Egy régi elmaradás

A nagy pakolászás közben ráakadtam egy be nem fejezett babatakaróra. Brigi, a barátnőm és egyben fodrászom nem olyan rég(?) - szóval még a télen adott életet gyönyörű kisfiának, Álmosnak, és neki szántam ezt ajándékba. Azóta kicsit megnőtt a csöppség, de a takaró még mindig jó lesz neki. Gyorsan befejeztem, már csak a tűzés és a szegés hiányzott. Voltam egyébként nála, le is vágta a hajamat, de mivel most nem vagyok igazán fotogén állapotomban, talán nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy feltegyek egy képet magamról... Na nem a hajam lett szörnyű, igen csinos rövid frizkót kaptam, és mindenki azt hiszi, festve is lett, pedig csak az eredeti barna hajszínem kapott nagyobb hangsúlyt.

Mindenesetre a takaró kész, a kiscsávóval megbeszéltem, hogy használni is fogja, úgyhogy nincs más hátra, át kell adni holnap. Remélem, örülni fognak neki. Íme:



Kiterítve még jobban látszik, hogy vagány, fiús és csillagos, ha meg kinövi, szép falvédő vagy falikép lehet.



Közelebbről látszik, ahogy körbetűztem a minta mentén.



A mostani hétvégén ezzel töltött időmet és a csillagok megvarrását is beleszámolva kb. 3 nap alatt összedobtam, persze ha nem számoljuk azt a közel fél évet, ami közben kimaradt, hehe...

Varrom ám a sajátomat is, csak türelem!

Mára ennyi voltam, pussz:

Mesi

Újraszínezem!

A takaró nagyon fontos dolog. Ha nincs, aki melegítsen, kell valami puha, meleg holmi. Ha vendég jön és rumlis az ágy, kell valami, amit rá tudsz dobni. (Már az ágyra, nem a vendégre...) Ha szürkének látod a világot, kell valami vidám, színes dolog. Ha csak alkotni akarsz, arra is jó. Az új takaróm a "Színezd újra!"-feeling jegyében totálisan idióta színű lesz, de kockás és szíves, ez a lényeg, meg hogy imádni fogom. Gábornak már varrtam egy kockás takarót, "A KOCKÁS" néven emlegette és nagyon szerette, bár mindig én használtam. Ilyen volt, de most visszaadtam neki, úgyhogy kell nekem egy új.


Gyorsan kész szeretnék lenni vele, hogy az új albérletben már használhassam, vagy legalábbis ne kelljen már sokat dolgozni vele, így esett a választásom a "szív a dobozban" mintára. Én 9 féle anyagot használok hozzá, persze normális, konszolidált otthonokba akár 3-4 egymáshoz illő színű anyagból is jól mutat... az enyém nem az. Minden anyagot a turkálóból szereztem. Aszerint szoktam vadászni, hogy milyen minőségű az anyag és hogy mekkora. A pamutos vagy jó minőségű szintetikus anyagú, sűrű szövésű férfiingek, XXXL méretű női szoknyák és hatalmas nadrágok megvásárlásakor a turis csaj már meg sem lepődik, inkább megkérdezi: mi szépet varrsz éppen? Bezzeg a rövidárus nőtől agyérgörcsöt kapok, mert amikor a múltkor letámadtam ezzel a bonyolult mondattal: "Jó napot kívánok, steppelőcérnát szeretnék venni!", némi felháborodott hápogás után kiokosított, hogy stoppolni bármivel lehet, annak a színe a lényeg. Namármost a steppelőcérna átlátszó, leginkább damilra hasonlító erős és vékony cérna, stoppolni meg tényleg bármivel lehet. Akár ezzel is. Szóval ezügyben lesz még egy köröm, Pesten már láttam sarki, eldugott méterárusnál is... Vagy megvenné nekem esetleg valaki, ha itt nem lesz? Lééécccciiii...

A takaró szabásmintáját azért teszem közzé, hogy ha valaki pölö nem tud mit adni karácsonyra valakinek, ez tuti siker, és rém egyszerű, érdemes vele megpróbálkozni. A méretezést úgy szoktam csinálni, hogy vágok papírból a daraboknak megfelelő sablont, ezt az anyag hátulján pontosan körberajzolom, és kb. 1 cm-es ráhagyással vágom ki.


Ezután a színével egymás felé fordított anyagokon a négyzetek sarkait PONTOSAN összeillesztem két gombostűvel, majd az egészet szépen összegombostűzöm, kihúzom a sarki tűket és sima varrással végigmegyek a vonal mentén. Minden varrás után a hátoldalon kettévasalom az anyagok ráhagyásait és hozzáillesztem a következő darabot. Először a 10x20-ast varrom a közepéhez, aztán a kettő széléhez a 30 cm-est, ennek a végére a másik 30 cm-est, és az aljára jön a 40 cm-es. A méretezés persze tetszőleges, az enyém azért ekkora, mert így haladós. Majd szívok a steppeléssel...

Minden második blokkba belevarrok egy szív alakú rátétet. Ez rém egyszerű: ráhagyás nélkül kivágom a szíveket, a helyére tűzöm, leengedem az anyagtovábbítót és a keret színével megegyező cérnával, nagyon sűrű cikkcakk-öltéssel körbevarrom a rátétet. Aztán a 12 blokkot összevarrom sorban, hasonló technikával ráillesztem a sarki négyzeteket és a keretet is, majd kerítek egy szép lepedőt hátlapnak, és jöhet a szendvics: legalul a lepedő, középre a bélésnek flíz (a méterárus úgyis tudja), erre a színes varromány. Összetűzöm, lesteppelem a vonalak mentén, a szélét faltól falig cikkcakk mintával, a sarkokat mindkét átlóban, a szívtelen blokkokba meg steppelek egy szív alakot. Méretre igazítom, beszegem ferdepánttal és kész. Vagy lehet, hogy a szélét a pánt után kellene steppelni? Majd meglátom. Ja, és a végén Rayheres flittereket is varrok a szívekbe, atom csillogó lesz, és nagyon Mesis, remélem!

Nyilván van, akinek ez kínai, de SZÍVesen (hehe...) segítek képpel, e-mailben vagy akárhogy, ha kell. Az én takaróm ilyen színű lesz:


Remélem, nemsokára készen leszek vele, egy-egy blokk kb. félóra, csak a 180 x 140 cm-t lesteppelni nem lesz egyszerű, pláne stoppolócérnával... Majd rakok fel képet. Addig is két pillanatkép arról, hogyan szokott segíteni nekem ez az én dráááága Mizokám:




Talán így is elkészül egyszer...

Boldog augusztus 20-át!

Mesi

Pakolok

Ha megnézem, mi történt már meg a megfogadott dolgokból, azt hiszem, elég jól állok. A hajam még nincs levágva, de a héten megtörténik. Lassan mosolyogni is tudok, sőt minden apró dolognak örülök, például a héten ennek:



Betsie-től jött egy levél, amelyben elküldte nekem a képeslap-pályázatra készített művét. Már a boríték is gyanús volt, túl nehéz meg nagy, és amikor otthon az ebédem fölött kibontottam, majdnem beleejtettem az egészet a paradicsomlevesbe, úgy meglepődtem. Mert nem csak a lap volt ám benne, hanem egy rakás gyönyörű préselt papírvirág, egy minialbumra való kétoldalas scrappapír, egy halom gomb, egy műanyag keret és egy MESIBETŰ! Rózsaszín csillámos, úgy ám! Félóra sikítozás után tudtam csak elpakolni, ezúton is köszönöm!

A költözés is folyamatban van, úgyhogy pakolok ezerrel. A házitündérség egyre jobban megy, bár most a folyamatos pakolás miatt nem nagyon van látszata, de nincs mosogatnivalóm, Mizo legnagyobb meglepetésére folyamatosan van kajája és tiszta az alom - nem is végzi máshová a dolgát, szerencsére. Viszont éjjel nem tudok normálisan aludni, mert a szemét Szőrös ki-be ugrál a félig rakott dobozokba, zörgeti a ruhászacskókat, a múltkor éjfél után zuhanásra lettem figyelmes és mire kimentem hozzá, Őméltósága ott trónolt egy kiborított doboz tartalma fölött. Na, itt egy kicsit berágtam, ki is vágtam a folyosóra, a cuccokat meg éjnek évadján behordtam a szobába és macskamentesítettem (bezártam az ajtót). Meg kell állapítanom, rohadt sok cuccom van. Ez itt még csak az első doboz...



...de a Dög hatékony közreműködése ellenére már majdnem kész a scraproom is. Azaz átlényegült varrószobává, mert a varrás kevesebb felfordulással jár.



Ugyanis készül a takaróm is! Mivel most nem nagyon van szkreppelnivaló képem, inkább ezt csinálom, hogy azért elteljenek valahogy a napok a költözésig. Kockás is lesz, színes is, és szíves is! Egy blokk már elkészült. Nagyon vidámra tervezem, emellett egyszerűre, ezért a "ház", más néven "doboz" nevű blokkot választottam.



Hmmm... doboz. "A szíve eeeegy dobozban, bársony közééé raaaktaaam..." Mostanában ez a dal forog a fejemben. Ez a Lovasi egy zseni. Ha ezt is kibírom bőgés nélkül, én is az vagyok.



Evvan.

Mesi

Rekordgyorsaság!

Most csak egy gyors helyzetjelentés azoknak, akiket érdekel, mi van velem: egy nap alatt találtam albérletet! Kétszemélyes, tehát Erással megyek, de van mellette egy kiadó pici egyszobás is - ha valamelyikünknek máshogy alakulna az élete. Igaz, Erás még nem látta, csak újságoltam neki, de már szinte látatlanban belement. Ha mégsem, megígértem neki, hogy addig verem a fejét egy vaslapáttal, amíg jobb belátásra nem bírom. A lakás tök szuper helyen van, ha köpnék egy nagyot (de egy Széplélek nem köpköd, ugyebár, hehe...), éppen a munkahelyemet találnám el. Már csak ezért sem köpködök, jövő héttől (sőt, már holnap is) dolgoznom kell, hogy nézne már az ki. Az ára nagyon baráti, a fürdőszoba és a konyha GYÖNYÖRŰ! Mizo is jöhet! Van internet! Még kauciót sem kértek! Egyetlen szépséghibája, hogy a tulaj sok cucca ott van egy szobába bezsúfolva, mert ő külföldön él (nem jár a nyakunkra legalább), de mivel ez a lakás nagyobb, mint amiben Gáborral hárman laktunk, kettőnknek teljesen elég lesz a maradék két szoba is! Tiszta, jószagú, világos és félig felújított, Erásnak is jut sok-sok bútor, szép franciaágy, és alig drágább, mint amennyit eddig fejenként fizettünk! Itt egy téli hónapban kb. 25-27000 Ft volt rezsivel együtt egy főre, az új helyen meg 28-29000, és azért ez sokkal jobb! Már dobozaim is vannak, 1-jén költözünk! Hurráááá! Majd fotózok. Most megyek aludni, mert holnap már be kell ugranom az új munkahelyemre, a barátaim biztatnak, hogy jó lesz az is. Jó lesz. Everything's gonna be alright.

Ha valaki szomorú, reménytelennek érez egy helyzetet vagy csak egy kis biztatásra van szüksége, szeretettel ajánlom az alábbi dalt - remélem, sok embernek örömöt okoz! Érdemes hallgatni, ahogy közben Bach Air c. művét játsszák a fődallam alatt, gyönyörű!



A szövege itt olvasható:


Sweetbox Lyrics
Everything's Gonna Be Allright Lyrics

Minden jót, és legközelebb már scrap-oldalt is igyekszem feltenni hasonló témával!

Mesi

Színezd újra!

Na még ennyit fűznék hozzá a mai napomhoz, hátha másnak is jobb kedve lesz a Magna Cum Laude Színezd újra c. számától! Mostanában különös jelentéssel bír számomra ez a zene, és más is megérezte: Kisvirág és Judit is csinált nekem egy-egy képeslapot, ezzel a szöveggel, milyen érdekes! Köszönöm nekik!















Ha kívánságműsor lenne, azt üzenném mellé: szeretettel küldöm mindenkinek, aki menekül. De mivel ez nem az, ezért csak én fogom max. hangerőn hallgatni, és ugrálni körbe-körbe, ahogy délelőtt is! Jó ez a zene! Ugye?

Tervek és jó hírek, na meg egy új oldal.

Ha valami bajom van, nekem úgy a legkönnyebb átlendülnöm a nehézségeken, ha új terveket tűzök ki magam elé. Na, bajból és tervekből most aztán nincs hiányom... De nem én lennék, ha nem oldanám meg ezt is. A terveket könnyebb valóra váltani, ha mindenkinek elmondom, hangoztatom, leírom, hogy ez is motiváljon a kitartásra - nem szeretek leégni, hehe. Másrészt az írott szónak varázsereje van... aki nem hiszi, próbálja ki!

De először is egy-két jó hír, mert szerencsére azokból is jut ám bőven! Örömmel látom, hogy a WeScrap galériájába beküldött oldalaimat érdeklődéssel fogadják az ottaniak. Szinte minden képemet olyan emberek kommentálják, akiknek a tudását, munkáit csodálom, köztük Jessica is, aki azt az online tanfolyamot vezeti, amin most részt veszek. Ha valakit érdekel, itt a WeScrap galériám linkje, csak hogy büszkélkedhessek már egy kicsit!

További jó hír, hogy a leendő munkahelyem tök szuper! Csütörtökön és pénteken voltam próbanapon, és bár néha úgy éreztem, mintha egy idegen bolygóra csöppentem volna, élveztem! Jó volt újra azzal foglalkozni, amit szeretek, kedvesen fogadtak a többiek és a főnököm is nagyon korrekt, alapos ember. Most derült ki, hogy talán már 15-én kezdhetek, bár eredetileg szeptember 1-jéről volt szó, addig pedig azt terveztem, hogy összeszedem picit magam, de hátha munkával még könnyebben fog menni.

A múlkori két díjam után többen is jelezték, hogy ők is engem választanának, bár már megkaptam. Így itt köszönöm meg a Kreatív Blogger díjat Hanának, Katának, Kuznyecnek és Jucának, Sofie-nak és a Maszatkonyhás Zsuzsinak. Az Alkotó Blogoló díj Csutitól és Didótól érkezett meg hozzám, nekik is hálás vagyok érte. Remélem, nem hagytam ki senkit... Néhány napja pedig ezzel a díjjal lettem gazdagabb, szintén Zsuzsi jóvoltából:



Köszönöm a kedves szavait, nagyon jól estek. Csak egy embernek adom át én is, hogy ne értéktelenedjen el, bár számomra ez a díj (és a többi is!) akkor is fontos, ha valaki butaságnak tartja. Jó érzés, hogy elismerik a munkáimat, sikerül megnevettetni, elgondolkodtatni vagy alkotásra késztetni másokat. Szóval az én díjazottam Hana. Mivel ez nem kifejezetten csak alkotói díj, hanem a blog értékét hivatott jelezni, ezért az indoklásom csak annyi: a derűért és a kedvességért, ami a blogjából és az egész lényéből, családjából árad! Na és most jött el az ideje, hogy ezt a csokor díjat kipakoljam szépen a blogom oldalára. Mert ez jó!

És most a tervek, hogy hasson a varázslat! Először is levágatom a hajamat. Apróság, de szakítás után ez igenis segít, és ha valaki (remélem, nincs ilyen!) hasonló cipőben járna, ezt tudom tanácsolni, beválik! Elköltözöm a jelenlegi albérletemből, na meg Mizo is jön, ez természetes. Mi van még? Ja, igen! A hirtelen ledobott 5 helyett felszedek 10 kilót, varrok magamnak egy kockás takarót patchwork-technikával, rohadt gyorsan házitündérré változom. Ez utóbbi már folyamatban van, jelenleg nincs mosogatnivalóm, és rendet is raktam, és kitakarítottam, és ezt az állapotot néhány napja tartom is. "Rendetlen vagyok" című bejegyzésem a múlté, úgy ám! Mosolygok, sokat szkreppelek, és örülök minden apró dolognak. Phűűű... Mi van még? Ja, leteszem a cigit (ezt nem most, de hamarosan!), nem bőgök, természetesen nem hagyom, hogy bántsanak, és nem adom fel a reményt, hogy minden jóra fordul. Mindehhez ugyanis remény is kell. Láttam tegnap hullócsillagot és kívántam valamit, pssszt...!

Na, ez most jó sok lett hirtelen, de van még valami! Úúúgy szeretnék egy kisautót! Egy Kispolskit, vagy egy Trabantot, szép fehéret, és csináltatnék rá virágos matricázást, hogy mindenki lássa és csodálja! Amúgy nincs feltűnési viszketegségem, de ezt már régóta szerettem volna, csak eddig volt autó, most meg nincs. Kell autó és kész! A taliról való hazautazás ugyanis rémálom volt: Pest-Halas vonattal 5 és fél óra! Nagggyon durva, de elütöttünk egy embert, vagy a vonat alá ugrott, sokkolt a dolog rendesen, és gondolom, szerencsétlen mozdonyvezetőnek sem ez volt élete legjobb napja. Szóval most nem vonatozok egy darabig, de mivel mindig menőkém van, meg kell oldani valahogy. Marad a kis virágos autó, ha egy évig vajaskenyeret eszem érte, akkor is!

Ennyit a dumából, és hogy ne a levegőbe beszéljek, itt egy oldal!


A WeScrap tanfolyamán tanult dolgokat alkalmaztam a betűk készítése során, és a sarokban látható kartont is becsillámoztam azzal a lendülettel, nekem tetszik! A volt munkahelyem régi nagy csapatáról egyébként is terveztem már egy oldalt, hát itt van! Néhány részletfotó még és lelövöm magam mára!

Most nézem, egészen Bridget Jones-stílusú lett ez a bejegyzés, de mivel ezt az első bejegyzésemben (még januárban) előrevetítettem, ezen nem is kell meglepődni.

Megyek és megreggelizem, szép napot mindenkinek!

Pussz: Mesi

Chipboard-cuccok türelmeseknek

Mint láthatjátok, nemrégiben megújult a blogom külseje. És nem csak az, sok minden más is, én is. Ezen a megújult blogon a szövegelés és a készülő oldalaim mellett olyan technikákat is szeretnék bemutatni, amelyeket mostanában láttam, ellestem innen-onnan, vagy már régóta használok és úgy gondolom, mások is tanulhatnak belőle.

Elsőként a chipboard-betűk és egyéb alakzatok felhasználásával fogok foglalkozni, mert ez egy olyan sokoldalú kiegészítő, amellyel sokkal plasztikusabbá, érdekesebbé lehet tenni egy-egy oldalt. Külföldi oldalak nézegetésekor sokat merengtem azon, hogy lehet az, hogy Jeanette vagy Kathy az USA-ban játszi könnyedséggel belenyúl kis csatos üvegeinek egyikébe és röhögve kirakja az ott talált kincsekből a "Fall in Alabama" címet, természetesen az oldalhoz tökkkéletesen passzoló színben és méretben. Mert akárhogy is számolom, ebben 5 darab A betű van, az egyik ráadásul nagy, normális gyártó meg egy betűkészletbe maximum 3 egyforma betűt tesz - ha tesz egyáltalán. Vegyél másikat. Meg harmadikat. Te akartál scrapbookozni, nem? Hmmm... de. B-terv. Akkor át kell fogalmazni a címet, hogy minél kevesebb azonos betűt tartalmazzon. "Fall in Alebumi" - nos, ez elég hülyén fest, Jeanette meg még a nevét is csak éppenhogy ki tudja írni, de Jeanette gazdag lány, jó neki az A-terv is. Ezért csak leszalad a hatalmas sarki scrap-boltba és megvesz még két készlet betűt, mert van pénze ilyenekre, nekem meg nincs. Csak egy B-tervem.

Kell hozzá először is egy jó adag türelem. Aztán egy vékony (1 mm-es) könyvkötő karton, egy jó éles olló meg egy hobbikés, plusz amivel díszíteni fogom a kész cuccot. FIGYELEM! Mivel ezt a bejegyzést kevésbé gyakorlott scrappereknek is szánom, előrebocsátom, hogy nem árt először inkább nagyobb méretű betűt, formát csinálni próbaképpen, nehogy emiatt megutálja az egész scrappelést, vagy egy-kettővel kevesebb ujjal kelljen verni a klaviatúrát vagy tisztába rakni a kisbabát, hehe. Én már csak a körmeimbe vágok bele időnként, de az visszanő.

Szóval. Fogom a kartont és felrajzolom rá a betűt, amit használni fogok. Nem kézzel, én nem tudok olyan szépen írni, hanem van néhány sima A4-esre nyomtatott betűkészletem, alá az indigót meg a kartont és hajrá! Kivágom éles ollóval, a nehezen hozzáférhető helyeken sniccerrel (ezért kell a vékonyabb karton, hogy szépen lehessen vágni). Aztán csak ülök egy darabig és megvárom, amíg a vér visszacsorog az ujjaimba és már nem szeretnének annyira leesni a kezemről. Majd fogom a kész betűt és szigorúan pofával lefelé ráragasztom a megfelelő színű papír hátoldalára, majd ha megszáradt, az előbbi technikával körbevágom. Természetesen ez a széptől még elég messze van, némi csiszolgatás-reszelgetés után viszont meglepően pofás. Elő egy filctollat, és a kilátszó széleket szépen áthúzom vele, ez sokat javít majd az összhatáson. Akár rögtön fel is használható a művünk, de mi nem érjük be ennyivel, nem ám!

Mit is kezdhetünk még vele?

1., Fogjuk a Crystal Touch nevezetű, jobb papírboltokban 4-600 Ft-ért kapható, átlátszóra száradó 3D-s festéket és szépen bekenjük vele az egészet. Először a kontúrját húzzuk ki, majd teljesen ki is töltjük a formát. Ezután elmegyünk randizni, összedobunk egy négyfogásos ebédet vagy alszunk egy nagyot, mert iszonyat lassan szárad, s ezalatt fehérből szép fényes, átlátszó bevonatot képez a betűn. Gyönyörű!




2., És ez még fokozható. Frissen mázolva különböző dolgokat lehet rátenni. Gazdaságos áruházban 200 Ft alatt kapható kis kémcsövekben mindenféle színű csillámpor, szórjunk rá keveset - karácsonyi oldalakhoz vagy partiképekhez nagyon tuti, főleg ha mintás papírral vontuk be a betűt.




3., Lehet belenyomni apró strasszköveket, gyöngyöket, ez elegáns hatást ad a betűnknek.




4., Ha valami atom csillámos betűre lenne szükségem, akkor átlátszó körömlakkal jó vastagon bekenem a betűmet és izomból belenyomom a csillámporba. Lerázogatom, és egy kis idő múlva a rögzítés végett átkenem újra lakkal. Aztán kicsit verem a fejemet az asztallapba, hogy miért is nem tettem alá újságot, mert most csillámos a kezem, a macska feje (közben megsimogattam kicsit őkelmét), valamint jutott a ruhámra, a szőnyegre, az arcomra és minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyre. Csinálhattam volna az erkélyen is, de a légmozgás úgyis szanaszéjjel fújta volna az egészet, mint a múltkor. Saját kárán tanul az ember lánya.




5., Nyaralós képekhez csillám helyett szép, finom homokot is lehet használni. Ilyenkor nem kell vastagon bekenni Crystal Touch festékkel a cuccost, elég nyomni rá egy keveset és aztán egy papírcsík végével vékonyra szétkenni, majd jó alaposan belenyomkodni a chipboard-díszt a homokba. (Ha lakkot használunk, az ilyenkor nem annyira jó, mivel nem lehet utána lelakkozni anélkül, hogy elveszítené a szép színét a homok.) A teljes száradás után egy puha ecsettel leseperjük róla a felesleget, és mehet az albumba anélkül, hogy utána minden tele lenne homokkal.




6., Természetesen mindenféle más formát is lehet használni, sőt különböző alakú dolgokat egymásra rétegezve is be lehet vonni Crystal Touch festékkel. Úgy fog kinézni, mint egy kis dombormű. Vagány, nem?














( +1., Ha valakinek akrilfestékei vannak otthon, hasonlóan lehet használni akár alapozásra, akár teljes festésre, és száradás után ebben is megmarad a csillám. Nekem nincs, de tervezem a beszerzését, mert már többször nagy hasznát vettem volna.)

Remélem, tetszett ez az érdekes technika és ígérem, lesz még ilyen!

Jó kísérletezést, pussz:

Mesi

Mizo sorsol

Reggel arra ébredek kicsit morcosan, hogy már nyolckor nyomja a csengőt a postás, csomagot hozott anyukámtól. Átveszem, visszafekszem, de nem megy az alvás. Mizo nem hagy békén, piszkál, nyávog - haggyámááá... nyüüüssssz... mitakarez. Ja, a sorsolás. Biztos várod, kiscicám, te leszel egy személyben az egész sorsolási bizottság, gügyögöm neki megenyhülve, ám amikor nyilvánvalóvá válik számomra, hogy csak kajás, megállapítom, hogy még mindig ugyanaz az ostoba kis állat, aki tegnap visszapattant a szekrényről, miközben fel akart ugrani rá. Mindegy, most még nincs reggeli, inkább irány a blogom. Amikor bekapcsolom a gépet, befut még 3 képeslap, gyorsan felpakolom azokat is és előkészülök a sorsoláshoz.

Felírom az összes nevet egy-egy cetlire, aki két lappal is pályázott, az két esélyt is kap! Wow!


Mizo, hol a kedvenc zoknid? Ja, az még tegnap este óta az ágy mögött várja a sorsát, előkaparom, és mind a 14 cetlit elhelyezem egy-egy gombócban. Természetesen NEM büdös zoknikat használok, újabban kész házitündér lettem és mind tiszta, bizonyám! Kiszórom szépen az egészet a folyosóra és várok... várok... várok... 10 perc múlva GYEREMÁRIDETEROHADTÁLLAT felkiáltással közéjük vágom a macseszt és megfenyegetem, hogy addig nem kap enni, míg nem produkál valami mutatványt.

Mizo nem produkál. Kisomfordál a konyhába, zacsizörgés, és hopp! Megvan a kincs, a 3 nappal ezelőtti ebédem maradékát tegnap kidobtam a kukába, az bezzeg kell neki, igénytelen állat. Legalább megkerested magadnak a reggelidet, de ezt nem fogod megenni, még felfordulnál. Nem jó az. Fúj! Miután elveszem tőle, van képe így nézni..

SORSOLJ! kiáltással ismét bevágom Mizot a zoknik közé, eszembe jut Uri Geller (MUKODJ!), de Mizo Őfelsége nem így működik, majd sorsol, ha akar. Nézelődik, kerüli jobbról, balról, lefekszik, felkel, naneeee, nekem erre nincs időm, egyébként is éhes vagyok, megöl ez az állat. Vagy én őt.

Na, mindegy. Reggelizek akkor én. Közben fülelek. Gyanús csend a folyosón, kiosonok csőre töltött géppel, és ez a látvány fogad. Tanácstalan járkálás, nézegetés. Csüccs. Mit-vársz-tőlem-nézés, majd egy hirtelen hátraszaltó, ééééés... megvaaaan! Becipeli a szobába és oda sem mer nézni. Ja, nem, vadászik, és azt hiszi, ha ő nem látja az áldozatát, az sem veszi észre majd őt. Mondom, totál dilis. Végül ráveti magát és birtokba veszi.

Na most jön az addide. Mizokám... Mizooo... addideszééépeeen... naneidegesíts, addide, ÁÚÚÚ, ne harapj, te retek, úgyis elveszem. Nnna. Legalább a papírt hadd vegyem ki belőle, utána a tied, vigyed, de előbb nézd meg te is a nyertest!

A nyertes: Kisvirág és a romantikus lapja!!!

Szeretettel gratulálunk, mindketten! Köszönöm szépen a többi pályázónak is a sok szép munkát, amit remélem, ugyanolyan örömmel készítettek, mint ahogy én örültem a záporozó fotóknak!

Kisvirágot e-mailben értesítem, egyeztetünk a nyereményéről, és a többieknek üzenem, hogy ez csak a kezdet volt: reményeim szerint lesz még pályázat, ha sikerül megint kitalálnom valami jó kis díjat! Ha meg nem - hmmm... legfeljebb elajándékozom a sorsolási bizottságot!

Gyönyörű napot mindenkinek!

Mesi

Mint egy szépségkirálynő

Annnnnyira örültem, amikor megláttam, hogy ilyen sokan jelentkeztek a pályázatomra! Gyönyörű, technikás, érdekes képeslapok érkeztek, akárhányszor megnyitottam a postaládámat, mindig volt benne valami! Szuper érzés volt, na!

Most, amikor ezeket a sorokat gépelem, nehéz döntés előtt állok és nagyon félek is. Gáborról van szó, arról az emberről, akit a legjobban szeretek a világon! Döntéshelyzetbe került, ezzel együtt én is, és sokat jelent most ez a pályázat nekem. Egyrészről elgondolkodtatott, hogy egy kedves gesztus mennyit számít, másrészről pedig felértékelődtek a barátságok, a kapcsolatok, a hobbi, és minden, ami segíthet az embernek átlendülni a nehéz helyzeteken. Továbbá rájöttem, hogy az ÖRÖM igenis fontos az élet minden területén, legyen szó akár egy örömmel végzett tevékenységről, akár egy örömmel hazatérő társról. Ezekkel a lapokkal nem csak azt mutatták be nekem a résztvevők, hogy élvezik a hobbijukat, hanem azt is, hogy milyen jó örömet szerezni másoknak - és ezt köszönöm! Ígérem, ezt mindig szem előtt fogom tartani, a blogomon pedig azzal tudom a legjobban kifejezni, hogy próbálok kellemes, olvasmányos, mosolyogtató formában beszámolni mindarról, ami történik körülöttem a nagyvilágban. És azzal is, hogy tudásomat mindig fejlesztve minél többet átadok az olvasóimnak erről a szép hobbiról, a scrap-ről, hogy aztán a kész alkotásokkal örömet tudjanak szerezni kedvesüknek, családjuknak, barátaiknak - és igen, MAGUKNAK IS!

Külön köszönet illeti Erást, Grétit, Tamást, Viktort - a barátaimat, Tinának és Erikának (ők tudják, miért!) nagy-nagy ölelés! Hálás vagyok azoknak a scrappereknek is, akik lapot ugyan nem küldtek, "csak" befogadtak; ha kellett, szorítottak picit, és osztoztak az örömömben.

Ennyi volt a bla-bla, mielőtt mindenki totál elérzékenyülne. Úgy hangzott, mintha most választottak volna meg Miss Universe-nek és éppen köszönetet akarnék mondani égnek-földnek a szépségemért és megígérném, hogy lesz itt világbéke és mindenkinek teli tányér, puha szőnyegen boldogan játszó kismacska... ja, az tényleg lesz. Ha meg nem nyúzom időközben.

Most pedig beszéljenek a képeslapok!

Betsie - Fabulous

Bogáncs - Mesi és Mizo

Hana - Szép napot!

Hana - Szia!

Ivi - Virágos

Izzie - Szülinapos

Juca - Esküvői lap

Judit - Színezd újra, Mizoval

Kisvirág - Romantikus

Kisvirág - Vidám

Linsey - Live, love, laugh

Marcsi - Quilling-lap

Szilvi - Pillangós

Szilvi - Szívecskés

A sorsolás holnap reggel lesz, Mizo már türelmetlenül várja... gondolom én, mivel izgatottnak tűnik - ááááhh, mégsem, csak repülő élőlényekre vadászik a szobában, meg akar menteni... Az előbb a kedvenc zoknigombócát besuvasztotta az ágy mögé, pedig annak még fontos szerepe lesz a holnapi sorsolás folyamán. Most a szekrényt ostromolja, hoppá, kicsikét elnézte a távolságot, nem is macska ez, hanem valami nemtommi, lezúgott a harmadik polcról, ezt a szerencsétlenséget! Na, mégis sikerült és éppen a csekkjeimet gyepálja, azt tépheted, Gombszem, hadd fogyjanak.

Én mindenesetre most lefekszem, izgalmas nap elé nézek. Ha reggelre még befut valakinek a lapja, feltöltöm azt is!

Mesi