitöltött kvízlapot küldenek vissza nekünk, szeptember 29-én a következő ajándékcsomagot sorsoljuk ki:



A csomag tartalma: 1 kétoldalas Collage Press "Grayson hall" papír, 1 csomag Making Memories "Passport" chipboard betű, válogatott díszítők (gombok, virágok, címkék) szintén Making Memories "Passport".

Szóval hajrá!

Bringatúra Zsuzskával

A scrap.hu-n néhány hete útnak indult egy vázlat kihívás, illetve volt már ilyen, csak felelevenítettem kissé. Ennek lényege, hogy 10-15 naponta egy-egy új vázlatot teszek fel, amely alapján az emberek alkotnak valamit. Talán még azoknak is segít ez, akik most próbálgatják a szárnyaikat, hiszen a vázlattal könnyen meg lehet tervezni egy oldalt - szeretem én is, így nem ülök órákig egy oldal fölött és tologatom jobbra-balra a kiegészítőket.

Ja, ha már szárnypróbálgatás. Megnéztem, edzett vagyok-e még. Jelentem, igen... Valamelyik vasárnap, amikor már éppen aktuális lett volna egy nagytakarítás, odakint meg tombolt a nyár, Zsuzskával elhatároztuk, hogy a fene egye meg a porszívót meg a felmosót, inkább elmegyünk bringázni és majd este kiganézzuk a lakást. És lőn. Irány Szentendre. Olyan szép volt az út az erdőben, jó volt kimozdulni egy kicsit a természetbe, és kellemesen elfáradtunk, de azért nem annyira, hogy utána felfrissülve ne tudtuk volna röpke egy óra alatt gyönyörűen kipucolni a lakást.

Szilvitől loptam az ötletet, miszerint akrillapra dolgoztam. Olyan szépet, mint amilyen neki van, nem tudtam se szerezni, se csináltatni, úgyhogy vettem a Rayherben egy üvegmatrica-festéshez szükséges 30x40 cm-es lapot, levágtam egyenlő oldalúra és azt használtam. Jó volt, mert ezt könnyen át lehetett lyukasztani egy melegített tűvel a miltonok rögzítéséhez és a varráshoz. Gyűjtöttem faágakat és végre felhasználtam a régóta otthon hányódó, selyemvirágokról leszedegetett zöld leveleket. Ilyen lett:



A szép türkiz Prima virágokkal sem tudtam eddig mit kezdeni, mert nekem túl intenzív volt a színük, de itt végre megtalálták a helyüket Zsuzska pólójával harmóniában. A miltonokat körömlakkal színeztem (ki ken fel ilyen szentjánosbogár-színű borzalmat???), a katicabogarak és a méhecske pedig Dress it up! fantázianevű, a Krea-Tippben beszerzett holmi. A keretet a Rayheres kiárusításon vettem, Karen Marie egyre inkább belopja magát a szívembe a lézerstancolt finom kis műalkotásaival. Ja, a szívecskés gomb a természetimádatomat hivatott szimbolizálni, mert faerezetes és olyan cuki!



Itt látszik, hogy mennyire alaposan megdolgoztam a Dream Street papírt (Baylee'Garden - Garden Grass), talán felesleges is volt, mert nem látszik, milyen volt anno. Gyűrtem, téptem, a hátulját is festettem és a szórt festéket airbrush-filctollal (Rayher) vittem fel. Ja meg háromféle tinta a szélén: sok jádezöld, kevesebb arany és egy leheletnyi sötétbarna. Szegény papír...



A kommentcímkéhez a papírt is Szilvitől kaptam, a Jillybean Soup kiegészítőinek volt a csomagolása. A felirat a scrap-táborban is használt American Craft Thickers Daiquiri betűkészlettel készült.



A végén még a lap széleit bemázoltam elefántcsontszínű akrilfestékkel. Hát így volt.

(Bosszantó kis kiegészítés: a nagy bringázás közben leeresztett a kerekem. Odatekertem egy fiúkból álló csoporthoz segítséget kérni, mire az egyik megkérdezte: "Te nem halasi vagy?" Mondtam, hogy igen, de csak VOLTAM. Mert? "Akkor te voltál Gábor barátnője, ugye?" Döbbb... Még itt is. Persze pumpájuk nem volt.)

Szép napot:

Elmaradt oldal, meg az élet napos oldala

Még a scrap-táborból tartozom néhány oldallal, amelyekből egyet most gyorsan fel is rakok ide is, oda is.

Mizocicáról szól, aki most éppen nagyon jó, mert alszik. Reggelente viszont nem bírok vele, és van, hogy már fél 5-kor! (grrrr...) a lábamat karmolássza, mert Őfelsége már jól kialudta magát napközben. Emiatt aztán konstans fejfájásom van a nap folyamán.

Azért mégis imádom.


Ez az oldal tulajdonképpen egy játék volt, ami arról szólt, hogy mindenki kikészítette az asztalra a képeket, papírokat és eszközöket, amelyeket használni szeretett volna az oldal elkészítéséhez, és arrébb ült eggyel. 10-10 percet kaptunk arra, hogy a szomszédunk munkáján dolgozzunk, majd aztán megint arrébb kellett ülni. És a végére, mire viszaértünk a sajátunkhoz, készen is volt, csak össze kellett ragasztani.


Az enyémen a következő scrap-társak ügyködtek:

• Beandy: csíkos papír tépése, krétázás



• Juca: piros szalag



• Éva: domborított mancsnyomok



• Tünde: egérkés és cicás pecsétek



• Ágika: kommentcímkék



• Erika: cím



• Hana: szegecsek



• Jovi: macska gomb (amely leesett és most nem tudom, hol van, de ha előkerül, visszateszem)



• Szilvi: gyöngytoll



• Borka: cicás pecsétcímke körbetintázása, 3D-sítése



• Veka: tappancsnyomok

Aztán az úgy volt, hogy mikor ragasztottam volna, valahogy összemaszatolódott és meg kellett fordítani az egészet fejjel lefelé. Tehát a tappancsokat át kellett rajzolni végül a másik oldalra, majd Tünde azt mondta, hogy a cicapecsétet igazából nem is oda akarta, ezért áttettem arra a helyre, amit mutatott. Ilyen tájban kelt lába a gombnak is, de már találkoztam vele itthon, csodálkoztam is. Úgyhogy Jovi, ha olvasod, légyszi jelöld ki a gomb új helyét... vagy akár a régit.

Az én új helyem is ki van jelölve, sőt meg is van szokva, meg a macska fel van mászva a fára, ahogy a magyartanárnőm mondaná. Szenvedő szerkezet. Én is szenvedtem, mire megtaláltam az ideális albérletet és lakótársat, de most itt Békásmegyeren nagyon jó. Biciklivel 3 percre van a Duna, meg gyönyörű kirándulóhelyek is vannak a közelben, de erről majd legközelebb. Ha van egy kis időm, csak lemegyek a partra és nézem a vizet, meg a hajókat, meg az izmos kajak-kenus legényeket... Vagy fotózgatok. Legutóbb pl. az új ruháimat, amelyeket felvettem egy fürdőruci fölé, majd lecsattogtam a Dunához, levetkőztem, lefényképeztem a cuccokat és nagyon meg voltam elégedve magammal. És nem is néztek furán az emberek.

Kicsit katonás, nem? :P (Talán nem véletlenül...)


Végül kikapcsolódásképpen idétlenkedtem még egyet az árnyékommal, itthon rásegítettem Photoshoppal - majd ebből is lesz valami rettentően elgondolkodtató oldal.

Most meg visszaülök szkreppelni, amíg szabin vagyok. Juhúúúú!

Szép utó-nyári napot:

Csak egy újabb nap

Ma felkeltem és kb. 250-szer meghallgattam ezt a számot:



Szöveg, ha valakit érdekelne:

"Don't ask me how I'm doing if you don't wanna know
I stayed up too late woke up late oh you know how it goes
Give off the vibe everything's fine
As long as you, long as you just don't look in my eyes

It's all going just so perfectly wrong...

Hey ey ey ey
What can I say
It's just been one of those
One of those days
Hey ey ey ey
what can I say
It's just been one of those
One of those days

It's all mine this kind the life of hurry up and wait
Too many things to do, to lose it gets a little insane
Too much crazy in 24 hours
So many bills, too little frills, and not enough flowers

What I wouldn't give for a minute to myself...

Hey ey ey ey
What can I say
It's just been one of those
One of those days
Hey ey ey ey
what can I say
It's just been one of those
One of those days

Ah ah aha

Hey ey ey ey
What can I say
It's just been one of those
One of those days
Hey ey ey ey
what can I say
It's just been one of those
One of those days

It's all going just so perfectly wrong..."

Nem is olyan "wrong". Ma éppen ezért nem is csinálok semmit, csak szkreppelek, mint tavaly, és nem olyan hangulatban, mint tavaly.

Amúgy Gábor ébresztett azzal, hogy telefonon kívánt boldog szülinapot... hmmm...

Most kikapcsolom a gépet és alkotok. Majd jövök.